Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-01-07 15:01:26
Új idők, új szelek? Tény, hogy a 2013-as esztendő gyökeres változásokat eredményezett a magyar közszolgálati televízió háza táján. A DTK-botrány részleteivel van tele az anyaországi nyomtatott sajtó, és nem kevésbé a cyber tér. Bár e hasábokon korábban lelkendeztem D. Tóth Kriszta műsoráért, mert úgy sejtettem: színvonala felfelé ível, a jobb sorsra érdemes hölgy kezd belenőni abba a talk show keretbe, ma úgy érzem, kár volt ekkora hűhót csapni körülötte, nem vált igazán nívós sorozattá a DTK-show. Az viszont dicséretére legyen mondva (írva): miközben a vele párhuzamosan futó, hasonló műfajú Fábry-show a magyar államnak adásonként 22 millió forintba kerül(t), addig a DTK-show egyenként hatmilliót kóstált. Vélem: ennyit abszolút nem ér egyik sem, egy-egy kiváló művészfilmmel sokkal olcsóbban és hatásosabban lehetett volna, lehetne betölteni az ezekre szánt adásidőt.
A tévés hölgy búcsúlevelet írt kollégáihoz, amiből sok minden kiderül. Leginkább az, hogy az utóbbi időben lapátra tették annak a stábnak a java részét, amellyel korábban dolgozott. Ugyanakkor a levél egyes passzusai igen beszédesen illusztrálják a Magyar Televízió berkeiben uralkodó áldatlan állapotot: „megnehezíti, egy idő után pedig ellehetetleníti a minőségi kreatív munkát az intézményi kiszámíthatatlanság, a koncepciótlanság, a szakmaiatlan döntések, a vezetők közötti, számunkra áttekinthetetlen harcok, a kapkodás. Mennyire megingatja az ember szakmai és személyes önbizalmát a sok egymásnak ellentmondó elvárás, a kavarás, a működésképtelen belső kommunikáció, az állandósult bizonytalanság” – írja többek között az a személyiség, aki jobb időket is megért, hiszen nemrég ő volt a magyar állami televízió brüsszeli tudósítója. A magyar állami médiahatóság egyelőre cáfol, félrebeszél, hogy nem is igaz a hír, miszerint meg akarták szüntetni a beszélgetőműsort, de hát egy ilyen búcsúlevél után mérget vehetünk rá: kifogyunk abból a show-ból, ami – sutaságai ellenére – adásonként mintegy 500 ezer nézőt vonzott – csak az anyaországban.
Január elsejétől ugyanakkor a Maradj talpon! vetélkedő is lekerült a képernyőről. Eléggé kurtán-furcsán… Gundel Takács Gábor nem búcsúzott el a nézőktől, amit utólag azzal magyarázott, hogy a vetélkedők nem élőben kerültek műsorra, és amikor a szilveszteri, utolsó „csörtét” felvételezték, még nem döntötte el a vezetőség, tovább él-e a műsor vagy sem. Ennek a megjegyzésnek a furcsasága mögött is az a „kapkodás”, „kavarás” állhat, amire ez D. Tóth levelében utalt. A 2011 októbere óta futó vetélkedő igen népszerű volt mind az anyaországban, mind a határon túl. Több száz ezer nézője megérdemelte volna azt, hogy a képernyőről és nem holmi újságcikkekből, sajtópolémiából tudja meg: ezt a „babarongyot” is elvették tőlük.
Ugyanakkor a kedves olvasó nehogy azt higgye: a bukaresti állami tévé háza táján minden a legnagyobb rendben van. Háttér-információim szerint bizottság előtt vizsgáznak mostanában a munkatársak. A magyar adás szerkesztőinek is román grémium előtt kell számot adniuk tudásukról, képességeikről. Ha nem felelnek meg az elvárásoknak, utcára kerülnek.
Szóval nem túl jó mostanában állami tévénél dolgozni…