Sajnálom, sajnálom, sajnálom. Ezt hajtogatta megszeppent pofikával az amerikai kongresszusi meghallgatás első napján a közösségi média cukigyereke.
Sajnálom, sajnálom, sajnálom. Ezt hajtogatta megszeppent pofikával az amerikai kongresszusi meghallgatás első napján a közösségi média cukigyereke. Szeretnivalóan jól színészkedett. Még a tőzsde is érzékenyen reagált a bűnbocsánatra, és az addig mélyrepülésbe került Facebook-részvények ágaskodni kezdtek. Így már érthető volt a nagy sajnálkozás, hisz a botrány kitörése óta dollármilliókat veszített a cyberzseni. Arról pedig senki ne próbáljon meggyőzni minket, hogy a személyes adatokkal való visszaélés lehetőségét nem mérlegelték a felhasználóbarát fejlesztők. Főleg az államokbeli alaptörvény kiegészítéseinek ismeretében badarság lenne azt gondolni, hogy a közösségi médiatermék birtoklói nem próbálták magukat megvédeni a jogsérelem miatti kártérítési perektől. Dehogynem. A felhasználókat tájékoztatták a veszélyekről, amikor regisztrálták magukat. Csak egy gond van ezzel: szinte senki nem olvasta végig, vagy nem értette meg a nyakatekert módon fogalmazott, több tíz gépelt oldalt kitevő adatkezelési szabályzatot, amelyben tételesen szerepel, hogy adatokat gyűjtenek minden felhasználóról. Információt gyűjtenek arról, hogy milyen emberekhez és csoportokhoz kapcsolódunk, vásárlási szokásainkról. De tárolták a hitelkártyaadatokat is vásárlás esetén. Az adathalászatot kiterjesztették azokra az oldalakra is, amelyeket a tetszik gombbal megjelöltünk. Tehát a mi tudatlan beleegyezésünkkel mindent tároltak rólunk, családunkról, ismerőseinkről, amit érintettünk a virtuális térben való felelőtlen barangolásaink során. Az így összeálló profil alapján etetnek minket minden szeméttel. Ezek közül pedig a legveszélyesebb a szellemi szemét. A most divatos kifejezéssel élve a fake news oldalakkal mosatják agyunkat. Magyarán az álhírek, kamuhírek ügynökei uralják a közösségi médiát. A hiteles, számonkérhető sajtót a pályaszélre szorították. Mert a tájékozott embereket nem lehet hülyíteni. Sem a fogyasztói társadalom haszonélvezői, sem a politikai manipulátorok által. A hagyományos médiát – mely szakmai-erkölcsi alapokra épült – ellehetetlenítik a cukigyerekek profitturbózó beetetései. Valamikor a hitelesség fokmérője az volt, hogy megírta az újság. Tegnap, nyolcvanévesen megszűnt egy magyar nyelvű napilap. Értékrendjével nem mindenki értett egyet. Főleg az utóbbi idők simicskázásaival, ami tudatosan magában hordozta a végítéletet. Tegnaptól a sajtó, a civil társadalom szegényebb lett, de a folyamat nem tegnap kezdődött. A kilencvenes évek eleji pártos tisztogatásokra, a jobb megélhetésért önként vállalt elkurvulásokra senki nem akar emlékezni. Erre már csak hab volt a közösségi média szökőárja. Késő bánat.
