Minden felelősen, ésszerűen gondolkodó városvezető, tanácsos növelni igyekszik a város vagyonát, sőt, kötelessége védeni azt és felel döntéseiért. Legalábbis papírforma szerint. Minden nagyobb horderejű, vagyonnal kapcsolatos döntés esetében kötelező lenne a polgárok véleményének kikérése. De ez manapság a jelek szerint senkit nem érdekel...
Október utolsó napján közel 700 ezer eurót érő ingatlantól vált meg a marosvásárhelyi önkormányzat. A huzavona a tavasz óta tart, de a testület végül úgy döntött, hogy eladja az Elektromaros szaklíceum műhelyét, területét. Nem bérbe adja, eladja.
Első lépésként az Elektromaros líceum műhelyét a hozzá tartozó 644 négyzetméteres területtel a város közvagyonából a magánvagyonába írták át. Ezt követően – arra hivatkozva, hogy az ingatlan leromlott állaga miatt alkalmatlanná vált az oktatási folyamat folytatására (emiatt vajon ki a felelős?) –, a polgármesteri hivatal kitartó „meggyőző munkával” megszerezte a megyei tanfelügyelőség jóváhagyását a rendeltetés megváltoztatására. Immár szabad lett a pálya, ki lehetett írni licitre az ingatlant és eladni, például annak a gyógyszergyártó cégnek, amely a líceum épülete mellett működteti üzemét.
Elvonatkoztatva attól, hogy a Sandoz a vásárló, inkább az a probléma, hogy a város (azaz a polgárok) vagyona fölötti tulajdonjogot gyakorló közgyűlési képviselők oly könnyedén lemondtak egy nagy értékű ingatlanról, akárha egy használt kerékpártól váltak volna meg. Mintha csak a terület kiárusítása lett volna az egyedüli alternatíva. Mintha a Sandoznak nem ajánlhattak volna fel például egy 99 évre szóló koncessziós szerződést, megoldva ezzel a vállalat bővítésének ügyét, ugyanakkor megtartva a tulajdonjogot. Immár közel egymillió euróval kevesebb az a tulajdonérték, amellyel a város kezességet vállalhat hitelekért, nagyszabású projektekért, partnerként beszállhat PPP típusú magánvállalkozásba, netán fizetésképtelenné válása esetén értékesítheti. Nem az ingatlan eladása az egyetlen módszer, amivel egy város segíteni tudja a beruházókat. Sőt, ha lassan – egyrészt rossz törvények kényszerítő hatására, másrészt egyéb érdekekből – kiárusítja mindenét, az elkövetkező beruházók számára mit ajánl? Mert a hétfőn, második nekifutásra 629 ezer euróért elkótyavetyélt ingatlan ára gyorsan elúszik ide meg oda, a Sandoz kereskedelmi társaság holnapután Nokia módjára veheti a kalapját, de a város helyben marad, élni kénytelen és lehetőség szerint prosperálni...
Minden felelősen, ésszerűen gondolkodó városvezető, tanácsos növelni igyekszik a város vagyonát, sőt, kötelessége védeni azt és felel döntéseiért. Legalábbis papírforma szerint. Minden nagyobb horderejű, vagyonnal kapcsolatos döntés esetében kötelező lenne a polgárok véleményének kikérése. De ez manapság a jelek szerint senkit nem érdekel...
