A kakasdiak replikája
Replika Peti András és Kolozsváry Zoltán városi tanácsosok nyilatkozataira, amely a Népújság 2011. december 20-i számában az Elhunytaktól sajátítana ki területet a marosvásárhelyi tanács című újságcikkben jelent meg.
Replika Peti András és Kolozsváry Zoltán városi tanácsosok nyilatkozataira, amely a Népújság 2011. december 20-i számában az Elhunytaktól sajátítana ki területet a marosvásárhelyi tanács című újságcikkben jelent meg.
Nem szerettük volna elrontani a fent említett két úriember (és társai) karácsonyi és új évi ünnepét, ezért csak most, az ünnepek elmúltával élünk a replika jogával, hogy az olvasó tiszta képet alkothasson arról, miként nyilatkozik (jogainkat védő) két képviselőnk és mi a tiszta igazság.
A fent említett újságcikkben azt olvashatjuk, hogy Peti András közgyűlési képviselő úr azzal vádolja a székelykakasdi polgárokat, hogy nem éltek a törvény által biztosított lehetőségekkel. Magyarul: rögtön be kellett volna perelni a tanácsot!
Perelni, pénzt költeni, mocskolódni! Mi nem ezt tettük. Emberséges megoldást kerestünk. Hibáztunk!
2009 májusában senki nem említette nekünk a törvényszéki megoldás lehetőségét, még Peti úr sem. Sőt, Csegzi Sándor alpolgármester úr és Szabó Árpád úr, a megyei tanács alelnöke területcserével hitegettek, megkérve minket, hogy kutassunk fel területeket a csere kivitelezésére.
Ma már tudjuk, csak azért kellett a csere, hogy húzzák az időt! 6 hónap után mi már perelni sem tudtunk. Peti úr azt is állítja, hogy „a telekvásárlás körül felmerült sok kérdés a székelykakasdiak igazi problémája”. Természetesen a telekvásárlás volt az, amivel a kakasdiak problémája kezdődött, de teljes meggyőződéssel állítjuk, hogy ha más célból vásárolták volna meg a telket, pl. Kindertojás-gyár lett volna, nem váltott volna ki felháborodást és ellenállást.
A 4 hektáron megépítendő létesítmény és a 0,33 hektáron húzódó összekötő út körülbelül 70 hektár szántóföld megművelését lehetetlenítené el. Ez nem kis kárt okozna a helyieknek. Meggyőződésünk, hogy azért, amiért nem lehet számokban kifejezni a felépítendő komposztáló részleg évi 10.000 tonna terméke előállításakor felszabaduló gázok szagát, attól még megkeserítené a környéken lakók, tartózkodók életét. Szerintünk ezért tanácsos ilyen létesítményeket a lakott területektől távol építeni. Ami a nyilvános vitát illeti, abból kettő is volt, mindkettő a maroskeresztúri tanács tervre való rábólintása után és Székelykakasd lakossága mindkettőn határozott NEM-et mondott a kiszemelt helyet illetően.
Megkérdeznénk, hogy ha ezeken a közvitákon a közösség elveti a tervet és nemet mond, a tervezők miért nem tartják be a választók akaratát?
Nem hittük volna, hogy 20 évvel a kommunizmus bukása után az önkényességet mint eszközt a mai közigazgatásban is előszeretettel alkalmazzák a közösségek önrendelkezési joga és a magántulajdon ellenében. Peti úr nyilatkozatairól még csak annyit: „a kisajátításnál nem jelent akadályt, ha a telektulajdonosok időközben elhunytak”. Kedves tanácsos úr, ezek a kakasdi telektulajdonosok nem „időközben” haltak meg, hanem legalább 50-60 éve az örök vadászmezőkön vannak, de hogy önöknek sikerült megszólítani őket és földjeikből erővel elvenni 100-200 négyzetmétert?… Dr. Kolozsváry Zoltán tanácsos úr nagyon elveti a sulykot, amikor azt állítja, hogy a téglagyár területe egyáltalán nem megfelelő, hiszen a „város szívében van”. Bátorkodunk megkérdezni: ha a téglagyár a város szívében van, akkor hol helyezkedik el a Rózsák tere, a város fülében?
Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a Maros megyei integrált hulladékgazdálkodási terv népszerűsítésének céljából jókora összeg volt elkülönítve.
Ha annyira környezetbarát lenne az ilyen hulladék-feldolgozó, akkor könnyen meg tudták volna győzni a kakasdiakat erről egy kirándulás szervezése által. Szerintünk azért nem kezdeményeztek egy ilyen utazást, mert amint nem olyan fekete az ördög, mint amilyenre festik, az ilyen létesítmény sem olyan környezetbarát, mint amilyennek emlegetik. Nagyon elcsodálkoztunk, de egyben el is keseredtünk azt olvasván, hogy Peti tanácsos úr a közpénzekből fenntartott közigazgatás működését a spekulációra alapuló tőzsde működéséhez hasonlítja.
Mindezek elolvasása után rábízzuk az olvasóra, hogy vonja le a következtetéseket.
Tisztelettel, a ProVeritas elnöksége:
Csegzi Attila, Botha Dániel Töhötöm
