Karácsonyest a régi Szovátán

A jó száz évvel ezelőtti szovátai karácsonyi szokások szinte semmiben sem hasonlítottak a maiakhoz. A karácsonyfát hírből sem ismerték a hagyományőrző székely portákon. Nem voltak milliós ajándékok, szemrontó villogó műfények, de volt valami, amit a legdrágább ajándék sem tud pótolni: az összetartó családi szeretet.

Karácsonyi képeslapok. Józsa Ágnes

A jó száz évvel ezelőtti szovátai karácsonyi szokások szinte semmiben sem hasonlítottak a maiakhoz. A karácsonyfát hírből sem ismerték a hagyományőrző székely portákon. Nem voltak milliós ajándékok, szemrontó villogó műfények, de volt valami, amit a legdrágább ajándék sem tud pótolni: az összetartó családi szeretet.

A karácsonyt megelőző adventben a katolikus családokban böjtöt tartottak, nem ettek zsíros ételeket és kerülték a zajos mulatságokat. Habár egyházuk nem írta elő, a reformátusok is böjtöltek, erdei makkból olajat ütöttek és azzal főztek. A várakozás időszakában a kicsinyek verseket, énekeket tanultak. A katolikus népiskola kántortanítója kiválasztotta a betlehemes játék résztvevőit: a három pásztort, Szent Józsefet, Máriát és a két angyalt. Az idősebb szovátaiak ma is szeretettel említik a játékokat betanító Földes Zoltán és Buzás Endre tanítók nevét.

Karácsony szentestéjének délutánján ünnepi abrosszal terítettek. A katolikusok az asztal alá illatos szénát tettek, megteremtve a betlehemi hangulatot. Az asztalra kalács került, amit csak este, sötétedéskor volt szabad megszegni. A karácsonyest a gyertya meggyújtásával kezdődött. A katolikus családoknál a gyerekek énekeltek, majd az apa imádkozott, utána gyerekek szavaltak. A református családoknál felolvasták a Bibliából Jézus születésének történetét. A gyerekek itt is énekeltek, szavaltak, főleg a kicsinyek szavalatai arattak nagy sikert. Közben megélénkült az utca is. A betlehemesek a falu végétől a templom irányába haladva futáruk által kéreztek be a családokhoz játékuk bemutatására. Betlehemes csapat csak egy volt Szovátán, de a három-öt gyerekből álló református, katolikus kántálók több csapatban is járták a házakat. A legénycsapatok csak a lányos házakat keresték fel. A kántáló gyerekeket dióval, almával, kaláccsal kínálták. A századelőn a betlehemesek a templomban is előadták játékukat, később csak néma résztvevői lettek az éjféli misének. Mise után a betlehemesek és a kántálók tovább járták a falut, bekérezve oda, ahol a háziak még nem feküdtek le. A háziasszony főni tette a karácsony hagyományos ételét, a töltelékes káposztát. A töltelékbe kukoricakása, apróra vagdalt füstölt szalonna és hús került. A töltelékkel telt korondi fazakat lassú tűzre tették, ahol reggelig „kuttyogott”.

Karácsony első napján a templomba mentek éhgyomorral. A katolikusok áldoztak, a reformátusok úrvacsorát vettek. A hagyományos karácsonyi ünnepi ebéd húslevesből és töltelékes káposztából állott, mind a reformátusoknál, mind a katolikusoknál. „Nem is karácsony, ha nem föl a húsleves és nem rotyog a káposzta” – tartották a szovátaiak.

Karácsony szentestéje a családi szeretet ünnepe volt, ilyenkor nem illett vendégségbe menni. A későbbi napok viszont bő alkalmat jelentettek a rokoni, baráti kapcsolatok ápolására. A szovátaiak felkeresték egymást, boldog karácsonyi ünnepeket kívánva. Alaposan megünnepelték az István és a János nevű falubelieket is. A fiatalok színdarabos bált szerveztek a mai napipiac helyén álló Petőfi Szállóban vagy az iskolában.

A karácsonyfaállítás németektől átvett szokása a XIX. század végén jelent meg Erdélyben. Első írásos említése épp Szovátán történik Petelei István 1881-ben Jakab Ödönnek címzett levelében. Habár Szovátán írták le legelőször Erdélyben a karácsonyfa szót, a karácsonyfaállítás divatja csak az 1920-as évekre válik általánossá Szovátán. Az első karácsonyfákat csak dióval, cukormázzal bevont almával, esetleg házilag készült keksszel díszítették. A karácsonyfára később becsomagolt kockacukor, majd házilag készült csokoládé került. A gyerekek által elfogyasztott cukrok hiányát házszentelés előtt a háziasszony kenyérdarabkákkal pótolta.

Az évek múlásával egyre inkább átalakult a szovátai karácsony. A kommunizmus alatt a felekezeti iskolák bezárásával eltűntek a betlehemesek, majd a kántálók is, habár kántáló roma gyerekek még a hatvanas években is járták a falut. A hagyományos töltött káposzta és vele a karácsonyi ünnepi étkezés átkerült a szentestére. Az almát, diót csillogó üvegdíszek váltották fel a karácsonyfán. A fa alatt megjelentek az ajándékok is, kezdetben házilag készült gyapjúholmik és fajátékok, majd ezeket is felváltották a csillogó bolti termékek.

Adatközlők: Csortán Antal (1918), Kénesi Sándor (1924), Nagy Mária (1927), Kénesi Erzsébet (1930), Bocskay Vince (1949).