2024. november 24., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

 „Tisztelt kollega! (…) Őszintén gratulálok a karnagyi munkájához, kórusának erőt és hitet sugárzó, meggyőző, szép előadásához. Kérem, tolmácsolja elismerésemet a kórus tagjainak. Jólesett látni és hallani ennyi fiatal énekest, odaadással, biztos szólamtudással, az együttdolgozás örömével figyelni a karnagyra. Nagyszerű volt! Minden jót kívánva üdvözli Rozgonyi Éva”


1. Egy idézet: „Tisztelt kollega! (…) Őszintén gratulálok a karnagyi munkájához, kórusának erőt és hitet sugárzó, meggyőző, szép előadásához. Kérem, tolmácsolja elismerésemet a kórus tagjainak. Jólesett látni és hallani ennyi fiatal énekest, odaadással, biztos szólamtudással, az együttdolgozás örömével figyelni a karnagyra. Nagyszerű volt! Minden jót kívánva üdvözli Rozgonyi Éva” * Liszt-díjas karnagy Rozgonyi Éva, aki vette a fáradságot, hogy megszerezze a címemet és levelet írjon, melyet nyáron kaptam meg, a tavaszi hangverseny évében. Még idekívánkozik megemlítenem, hogy a híres szegedi Bartók kórus is azon a hangversenyen azt a nehéz, igényes nagy Bárdos-művet énekelte, mint mi, A földhez címűt. 2002-ben Rozgonyi Éva javaslatára minket hívtak meg Szeged város nagy ünnepére, amikor az ünnepi hangversenyen Beethoven IX. szimfóniájának negyedik tételét adtuk elő a helyi filharmóniával, Gyüdi Sándor vezényletével.

2. Másik idézet. „Az első dal a Viva la musica. Halk suttogás a közönség soraiban. A kóruséneklés ilyen minőségére és szintjére senki sem számított, egyszerűen elragadó. Dalt dal követ, mindeniket röviden bejelentik. A csúcsot a magyar kórusművek jelentik, habár ismert slágereket is énekelnek a fiatalok: John Lennon Yesterday-ét a Cant’t help falling in love követi, majd egy francia bordal.” Írta Pius Bamert (Megjelent német nyelven a svájci buchsi napilapban – fordította Batizán Emese Emőke)

3. Curriculum: „Nevem Kovács András. Marosvásárhelyen születtem 1941. december 1-jén. A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban érettségiztem 1959-ben. A katonai szolgálat letöltése után a marosvásárhelyi Székely Népi Együttes kórusában énekeltem, közben mint népdalénekesnek több felvételem készült a marosvásárhelyi rádióstúdióban, és dalaim megjelentek három Electrecord lemezen is. 1962 őszén sikerrel felvételiztem a kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémia ének–hangszer karának ének szakára, majd három év után, 1965-ben átiratkoztam a zenepedagógia fakultásra, ahol 1969-ben államvizsgáztam, zenetanári diplomát szerezvén. 1969 és 1990 között a Radnóti Elméleti Líceum és Általános Iskola zenetanára voltam, ahol az iskolai katedrám mellett az általános iskolában mandolinzenekart szerveztem és a Kultúrház keretében női kart vezettem.

Az 1982-ben megszerzett I. tanári fokozat eredményeként több éven át a Megyei Tanfelügyelőség módszertani előadójaként végeztem a magyar zenetanárok szakellenőrzését.

1990-től a marosvásárhelyi 15-ös Számú Általános Iskolában és a Pedagógiai Líceumban tanítottam. 2011 őszéig tanítottam a Művészeti Líceumban is. A 2009–2010-es tanévig tanítottam kórusvezetést a Művészeti Egyetemen. (Tanítványaim közül hárman vezetnek kórust! Erre büszke vagyok.) Eddigi kórusaim: Radnóton Leánykar, Gyermekkar, Tanügyi női kar. Mandolinzenekar. Marosvásárhelyen: Tanítóképző Leánykar, Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar, művészetis Armonia vegyes kar és Primavera gyermekkar, a 15. Számú Általános Iskola Gyermekkórusa, a Művészeti Egyetem Kórusa, a Vártemplom Psalmus kórusa.

