A közelgő VI. Bolyais Világtalálkozó margójára
A Bolyaiban eltöltött időszakban sok mindent volt alkalmam megismerni, szeretettel emlékezem az 1958-61 közötti időszakra. Magamba szívtam egy jó adagot a Bolyai szelleméből, alkalmam nyílt megismerni mind a tanári kar tagjait, mind az akkori diákok nagy részét.
El kell mondanom, hogy nemcsak tanulni, tanítani, hanem a Bolyaiban alkalmazottként dolgozni is büszkeséggel töltötte el az embert. Életem bizonyos szakasza az iskolához kötődik. 1958-1961 között a Bolyai Farkas középiskolában dolgoztam (sport- és anyagraktárosként), ott laktam, tanultam, a IX. osztályt ott végeztem, majd a Papiuban és a kereskedelmi technikumban folytattam.
A Bolyaiban eltöltött időszakban sok mindent volt alkalmam megismerni, szeretettel emlékezem az 1958-61 közötti időszakra. Magamba szívtam egy jó adagot a Bolyai szelleméből, alkalmam nyílt megismerni mind a tanári kar tagjait, mind az akkori diákok nagy részét.
Megfogott az a légkör, ami a Bolyaiban volt. Kulturáltság, műveltség, tenni akarás, törekedés a jobbra volt a tanulóközösségre jellemző.
Ekkoriban a középiskola igazgatója, Kozma Béla magyar nyelv és irodalom szakos tanár volt. Példakép nemcsak számomra, hanem a diákoknak, tanárokbak, az iskolai személyzetnek egyaránt. Ezekben az években olyan tanári kar tanított, nevelt, akiket ma is büszkén emlegetnek az akkori diákok és nosztalgiáznak róluk.
Hadd említsek meg néhányat az akkori tanárok közül: Árkossy László, Bukaresti Erzsébet, Csernát Ernő, Darvas Erzsébet, Kálmán Viktória, Kiss Elemér, Kiss Géza, Deák Árpád, Fülöp Sándor, Müller Mihály, Kozma Irén, Petelei István, Török Ferenc, Szabó Sándor, Weszely Tibor… stb., a névsor nem teljes. Az akkori viszonyokhoz képest az itt tanuló diákok tanulmányi színvonala megközelítette a fejlett európai szintet.
Ki ne emlékezne arra, hogy akkoriban a Bolyaiban voltak külön sportosztályok, Fülöp György testnevelő tanár volt a sporttagozat igazgatója. Szép eredményeket értek el a sportban is, atlétikában, s olyan kiváló kosár-, illetve kézilabdacsapata volt akkoriban, melyek országos bajnokságokon is részt vettek, sőt nemegyszer győzedelmeskedtek. Fülöp György mellett érdemes visszaemlékezni a következő testnevelő tanárokra is: Bálint Ákos, Buchlea Mircea, Gálfalvi Artúr, Helwig Vilhelm, Kocsis Tibor, Kádár Sarolta, Fogarasi Erzsébet, Márkus Ferenc, Molnár József, Madaras Attila…, akik nagy szorgalommal és hozzáértéssel nevelték a tanulókat.
Egyik diák pl. a világ legmagasabb csúcsait hódította meg. Ez a diák öregdiák, Szekeres Gerő, aki az 1960-61-es iskolai évben végzett. Még sok más diák nevét lehetne említeni, pl. Árkossy Csaba szintén azon volt bolyais diákok közé tartozik, akik az iskola hírnevét öregbítették tudományos munkássága révén.
Az iskola bentlakásában is zajlott az élet akkoriban. Dr. Kiss Géza tanárnak, nevelőnek kiterjedt a figyelme arra is, hogy a diákok megtanuljanak helyesen viselkedni, tudják, mikor mi illik. Géza bácsi mint nevelő sok időt szánt a tanulók nevelésére, igaz, ő is bent lakott az iskola épületében (én is – szomszédok voltunk), így aztán bőven volt alkalma találkozni a nebulókkal. Sok olyasmit lehetett tanulni dr. Kiss Géza tanár úrtól, nevelőtől, amit a diákok a későbbiekben hasznosítottak az élet különböző területén.
Hadd szóljunk egypár szót az akkori személyzetről, hisz ők is a maguk módján hozzájárultak az iskola jó előmeneteléhez.
A titkárságon dr. Ágoston Albert (Berci bácsi) a titkári teendőket végezte, őt távozása után Szép Márta követte. Kiss Júlia könyvelő szerette és értette a nyilvántartást, és megkövetelte ezt a környezetében dolgozóktól is. Fekete Anna főszakácsnő főztjét ma is emlegetik, akik az iskola étkezdéjéban kosztoztak. Nagy Márton, az élelmiszerraktár felelőse, Sükösd Ferenc adminisztrátor, beszerző volt. Varró Domokos a sport- és anyagraktár felelőse volt.
Majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy volt még egy Berci bácsi a Bolyaiban, akit Váradi Albertnek hívtak, kapus volt, több éven át ült a kapusszobában, ott is lakott, emiatt – nem kis bosszúságára – nyitogatnia kellett a kaput éjjel-nappal.
A szigorúság ellenére mindig akadt olyan bentlakó diák, aki néha éjszaka is megzavarta. 1961-től könnyebb lett a dolga, mivel gombnyomásra tudta nyitni-csukni a kaput, azelőtt kulccsal kellett – ezért dühös volt.
A volt bentlakók ma is szeretettel emlékeznek rá, mivel mindig beengedte őket kapuzárás után. Soha nem árulta be őket tanáraiknak, ezért különösen tisztelték a kedélyes, öreg Váradi bácsit.
Természetesen a takarító személyzet is tette a dolgát. Általában rend és tisztaság uralkodott a tanintézetben.
Befejezésül hadd álljon itt a következő aforizma: A tudáshoz és az erényhez jutni nagyon nehéz, de gyümölcsük a legédesebb.
Sok sikert, örömet kívánva a VI. Bolyais Világtalálkozóra,
Varró Domokos
