Ki ölte meg…?!

• 2011-07-06 13:37:12

• Bölöni Domokos

Senki sem tudta, hogyan került a kopott öltözetű bácsi a pályázati irodába. Egyszer csak ott volt, mint a hőség, és ugyanúgy idegesített is.

Senki sem tudta, hogyan került a kopott öltözetű bácsi a pályázati irodába. Egyszer csak ott volt, mint a hőség, és ugyanúgy idegesített is. A helyiségben csak egy fiatalember tartózkodott, valami izgalmas játékot űzött a számítógépén. A bácsi elköhintette magát, majd dadogva érdeklődött, hogy jó helyen jár-e.
– Hát mit óhajt? – kérdezte a fiatalúr. – Ho..hogy ki-ki… – jött a válasz. – Ki-ki miki? – tréfált kedvesen a fiatalúr, majd bemutatkozott:

– Jancsi B. vagyok, és ha pályázni tetszik, állok rendelkezésére. Miben segíthetek?

– Hááát – nyögte ki a bácsi, aki lehetett Tóth is és Lóth is, de Góth azonmódúlag, nem derülhetett ki, mert folyton reszketett a feje. Ha balra nézett, jobbra; ha jobbra nézett, még inkább balra. A Jancsi B. nevű ifjú közelebb hajolt. – Foglaljon helyet, és tessék nyugodtan elmondani a kérést.

A Tóth vagy Lóth vagy Góth nevű bácsi megtört szemmel nézett rá, mintha ez a friss legény volna az egyetlen reménye a júliusi kánikulában. – A-az a ké-kérdés, ho-hogy k-ki…

– Hogyhogy ki-ki? – Jancsi B.-nek kezdett apadozni a türelme. Idejön ez a rozoga öreg, és agyonvágja a délelőttjét. Holott még a bulvárlapok híreit sem nézhette át rendesen. Ejnye, a francba. – Tessék kérdezni, és én mindjárt felelek – biztatta mímelt vigyorral, majd visszaült a számítógép mögé. – Nos, mit szeretne elmondani nekem? – Én cs-csak a-azt, h-hogy izé…N-nem tudni…

– Mi a csodát nem tudni? – esett ki a szerepéből Jancsi B.

– Ho-hogy ki-ki ölte meg…– nyögte a bácsi.

– Ja? Maga is szokott játszani? (Biztosan valami rejtvény okozza a galibát.) Kedves uram, pár pillanat, és máris választhat az áldozatok között. Néze csak: beütöm ide, hogy „Ki ölte meg?” Helyes?

A Tóth vagy Lóth vagy Góth nevű bácsika köhintett, igenlőleg.

– No, akkor. Húzódjék közelebb. Ne annyira, mert érzem, hogy hagymát reggelizett szalonnával és túróval. Ugye? Így már jobb valamivel. No, tehát. Azt írja itt, hogy nullaegész huszonegy másodperc alatt ennyi válasz érkezett a kérdésünkre: 4,680,000, vagyis csaknem ötmillió. Kedves uram, a világon mindenki kíváncsi valakinek vagy valakiknek a gyilkosára, gyilkosaira. Most felolvasom magának a lényegesebb kérdéseket. Ki ölte meg John Fitzgerald Kennedyt? Ki ölte meg az elektronikus autót? Laura Palmert? Kovács Balázst (az ügy egy lopott autóval kezdődött), a hiphopot (Soulja Boy), Fenyő Jánost, a médiacézárt, Michael Jacksont, a Holt-tengert, Bin Ladent, Federico García Lorcát, Rosie Larsent, Káint, Patriciát, a Z. Nagy családot, a Szics-gárdistákat, Hungáriát, Marian Cozmát, Magdi anyust a szappanoperából, Hitlert, az inkákat, aztékokat, toltékokat, Lopez-Dialt, Zámbó Jimmyt, Makedón Sándort, Marilyn Monroe-t, Gertrúdis királynét a Bánk bánból, Pablo Nerudát, Pier Paolo Pasolinit, Szlávy Bulcsút, Seres Máriát, Kádárt és társait, a legtöbb embert az Expendables csapatából, Voldemortot, Marie-France Tessier-t, Dózsa Györgyöt, Anna Politkovszkáját, Virginia Woolfot, Bruce Leet, Maxwell Thornt, Bambit, II. Lajos királyt a Csele patakánál, Akhilleuszt Trójánál, a csomagtartóban talált nőt, Tupac Shakurt, Isolda Cavaltinit, Robin kakast, a nyomtatott sajtót és Pákó édesapját. Az életkedvet, valamint természetesen Jézust… Na, mi az ön válasza mindezekre? Látja, milyen bonyolult tud lenni a világ?!...