1991-ben hoztam létre városi szinten a Nagy István Ifjúsági Vegyes Kart a város középiskolás és egyetemi tanulóiból. Ez a Nagy István Ifjúsági Kórusegyesület néven bejegyzett együttes 1992-től minden évben megszervezte a Bárdos Lajos–Nagy István Kórusfesztivált. A kórus itthoni szereplései mellett (önálló hangversenyek, együttműködés a Filharmóniával) több alkalommal énekelt Magyarországon, és sikerrel szerepelt Olaszország, Németország és Svájc kórusfesztiváljain, versenyein is. 1996-ban elnyerte az EMKE Nagy István díját, 1997-ben pedig a Budapesti Bárdos Lajos Zenei Hetek Alapítvány Fesztiválkórus címét. Az 1997-es tanévtől a Művészeti Líceum vezetőségének meghívására a líceum felső tagozatának vegyes karát tanítottam. Ez a kórus több országos versenyen nyert díjat. 2005-től a líceum gyermekkórusát is én vezettem. A Művészeti Egyetem zenetanári fakultásán 2004 és 2010 között karvezetést tanítottam.

2001-től átvettem a távozó Birtalan Judit vártemplomi Psalmus kórusát. Nagyon jó, egymást segítő, összetartó közösség. Sok szép percet, órát értünk meg együtt. A hazai szereplések mellett énekeltünk két alkalommal Budapesten, egy-egy alkalommal Szegeden, Kecskeméten, Etyeken, a Vajdaság több városában, Olaszországban pedig Foligno, Montefalco, Assisi városokban.”

4. Az élet napos oldala. – Ahhoz képest, hogy eredetileg nem zenésznek készültem (16 éves koromban fedezte fel Borbély Zoltán az énekhangomat), elégedett vagyok eddigi életemmel, hiszen mindig azt csinálhattam, amit szeretek, és ebből meg is tudtam élni. Bár eleinte előadóművésznek készültem, a tanítást nagyon megszerettem. A tanár a fiatalok között él, így mindig az élet szép oldalát látja. És olyan jó érzés az, ha az ember rájön arra, hogy szeretik. Egyik legszebb pillanatát zenetanárságomnak talán 30 vagy még több évvel ezelőtt a radnóti általános iskola VI.-os román osztályában éltem meg. Betegség miatt egy hónapig hiányoztam az iskolából. Délután volt órám a hatodikban, nem tudták a gyerekek, hogy érkezem. Mikor beléptem az osztályba, az arcokról felém sugárzó őszinte örömöt, szeretetet olvastam le, ez volt a legnagyobb dolog, elismerés, amit valaha pályám során kaptam. Az ilyen pillanat többet ér bármilyen kitüntetésnél, hivatalos elismerésnél.

5. Két lábbal a valóság talaján. – Kérdezed, hogy mi volt a kitűzött életcél, és ahhoz képest mi jött össze? Hát, bár az embernek jó, hogyha vannak álmai, vigyázzon arra, hogy azok megvalósíthatók legyenek, mert ha nem azok, akkor elégedetlen, boldogtalan emberré válik. Én a rendszeres, lelkiismeretes munkát tartom a legfontosabbnak. A kitűzött célokat az adott körülmények, lehetőségek függvényében próbáltam elérni, ezért ritkán csalódtam. Nagyon fontos, hogy a tanár, a karnagy legyen tudatában képességeinek, lehetőségeinek. Legyen szerény, várja meg, míg munkájának beérik a gyümölcse. Mint már mondottam, elégedett vagyok azzal, ami eddig összejött. Amit sajnálok, hogy bár többször kértem hazahelyezésemet, és bár nagyon szép 21 évet töltöttem el Radnóton az iskolai kórusaimmal, a tanügyi női karommal és a mandolinzenekarommal, mégis későn kaptam lehetőséget arra, hogy magasabb szinten dolgozhassak. ‘91-ben, már ötvenévesen hozhattam létre a Pedagógiai Líceum leánykarát, a Nagy István Ifjúsági Vegyes Kart, majd taníthattam a Művészeti Líceumban és végül a Művészeti Egyetemen. Az idén szeptembertől, bár még maradhattam volna, átadtam a stafétabotot a fiataloknak. Most már valódi nyugdíjas vagyok. Nem unatkozom, mert van két kórusom, és hála Istennek, egy drága kicsi unokám.

A karnagyot köszöntötte:

Bölöni Domokos

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató