Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A hónap közepén kerek születésnapot ünnepelt a marosvásárhelyi Filimon Veronika Aurelia tanárnő, volt könyvtárigazgató, aki országos viszonylatban a leggazdagabb, legszebb legyezőgyűjteménnyel rendelkezik.
Hosszú élete során átélte a múlt század minden jelentős eseményét, amelyekről színesen, érdekesen mesél. Biológia szakos tanári végzettséggel, öt nyelv ismeretében könyvek között telt el aktív életének legnagyobb része. Rövid tanárkodás után pályáját a Megyei Könyvtárnál folytatta, 1958-tól az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet könyvtárába hívták, amelyet később éveken át vezetett, 1965-től pedig vállalta a Pedagógiai Főiskola könyvtárának a megszervezését és vezetését egészen a nyugdíjazásáig.
Bevallása szerint a gyűjtőszenvedélyt édesapjától örökölte. Aurel Filimont az archeológia és a népművészet szakértőjeként, a marosvásárhelyi régészeti és etnográfiai múzeum megalapítójaként tartják számon. Monori származású fiatalemberként szerelemből vette feleségül a fiatalon özvegyen maradt mutatós Ritz Erzsébetet, akinek három gyermekét becsülettel felnevelte és taníttatta. Közös lányuk, Veronika a marosvásárhelyi francia nyelvű magániskolába járt, majd a háború alatt elszenvedett hányódások után az Egyesülés középiskolában érettségizett, és Kolozsváron végezte egyetemi tanulmányait.
A népművészeti tárgyak és régi fényképek iránt is érdeklődő Filimon Veronikának 1955-ben került birtokába az első legyező, majd az évek során a gyűjtemény több mint kétszázra bővült. Az európai fővárosokból, a távol-keleti országokból származó legyezők eredetük, anyaguk szerint rendkívül változatosak. Gyűjtőjük szívesen mesél e sokféle szerepet betöltő tárgy eredetéről, ami az időszámításunk előtti korokra nyúlik vissza. Rendeltetése szerint a levegő hűsítésére, a parázs élesztésére, a kellemetlen rovarok elűzésére és szakrális célokra szolgált. A legyezés kezdetben a szolgák feladata volt, akik lótusz- és pálmaleveleket használtak erre a célra, ezek formáját a legyező később is megtartotta. Összehajtható változatát Kínában találták ki, amit a japánok fejlesztettek tovább. A legyező, amely a hatodik századtól kezdve hódította meg Európát, a későbbiekben a társadalmi rang, a vagyoni helyzet tükrözőjévé, a fényűzés kifejezőjévé vált, ugyanakkor egy jelrendszer, a flörtölés, az ismerkedés eszközévé is. A nemesasszonyok csuklóra akasztva viselték, és összhangban kellett lennie a ruhával, amit Filimon Veronika is szívesen hangsúlyoz. A legdrágább, aranyból készült, igazgyöngyökkel díszített legyezőket I. Erzsébet angol királynő kapta ajándékba.
Filimon Veronika legkedvesebb darabján Mária román királyné aláírása olvasható 1897-ből, amikor hercegkisasszonyként Románia szentpétervári nagykövete lányának dedikálta. A legérdekesebb egy három méter átmérőjű legyező, azok sorából, amelyeket lakások díszítésére szántak.
A legrégebbi darab 1740-ből származik, merevítőkerete elefántcsont, virágmotívumokkal és egy ovális medalionnal díszítették, ami egy mandolinon játszó hölgyet ábrázol. Gyűjteményének legtöbb darabja a 18-19. századból való. Keretük az elefántcsont mellett gyöngyház, ébenfa, bambusz… A keretre feszítették rá a merített festett papírt, selymet, szatént, csipkét és gazdagon hímzett anyagot. Filimon Veronika tulajdonában van strucctollból, rizsszalmából előállított darab is. A papírt, selymet virágmotívumok, bibliai, romantikus jelenetek, életképek díszítik, s nem hiányoznak az aláírások sem. Két minilegyező is gazdagítja a gyűjteményt, az egyik Japánból származik, a másikat Románia néhány turisztikai látványosságával illusztrálták.
Vannak egyszerűbb legyezők is, amelyeket a kevésbé tehetős asszonyok készítettek saját maguknak. Fénykorában a legyező a reklámhordozó szerepet is betölthette, élelmes vállalkozók a nők kezében gyakori felületen kínálták portékájukat – derül ki a gyűjtemény megtekintése közben. Kollekcióját Filimon Veronika az ország több városában, Marosvásárhely után Szebenben, Medgyesen, Sinaián és legutóbb Temesváron állította ki. Azért népszerűsíti a legyezőket, mert azt szeretné, ha minél többen megtekintenék a különleges esztétikai élményt nyújtó gyűjteményt. Amelyben egy kicsit benne van az élete is, hiszen sokszor az időszakos nélkülözést is vállalva az utolsó pénzét adta oda egy-egy értékes darabért.
Bár úgy tartják, hogy manapság, különösen a légkondicionálás feltalálása óta, kikoptak a használatból, úgy tűnik, hogy a globális felmelegedés újra divatba hozza, de a férfi és nő közötti titkos jelbeszéd, a flörtölés eszközévé válni a mobiltelefonok korában már semmi esélye sem maradt.