A Tóth vagy Lóth vagy Góth nevű bácsika sűrűn pislogott, fehér szempillái csak úgy röpdöstek a meghatottságtól. Jancsi B. ujjongva regisztrálta, hogy elkapta az öreg Akhillész-sarkát, gyorsan becserdített valamit a masinának, s amint előjött a válasz, ki is nyomtatta. – No, báttya. Nem lesz nehéz. Mert ugyanis ez csak egy fikció, tetszik érteni? Mario Vargas Llosa írta. És arról szól, hogy ki ölte meg Palomino Molerót. Tessék, itt a válasz. Ha beküldi idejében, és szerencséje lesz, kihúzzák, aztán nyer valamit maga is.

A lapon ez állt: „Egy perui légi támaszpont közelében borzalmasan megcsonkított holttestet találnak; mint hamarosan kiderül, az áldozat a környékbeli házi mulatságok kedves, népszerű dalénekese. A szomszédos halászfalu csendőrhatósága – Silva hadnagy és Lituma közcsendőr – komótosan, de elszántan lát munkához, hogy kiderítse, ki vagy kik voltak a szerencsétlen fiatalember gyilkosai. A nyomozás során újabb és újabb rejtélyes kérdések merülnek fel, s meglepetés meglepetést követ. Végül aztán többé-kevésbé mindenre fény derül, és nemcsak egy líraian induló, ám rémdrámába forduló tragikus-különös szerelmi történet bontakozik ki előttünk fokozatosan, hanem az ötvenes évek Perujának társadalmi látlelete is, amelynek komor színeit derűs, már-már bohózati elemekkel frissíti a már nem egészen fiatal, de még mindig kívánatos, dús idomú fogadósné junói bájai után ácsingózó Silva hadnagy szerelmi csetlése-botlása.”

Az öreg, akit vagy Tóthnak, vagy Góthnak, vagy Lóthnak hívtak, meredve nézte, reszketett a keze, látszott rajta, mindjárt eltörik a mécses.

– Ne gazoljon már be, emberelje meg magát, tata. Ezért nekem nem tartozik semmivel. Ha megvan a cím, el is küldöm a megfejtést, villanylevél formájában!

A vénember visszaejtette a papirost az asztalra.

– N-nem látok rendesen – mondta. – Szürkehályog van a szememen. D-de mm-mégis m-megkérdezném az úrtól, mert nem fogtam fel teljesen a becsületes nevét…

Jancsi B. serényen, rutinnal, angolosan elhadarta.

– Az Istenben megboldogult Burján Minya unokája?

Jancsi B. tétován bólintott. Hangyák zsibogtak az orra tövén és a bal karjában.

– No akkor – állt fel az öregember. Már nem dadogott, és a feje sem reszketett annyira. – Hát, kedves öcsémuram, csak azért jöttem bé, annyi kilométeren keresztül, s félvakon, hogy tedd fel a masinádnak a kérdést, ne haljunk meg mü is bután. Ki ölte meg özvegy Burján Elvirát, akit bizonyára ösmersz gyermekkorodból… A tegnap éjszaka, mikor a diszkóból hazafelé poroszkált a vadul mulatozó s verekedő, pénzefogyott duhaj horda?! Hogy dél tájban a nyugdíját hozó postás vérbe fagyva találta?!… Ebben segíts, ha olyan művelt vagy, édes fiam… Ki ölte meg a nagyanyádat?!…