A kettős csillagok sajátos világának egy másik rendkívüli fénypontja Werner Karl Heisenberg. Olyan fizikus volt, akinek már huszonévesen bekerült a neve a halhatatlanok névsorába.
A kettős csillagok sajátos világának egy másik rendkívüli fénypontja Werner Karl Heisenberg. Olyan fizikus volt, akinek már huszonévesen bekerült a neve a halhatatlanok névsorába. De az is megfontolandó, hogy e tündöklés zenéléssel kezdődött.
Ha találós kérdéseket gyártanék, akkor azt kérdezném, ki az a zeneszerző, aki pontosan száztíz évvel Heisenberg születése előtt halt meg, és akinek sok művét zongorázta? Segítségképpen annyit hozzáteszek, hogy Heisenberg 1901. dec. 5-én született, a zeneszerző pedig 1791-ben ugyanezen a napon hunyt el. Máskülönben nevezetes ez a nap arról is, hogy 1837-ben ekkor mutatták be Hector Berlioz Rekviemjét. Tehát a fizikus születésnapja két nagy zenetörténeti eseménnyel esik egybe.
Nos, aki mégsem tudná, az se maradjon a puszta kíváncsisággal, ezért elárulom, hogy Wolfgang Amadeus Mozart volt az a rendkívüli zeneszerző, aki december 5-én hunyt el. Mintha egyensúly lenne a világ rendjében: egy zseni halála megköveteli egy másik zseni születését. És ami valóban figyelemre méltó, hogy Heisenberg is tehetséges zenésznek bizonyult. Talán számunkra is figyelmeztető lehet a tudós életútja zenei szemszögből is.
Mikor kezdődjön a gyermek zenei nevelése? Kodály Zoltán már az anya születése előtti időszakhoz köti a gyermek zenei nevelését. Valahogy így történt ez Heisenberg életében is, mert családi hagyományként már a szülei is muzsikáltak. Édesanyja híres történész, apja a görög nyelv professzora volt. A gyerek pedig már négyévesen zenei oktatásban részesült – akár társcsillaga, Max Born. A közös családi muzsikálások életre szóló útravalóként szolgáltak.
Lánya, Barbara Blum részletesen beszámolt Heisenberg zenei világáról. Mint írja, a zene zenekarrá forrasztotta össze a családot, melyben mindenki érezte a maga felelősségét, fontosságát. Heisenberg húszévesen írja édesapjának Göttingenből, hogy türelmetlenül várja a hazatérést és az újbóli együtt muzsikálást, ünneplést és sakkozást.
Mozart szelleme talán új életre kelt Heisenberg képében. A fiú már tizenhat évesen Liszt-rapszódiákkal készült tündökölni. De Liszt virtuóz művei előtt már alaposan ismerte Bach, Haydn, Mozart és Beethoven műveit. Mozart csillaga megtalálta a párját ebben a fiúban, és igyekezett mielőbb felbátorítani őt olyan magasságba, ahova csak kevesen jutnak el.
A csillagok hunyorogva bámulhatták, miként halad a feléjük vezető úton ez a fiatal, álmodozó tehetség. Egyszer aztán a heisenbergi csillagösvény kitaposott út mellé vezetett. Ezen az úton Max Born haladt, aki szintén zenész, vagy – ne sértsünk meg senkit! – szintén fizikus. A 21 éves egyetemi hallgató Göttingenből írt levelében többek között arról is beszámolt testvérének, hogy végigzongorázta Chopin összes szerenádját, de ami még fontosabb: ekkor zenélt először együtt professzorával, Max Bornnal. Előadásuk során Mozart és Beethoven versenyműveiből adtak elő többet is két zongorán. Lám, mennyire kifürkészhetetlen a csillagok világa: a nagy zeneszerzők vonzásában harmonikus rendszerré fejlődött a fizikusok csillagpárosa is.
Alig volt 24 éves, és már úgy emlegették, ugyanolyan jelentőségű, mint Galilei, Newton vagy Max Born. Saját felfedezésével sikerült behatolnia az atomok részecskéinek világába. Azok is hasonlóak a csillagrendszerekhez, csak szinte felfoghatatlan kis méretben. Heisenberg nevéhez fűződik az atommagelmélet kidolgozása. 1927-ben végre sikerült megmagyaráznia a mágneses jelenséget, mely titok az elemi részecskék sajátosságaiban rejlik.
1927-ben meglepő jelenség lehetett a lipcsei egyetemen, amikor Heisenberg megérkezett. Az új professzor első gondja az volt, honnan szerezhetne egy zongorát. Aztán újabb meglepetés érhette a kollégákat, amikor a hangszer után már zongoratanár kerestetett. Van valami titokzatos dolog a zenében, ha annyi tudós igyekszik ihletet, ötletet nyerni belőle. A tudományos kísérletek ötletekből, lehetőségek kipróbálásából állnak. Hasonló a muzsika is, de annyival azért mégis több, hogy a zenének nem csak pontos struktúrának kell lennie, hanem egyúttal szépnek is. Zene által a képzeletünk rengeteg variációt próbál ki, ezáltal fejlődik ez a képességünk is, és ez visszahat teljes gondolkodásmódunkra. Éppen emiatt keresett zongoratanárt Heisenberg. És aki keres, az talál is. Egy Hans Beltz nevű zongorista segítségével a fizikaprofesszor Beethovennek több zongoraversenyét megtanulta. Igaz, tehetséges kottaolvasónak számított, mert már első látásra képes volt úgy lejátszani egy-egy zeneművet, hogy sokan szeretnének sok gyakorlás után így zongorázni.
Heisenberg híres volt analitikus gondolkodásmódjáról. Talán ezért is fedezhette fel a zenei szépség mellett a muzsika rejtett észszerűségét. És ekkor kibontakozott előtte egy újabb univerzum, a zenei struktúra világa. Rájött, hogy a zenei szerkezet mennyire szoros kapcsolatban áll a matematika törvényeivel. A szimmetria, az egyensúly, az ok-okozat mind ott bujkálnak a harmóniákban, a szólammozgásokban, az imitációkban, a díszítésekben, a disszonanciákban és azok feloldásában. E különös felfedezésekben viszont csak a kiváltságosak részesülhetnek, azok, akik kellő részletességgel megismerik a zene világát. Aki pedig nem is hajlandó a zene tanulmányozására, annak csak részleges szépséggel szolgál a hangzó világ.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató