Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2011-09-16 14:14:55
Istenszékén
Hegyem legnyugatibb sziklája. Fiatalságom forgatagában,
a nyírfaliget koronája fölött indult az utam.
A málnászók friss fenyőgallyakat vágtak:
a viperákat verték fel a bokrok tövéről.
Nyírfajdok nyara volt ez, köves földeké
a Galonya mellékpatakjainál.
S én versnyi korallgyökeret ástam ki a nyeregben,
és bölcsesség és szerelem után vágyakoztam
száradó herbáriumlapok magányában.
A Kelemenben még a völgyszájaknál is fukar a föld,
s ahogy a mozdulatát is kiméri a völgylakó,
a málnászók csak a Hegy derekáig másznak.
De ha emeli kezét az üverek felé a hegyhátak vándora,
igazság jegyében jár: szomorú türelem vezérli.
És csak ki ismeri a Hegyet, taszíthatja a messze
látóhatár szélére a Várost, így szemlélve azt,
mint homorú tükörben a görbülő teret.