Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesületnek köszönhetően az elmúlt hét esztendőben minden október tartogatott egy estét, amikor operettdallamok csalogatták a Kultúrpalotába a marosvásárhelyi közönséget. Így lesz ez két nap múlva, október első péntekén is, amikor a Legyen a Horváth kertben, Budán. című előadásukkal lépnek a nagyérdemű elé a kedvelt művészek: Trozner Kincső szoprán, Boros Emese mezzoszoprán, Buta Árpád bariton és Szabó Levente tenor. A 19 órakor kezdődő operettesten Kálmán Imre, Eisemann Mihály, Huszka Jenő, Lajtai Lajos, Lehár Ferenc művei csendülnek fel, zongorán kísér Ávéd Éva, a produkciót Ritziu Krisztina és Mészáros József tánccal színesíti, meghívott Ádám János, a Kolozsvári Magyar Opera magánénekese. Az estről Náznán Olgával, a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület elnök asszonyával és Trozner Kincső művésznővel beszélgettünk.
– Hogyan született meg hét évvel ezelőtt az operett-est gondolata? – kérdeztük Náznán Olgát.
– Egyesületünk 2007-ben, Kálmán Imre születésének 125. évfordulója alkalmából diákvetélkedőt szervezett. Minden vásárhelyi iskolát felkerestünk, és a vetélkedő nagyon sikeresnek bizonyult. A díjakat gálaesten adtuk át a Kultúrpalota kistermében, ahol Trozner Kincső és Buta Árpád operettdalokat énekelt. Telt házas közönségünk volt, és a nagyérdemű tetszésnyilvánításán felbuzdulva határoztuk el, hogy az elkövetkezőkben minden évben megszervezzük az operettestet, és természetesen a vetélkedőt is. Kálmán Imre október 24-én született, ezt a napot a magyar operett napjává nyilvánították, ezért kerítünk sort minden évben erre a rendezvényre. Az október 3-ai a nyolcadik operettestünk lesz.
– Ezek szerint igény van Vásárhelyen erre a műfajra.
– Ez az eddigi operettesteken mindig bebizonyosodott. Azért is szervezzük meg évről évre ezeket az esteket, mert úgy érezzük, hogy az utóbbi évtizedekben mellőzve volt Marosvásárhelyen ez a műfaj, és arra törekszünk, hogy az operett, illetve az opera újra gyökeret verjen a városban. Éppen ezért az elkövetkezőkben operaesteket is szervezünk.
– Hogyan látja, milyen volt a 2007-es első operett-est, és milyenek a tavalyi, tavalyelőtti produkciók?
– A művészek, akiket úgy érzem, joggal nevezhetek a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület felfedezettjeinek, óriási fejlődésen mentek át az első operettest óta. Akkor is gyönyörűen énekeltek, de egy kicsit meg voltak szeppenve, amikor közönség elé kellett állniuk. Ma már felszabadultan, szívvel-lélekkel játszanak a színpadon. Ami pedig a kezdetektől óriási erényük, hogy nincs szükségük mikrofonra, hangosítás nélkül énekelnek.
– Ki a célközönség?
– Nagyon érdekes, hogy míg az első két-három évben főleg az idősebb korosztály képviseltetett, az elkövetkezőkben a fiatalabb publikum is megjelent a közönség soraiban, és tavaly már fele-fele arányban jöttek idősebb, illetve ifjabb zenekedvelők. A magam részéről azt elárulhatom, hogy ha rossz hangulatban is ültem be egy-egy előadásra, mindig jókedvűen, felüdülve távoztam, ennek a műfajnak ugyanis feszültségoldó hatása is van.
Trozner Kincső Buta Árpád mellett nyolcadszor lép ezen az esten a vásárhelyi operettkedvelők elé.
– Mire számíthat ezúttal a nagyérdemű? – kérdeztük a művésznőt.
– Mindig megpróbálunk valami újat nyújtani mind a választott művek, mind az előadásmód és a meghívott vendég által. 2007-ben egy alaprepertoárral kezdtük, a legismertebb operettslágereket adtuk elő. Az elmúlt években kevésbé ismert dalokkal bővítettük a repertoárt. Ugyanakkor most már a színpadi játék is nagyobb szerepet kap a produkcióban, a dalok előtt kis prózai szövegek hangzanak el. Október 3-án többek között a Csárdáskirálynőből és a Mágnás Miskából is előadunk dalokat, meg persze a Legyen a Horváth kertben, Budán című dal is felcsendül. A többi legyen meglepetés.
– Mit jelent Önnek az operett?
– A közhiedelemmel ellentétben ez egy nagyon igényes és komplex műfaj, amely képzett hangot, színészi játékot és a szerepkörtől függően tánctudást is igényel. Az operettnél nagyon sok függ az előadásmódtól, lehet belőle giccset csinálni vagy általa igazi értéket közvetíteni. Egykori tanárom mesélte, hogy valamikor, a vásáros években a filharmónia is az operettestekből tartotta fenn magát. Ha ez ma már nem is így van, a vásárhelyiekben megmaradt az igény az ilyen jellegű előadások iránt. Annál is inkább így van ez, mivel az operett mondanivalója örök érvényű, és amíg létezik szerelem és csalódás, addig az is marad. Ez is az elsődleges célunk: olyan helyzeteket, érzéseket átadni, amelyekkel a mindennapi életben is találkoztak, találkoznak az emberek.
– Bizonyára mind a négyüknek van egy kedvenc dala.
– Igen, ez így van, de ezt nem árulnám el. A közönség bizonyára ráérez arra, hogy kinek mi a kedvence. Ugyanakkor nagyon szeretünk közösen énekelni, a finálén felcsendülő dalok mindig közel állnak a szívünkhöz.
A beszélgetés végén Náznán Olga arra is felhívta a figyelmet, hogy az operettestre a belépés díjtalan, az anyagiak előteremtése azonban mindig sok küszködéssel jár, éppen ezért szívesen veszik a támogatást. Azok a zenekedvelők, akiknek módjukban áll a fiatal művészeket felkarolni, a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesülettel vegyék fel a kapcsolatot.