A legszebb lány
2013-05-21 13:27:47
- Nagy Székely Ildikó
Haját kendőbe rejti, arcán az idő útkereszteződései. Bokáig érő, fekete szoknyájában, kék kötényében mintha az éjszakai égboltról hullt volna le egyenesen a kövesdombi élelmiszerüzlet elé.
Haját kendőbe rejti, arcán az idő útkereszteződései. Bokáig érő, fekete szoknyájában, kék kötényében mintha az éjszakai égboltról hullt volna le egyenesen a kövesdombi élelmiszerüzlet elé. De a tekintetéből napfény árad, valamennyiszer megáll előtte valaki. A. néni mellett sokszor elrohantam már reggelenként, két héttel ezelőtt azonban valami nem engedett továbbmennem. Figyeltem, ahogy lassú, megfontolt mozdulatokkal földre simítja a kosarából előhúzott újságpapírokat, több kötés petrezselymet és sok maréknyi káposztalapit helyez a rögtönzött abroszra, aztán egy tojásos dobozt is elővarázsol. Szeles idő volt, ezért, hogy portékája szárnyra ne kapjon, egy fekete esernyővel rögzítette a papír egyik sarkát, majd elfoglalta helyét a parányi barna széken és várakozott.
– Jöjjön, kisasszony, vegyen valamit – nézett rám reménykedve, amikor közelebb léptem. – Finom, friss zöldség, csak egy lej kötése. A tojás is mai, hat lejért az egészet elviheti. Csak a dobozt nem adom, azt a fiamtól kaptam, még szükségem van rá.
– Honnan tetszett jönni? – érdeklődtem, de nem kaptam választ. Egészen közel hajoltam hozzá, úgy ismételtem meg a kérdést.
– Nagyon rosszul hallok, kedvesem. Azt mondják az orvosok, nincs mit tenni, ez az öregség. 90 éves vagyok – szabadkozott, aztán elmondta, hogy Malomfalváról jár be hetente kétszer a városba, mindig ide jön, itt szokta meg.
– Mit csináljunk, kell az a kicsi pénz. Úgy szeretem a kávét, dehát az is egy lej. A gyufám is elfogyott már, nincs mivel tüzet gyújtsak otthon, azt is kell vegyek. Négyszáz lejes nyugdíjból nem boldogulok.
– Tessék egy kicsit mesélni a fiatalságáról – kértem.
Mintha egy pillanatra kisimult volna az arca.
– Én voltam a legszebb leány a faluban. Egészen gyönyörűséges voltam. 19 évesen mentem férjhez, a férjem még abban az évben elesett a fronton. Aztán újra megismertem valakit, nőül is mentem hozzá, tőle született a fiam. Tizenhárom évet húztam le azzal az emberrel. Iszákos volt, rosszul bánt velünk. Otthagytam. Aztán egy éjszaka annyi pálinkát ivott, hogy belepusztult a részeg disznó.
– Tojtak a kakasok? – állt meg előttünk egy szalmakalapos férfi
– Talán inkább a tyúkok – emelte rá tekintetét A. néni. – Vegye meg az egészet – biztatta a vevőjelöltet.
– Majd máskor – hunyorgott rá a férfi, és már ment is tovább. A következő pillanatban fehér köpenyes, fiatal nő szaladt az üzlet elé a közeli gyógyszertárból.
– Az összeset kérem – mutatott a tojásokra, aztán óvatosan nejlonzacskóba tette az árut, és már el is tűnt a szemünk elől.
– Rendes emberek ezek, mindig vásárolnak tőlem valamit. A széket meg innen, az üzletből szokták kölcsön adni – mosolyodott el beszélgetőtársam. Aztán a fiáról mesélt, akinek Vásárhelyen van lakása, de gyakran kijár hozzá, és segít a kerti munkában.
– Olyan dolgos embert, mint ő, nem láttam még életemben. Az Imatexnél volt alkalmazva, most már ő is nyugdíjas. Két gyermeke van, már azok is családosok. Három dédunokám született tőlük. Megáldott a Jóisten, hálás is vagyok neki, úgy alszom, fejem alatt a Szentírással.
Mennem kellett, de pár nap múlva, a megbeszélt időpontban újra ott találtam az üzlet előtt. Egy bazsarózsát áruló, ősz hajú nő üldögélt mellette.
– Mind mondom neki, hogy menjen egy kicsit odébb, de nem érti – panaszkodott A. néni. – Hajnali négytől nem alszom, mindig olyan izgatott vagyok, amikor jönnöm kell – mondta aztán, majd győzködni kezdett, hogy beszélgetéseinkért cserébe válasszak egy kötés petrezselymet, ingyen adja. Megígértem, hogy legközelebb, amikor árut hoz, viszek neki egy liter hideg vizet, hogy megöntözze a zöldségeit.
– Kedden itt leszek, az szerencsés nap – mondta mosolyogva. De a várt napon nem találtam az üzlet előtt. Biztosan közbejött valami – gondoltam, kicsit csalódottan az elmaradt találkozás miatt. Tudtam, hogy pár nap múlva, talán amikor a legjobban sietek, akkor fogom újra látni, amint hatalmas, fekete szoknyájában, kék kötényében mozdulatlan, bűvös szigetként várakozik a reggeli forgatagban.
