Lehet, hogy aki kitalálta, érti is, miért kell sürgősségi rendelettel elhatározni valamit ahhoz, hogy a részleteit majd csak később tisztázzák. Eddig sem az okos ötleteiről volt híres ez a kormány, de a differenciált minimálbért bevezető rendeletét elrettentő példaként lehetne oktatni kezdő humánerőforrás- és közgazdászszakértőknek, már csak az alapján is, ami eddig kiderült róla.
Talán majd az alkalmazási szabályokból pontosabban is kiderül, mit ért a miniszter az „általában” való szolgálati idő (régiség) alatt, és ugyanott sikerül tisztázni a szolgálati idő és a szakmai gyakorlat közti eltéréseket is. Addig csak annyi látszik, hogy a kormány szavazatokat akar vásárolni a jövőre esedékes választásokon a koalíciós pártok számára. Azok szavazatait, akiknek van valamilyen papírjuk szakképesítésről, de a papír mögött kevés az ismeret, vagy nincs olyan munkaadó a lakhelyük környékén, aki azzal az ismeretanyaggal felvértezett embereket alkalmazna. Ha azok, akik ezt kitalálták, szétnéznének a valódi gazdaságban, vagy legalább alkalmaznának két lábbal a földön járó és egynél több agysejttel is felfegyverzett tanácsadókat, akkor tudhatnák, hogy a valós szakismeretekkel rendelkező és dolgozni is hajlandó munkaerőt manapság nem minimálbéren fizetik a versenyszférában.
Persze nem is nyugati szinten, de ez legalább ugyanakkora mértékben az utóbbi három évtized kormányainak kollektív bűne, mint a vállalkozói szférának csak a gyors meggazdagodásra hajtó rétegéé, mert kétségtelenül ilyen is van. De a csendes és becsületes többsége ennek a szférának, amelyik kinyögi az őt bűnözőként kezelő állam által kivetett ezerféle sarcot, az fizetne többet is, mert ha túlélte az utóbbi évtizedeket a piacon, akkor tudja, hogy a jó munkaerő nagy érték. Csakhogy nem tud, mert a politikusok túlnyomó többsége a zsebéig és a következő mandátumáig lát, márpedig olyan gazdaságpolitikát megtervezni és ki is vitelezni, amely valós fejlesztési forrásokkal a hozzáadott értéket teremtő termelőágazatok következetes támogatása révén építkezne hosszú távra, csak szakmailag és erkölcsileg is érett közéleti vezetők tudnának. Az ilyen pedig tartósan hiánycikk ebben az országban.
Itt olyanoknak terem a babér, akik a minimálbér-emelés útján színleg jót cselekszenek, de valójában nagyobbat rúgnak a leginkább rászorulókba, mint amennyit segít rajtuk egy ilyen intézkedés. Ez csak az államnak igazán üzlet, de annak legalább milliárdos.
