Kutyazsír, emberháj

A segesvári gyógyszertári múzeum tulajdonában 40 darab 18. században készült fajansz ónmázas edény van, amelyeket kenőcsök, növényi kivonatok (szirupok, olajok, krémek, gyanták) tárolására használtak. Különösen értékesek az – egykori tartalmuk szerint – állati vagy emberi eredetű szerek, amelyek az európai múzeumokban is ritkán láthatók, és ma már nem alkalmazzák őket sehol a világon. Ezek a következő feliratokat viselik: ELECTUARIUM DIATIS SERON, OLEUM SCORPIONIS, AXUNGIA CANIS és AXUNGIA HOMINIS.

Az elsőnek említett készítmény, az Electuarium diatis magyar neve a marhaterjék, és már a pozsonyi taxában is fellelhető (1745). Tejsavóval (serum lactis) és cukorral készült terjék. Hűsítőként vízzel hígítva használták. A gyógyászatban hashajtóként, ezenkívül a légcső és a tüdő hurutos megbetegedéseiben alkalmazták.

Az Oleum scorpionis vagy skorpióolaj főleg skorpiókból készült, de előállíthatták pókokból és gilisztákból is. 100-200 élő skorpiót fél liter vagy egy liter faolajban (az olívaolaj egykori megnevezése) megfullasztottak, és néhány napig állni hagytak, közben többször is felrázták. Ezt követően leszűrték, és az állatmentes olajat használták külsőleg és belsőleg egyaránt. Alkalmazták szifilisz, luesz kezelésére, erős gerincfájdalmak, hasgyulladás, pestis, arzén- és antimonmérgezés ellen, tej fogyasztásával egyidejűleg. Veszett kutya harapása ellen bevételét háromóránként ajánlották. Külsőleg mérges állatok, kígyó, skorpió, pók csípése ellen használták.

Az Axungia canis a kutyazsír, ebzsír, ebháj. A középkorban az állati eredetű zsíroknak különös gyógyító erőt tulajdonítottak. Mind a húsevő, mind a növényevő állatok zsírját felhasználták. A húsevő állatok zsírja kevésbé kemény, lágyabb, zsírosabb, mint a növényevő állatok faggyúja. Kenőcsalapanyagként a gyógyászatban különböző állati eredetű (hód, szarvas, marha, borz, kutya, macska, vipera, medve, nyúl, liba, ruca, róka) zsírokat használtak, aztán egyre inkább előtérbe került a disznózsír.

A kutyazsírt belsőleg főleg a tüdőbajosoknak ajánlották (még a XX. század elején is, például Szegeden), pirítósra kenve, levesbe, fánkba, tyúkpecsenyébe főzve. A gyógyszerész gyakran a sintértől szerezte be. Németországban 1-2 kanál kutyazsír 2-3 pohárnyi sörben feloldva izzasztószer volt hűlésben, de hatásosnak vélték végtaggörcsökben, gerincfájdalmakban is. Rosszullét esetén bevételét tejjel vagy olívaolajjal ajánlották. Külsőleg szem- és fülbetegségek gyógyítására alkalmazták egész Európában. Angliában azt állították, hogy azok a személyek, akik állati anyagokat dolgoznak fel, egészségesebbek, erősebbek, izmosabbak, mint azok, akik növényi anyagokkal dolgoznak.

A segesvári múzeum külön érdekessége az Axungia hominis feliratú patikai edény. Egykor emberi hájat (zsírt) tartalmazott. Ezt az anyagot már a XVI. századtól használták, külsőleg és belsőleg egyaránt. Különösen értékesnek vélték a kivégzett ember zsírját, de különböző testrészeit is. Segesvár pallosjoggal rendelkező városként bővelkedett kivégzett emberekben, köztük számos székely is itt lelte méltatlanul halálát. Ezért az emberhájat könnyebben beszerezhették a patikusok, mint más erdélyi városokban.

Belsőleg az emberi zsírt fájdalomcsillapítóként, csont- és fogfájásban, köszvény, reuma, tüdőbaj ellen használták. Külsőleg, kenőcsökben számos bőrbetegség kezelésére alkalmazták. Bár a XX. század elején még injekciót is készítettek emberi zsírból, mára már teljesen elveszítette gyó-gyászati jelentőségét.

Veress László