Kicsik, nagyobbak a legkedvesebbről

Minden nap az anyáké – gondolhatja sok felnőtt gyermek, visszatekintve arra a kalandos útra, amelyet földi léte kezdetétől a számára legfontosabb lény (láthatatlanul is) állandó jelenlétében járt végig. Mégis jó, hogy minden esztendőnek van egy napja, amelyet az anyaság tiszteletére karikázhatunk be pirossal. Nálunk május első vasárnapjára, a világ különböző tájain egészen más időszakra esik ez az ünnep, Norvégiában február második, Oroszországban november utolsó vasárnapján, Angliában nagyböjt utolsó vasárnapján tartják. A lényeg azonban nem is az időzítésen van, hanem azon, hogy ebben a 24 órában legyen időnk újra ölbe ülni, virágot, apró ajándékot vinni, vagy egyszerűen csak szavakkal, szavak nélkül megköszönni a mögöttünk húzódó, életet adó és formáló közös időt. Rövid összeállításunkban mégsem az indulásra nosztalgiával visszatekintőket, hanem a még kézen fogva haladó, illetve lassan elágazáshoz érő gyermekeket szólítottuk meg. Kisiskolásokat és tizenéveseket kérdeztünk arról, milyennek látják édesanyjukat, illetve melyik a legszebb közös emlékük vele.

Orsi, 6 éves: – Anyának hosszú haja van, és divatosan öltözik. Ő a legszebb anyuka az oviban. Esténként mindig kitalál nekem egy mesét, aminek én vagyok a főszereplője. Legutóbb egy pónilány voltam, aki alig várja az iskolát. Tudja, hogy én egy kicsit félek az iskolától, biztos azért mesélt ilyesmiről. A legszebb emlékem az, amikor hazajöttem faluról, a nagyiéktól, és anyu az egész napot velem töltötte. 

Krisztián, 9 éves: – Anyával mindig rengeteget játszottunk együtt, taxist, betörőst és árust is. Ő most is szeretné, de én már inkább a barátaimmal szórakozom. Kirándulni viszont most is szeretek vele, olyankor sokat kacagunk, és látom, hogy ő is egészen felszabadul. Egy kicsit olyan, mint egy nagy gyerek. Sok mindenben ügyetlen, például kosarazni sem tud, de én azért nagyon szeretem. Esténként mindig összebújunk, és „pletykálunk”. Sok szép emlékünk van, nem is tudok választani.

Szabi, 11 éves: – Azt szeretem anyukámban, hogy nagyon megértő, engedékeny. Nem kiabál, amikor összecsapom a házi feladatot, és megengedi, hogy leckeírás után játsszam a számítógépen, este, lefekvés előtt pedig telefonozhatok is egy kicsit. Ha szomorú vagyok, mindig megvigasztal. A legszebb élményem vele az, amikor két évvel ezelőtt együtt voltunk a tengeren, és rengeteget játszottunk a gumicsónakommal a hullámok közt.

Szilárd, 14 éves: – Édesanyám mindig mindenkinek segít, és mindig jókedvű. Kitart amellett, amit elhatározott, és mindent észben tud tartani. A munka és a család mellett arra is jut ideje, hogy különféle szép tárgyakat készítsen, amelyeket aztán rendezvényeken értékesít. Legtöbbször én is segítek neki a vásárokon. Az anyukámhoz fűződő legszebb emlékeim a közös túrák, kirándulások és a nagy beszélgetések.

Annamária (Picur), 18 éves: – Anyukámat nagyon-nagyon fiatalosnak látom. Megértő, együttérző és nem utolsósorban okos és erős nő. Szeret bulizni még a fiatalokkal is, és jókat lehet vele beszélgetni, ha épp olyan kedve van. Bármit elmondhatok neki, persze ritkán ért egyet velem, de azért szoktam mesélni, hisz ő az anyukám, és így is, úgy is szeret. Az egyik legszebb emlékem vele, amikor 2012-ben elmentünk az EMI-táborba. Tavaly pedig még Bagossy-koncertre is eljött velem! Őt is megkérdeztem, hogy mi a legszebb emléke velem. Természetesen az a pillanat volt, mikor megszülettem. Kértem, hogy valami olyat mondjon, amire én is emlékszem, és akkor ugyanezt a táborost említette.