Újfent átverték a választókat: a nagy parlamenti többséggel rendelkező balliberális koalíció szétment, anélkül hogy igencsak ambíciós kormányprogramjából valami maradandót hagyott volna örökül.
Újfent átverték a választókat: a nagy parlamenti többséggel rendelkező balliberális koalíció szétment, anélkül hogy igencsak ambíciós kormányprogramjából valami maradandót hagyott volna örökül. A közéleti színtér csak ezután válik igazán mozgalmassá, és afelől nincs kétség, hogy így vagy úgy megalakítanak egy kormányt a politikusok, de az biztos, hogy ennek vajmi kevés köze lesz ahhoz a politikai projekthez, amivel tavalyelőtt urnák elé hívták a választókat.
Az is kezd romániai sajátossággá válni, hogy minél erősebbként születik meg egy kormányszövetség, annál hamarabb esik is szét. Hiszen a legutóbbi két parlamenti választás után kétharmadosnál nagyobb törvényhozási támogatottsággal rendelkező alakulatok jutottak hatalomra, és egyik sem érte meg a mandátuma félidejét. Ez is fényesen szemlélteti, hogy mifelénk a hatalom és az ezzel megszerezhető konc érdekli a pártokat, korántsem a választók érdekeinek felelős képviselete. Ahol a választottak a köz érdekében cselekszenek, aligha látunk szétesni ilyen erejű kormánykoalíciókat, melyeknek elvileg minden feltétel adott a nyugodt kormányzáshoz.
Persze, a bukaresti balliberális szövetségben már születése pillanatában sem volt igazi életerő, mert az akkor épp regnáló hatalom elleni dacszövetség jegyében fogant. Így eshetett meg az az érdekesség, hogy míg öt éve még közösen akartak kormányfővé megtenni egy bizonyos nagyszebeni városgazdát, most
ugyanannak a politikusnak a belügyminiszteri székre való jelölése döntötte össze ezt a politikai tákolmányt.
A kormánykeringőt kedd estétől már járják a regáti táncparketten, ám ha – legalább látszatra – adnának valamit a tisztességre is, akkor meg kellene állni és újraírni a kottát. Ugyanis egy alapból pártszövetségként választók elé állt koalíció felbomlása logikusan a kormányfő távozását, új parlamenti többség kialakítását, új kormányprogramot és kormányalakítási eljárást feltételezne.
De ahol csak a konc a lényeg, ott az eleve választóvakításnak kitalált kormányprogram mögé megpróbálnak új többséget kovácsolni, ezen már rég dolgoztak a szociáldemokraták, és volt is hozzá elég kalandor a parlamentben. Az eredményt hamarosan látni fogjuk, de sok időnk nem lesz benne gyönyörködni, mert ez a játszma nem hosszú távú berendezkedést céloz. Az európai parlamenti választásokon megmutatkozó erőviszonyok függvényében a nyártól újabb hatalmi keringő kezdődhet majd, mert az igazi nagy koncot az elnöki bársonyszék jelenti. Olyan kormány megalakítására, amelyik tán kitart a két év múlva esedékes újabb törvényhozási választásokig, leghamarabb jövő tavasszal mutatkozik esély, addig az adófizetők kénytelenek lesznek beérni a cirkusszal.
