Kacsó Endrét nevezték ki a teremlabdarúgó-válogatott élére

A marosvásárhelyi Kacsó Endre a teremlabdarúgó-válogatott új szövetségi kapitánya. Kacsó Robert Luput váltja a kispadon, miután utóbbinak nem sikerült a csapattal kijutnia a 2022-es litvániai Európa-bajnokságra, noha korábban a válogatott rendszeres résztvevője volt az Eb-knek. A legutóbbi selejtezősorozat egyben egy egykor sikeres generáció hattyúdala is volt, hiszen a csapatot többségében jóval 30 fölötti játékosok alkották. Kacsó Endre kinevezése tehát egy új kezdet, és generációváltás is egyben. A szakembert, aki a válogatott mellett a marosvásárhelyi városi sportklub teremlabdarúgó szakosztályát is vezeti, az új kihívásokról kérdeztük.

– Három hónapja tárgyalunk a kinevezésemről a szövetséggel. Azért gondoltak elsősorban rám, mert eddig én edzettem az utánpótlás-válogatottat, és a legfontosabb szempont a fiatalítás volt, így én tudom a legjobban, kikre lehet számítani. Románia teremlabdarúgó-válogatottja nagyon szép eredményeket ért el néhány éve, de a tagjai közül nagyon sokan már elég idősek, úgyhogy a szövetség bennem látta azt, aki a fiatalítást elvégezheti.

– Közvetlen célkitűzések nincsenek? 

– Ezt azért nem mondanám. A legfontosabb azonban, hogy olyan versenyképes csapatot alakítsunk ki, amely képes lehet kiharcolni a részvételt a 2024-es Európa-bajnokságra. Persze jövőre vb-selejtezők is lesznek, azokon is a győzelemért lépünk pályára, de nagyon nehéz dolgunk lesz, hiszen Romániának eddig még egyetlen alkalommal sem sikerült kijutnia világbajnokságra. Ami tőlem telik, mindent megteszek érte, de ez nem elsődleges cél.

– Van-e ehhez játékosanyag, hiszen az utóbbi időben folyamatosan csökken a csapatok száma, az 1. ligában alig tudtak összeszedni idén hét indulót.

– Szerintem vannak jó játékosok. Az U21-es és az U19-es válogatottban, amelyeket edzettem, több a tehetséges fiatal, akik eddig kevés lehetőséget kaptak a felnőttcsapatban. Többjükkel már beszéltem is, hogy készüljenek, mert mindazokat, akik megérdemlik, behívom a válogatottba. Ami a hétcsapatos bajnokságot illeti, a szövetség ezt így gondolta jónak, de van néhány nagyon erős gárda közöttük, mint Székelyudvarhely és Déva. Temesvárnak van egy új jó csapata, Galacon is vannak jó játékosok. És nem csak az első négyben, hanem a többi alakulatban is vannak.

– Csökkent a román bajnokságban szereplő idegenlégiósok száma ahhoz képest, ami korábban volt. Ez segít, vagy inkább hátrány a fiatal játékosok fejlődése szempontjából?

– Szerintem inkább segítség, hogy a fiatalok több játéklehetőséget kapnak. Van az a szabály is, hogy egy U23-as játékosnak egész meccsen pályán kell lennie, és ez nekem nagyon fontos, mert több lehetőségem van fiatal játékosok megfigyelésére.

– Mennyi időre szól a szerződés, és melyek a feltételek?

– Azt kérték tőlem, hogy állítsak össze egy olyan csapatot, amely kijut a következő Európa-bajnokságra. Én azonban megpróbálom a világbajnokságot is. A szerződést még nem írtam alá (sz. megj.: a beszélgetés a Bukarestbe utazása előtt zajlott), miután parafáltuk, többet tudok mondani a feltételekről, ám úgy tudom, négy évre szól.

– Mennyire befolyásolja a válogatottban végzett munka a marosvásárhelyi teremlabdarúgó-csapat tevékenységét?

– Az idő többségében azért itthon leszek. Elkezdtük a felkészülést, és reméljük, hogy a hamarosan kezdődő 2. ligára olyan keretet tudunk összeállítani, amely jövőre visszajut az élvonalba. Még mindig Marosvásárhelynek van a legtöbb bajnoki címe, és remélem, hogy ezek után a várostól is nagyobb támogatást kapunk.

– Van rá esély, hogy ha feljut a csapat, a magántámogatók is megjelenjenek?

– Ha van eredmény, jönnek a támogatók is. A legfontosabb, hogy minél több marosvásárhelyi fiatal játékost tudjunk kinevelni, és bízom benne, hogy egy év múlva már ismét 1. ligás marosvásárhelyi csapatról beszélhetünk.

Kacsó Endre-névjegy

A 45 éves Kacsó Endre neve összefonódik Románia és Marosvásárhely teremlabdarúgásának történetével. Már az első félhivatalos bajnokságban szerepelt az ezüstérmes marosvásárhelyi csapatban, utóbb ötszörös bajnok és hatszoros kupagyőztes lett az egykori City’us színeiben. Játékos-pályafutása befejezése után edzőként folytatta, és újabb sikereket ért el a City’usszal. Miután a marosvásárhelyi csapat anyagi támogatása a politikai csatározások miatt gyakorlatilag megszűnt, és szinte mindenki cserben hagyta, szinte egyedül tartotta életben a teremlabdarúgást a városban. Nem túlzás, nélküle ma nem lehetne marosvásárhelyi futsalról beszélni. A legnehezebb pillanatokban is számos fiatal került ki a keze alól, akik jelenleg a bajnokság legjobb csapataiban játszanak. Mielőtt a felnőttválogatottat rábízták volna, az U21-es és az U19-es csapatokat edzette.