Liliomgate

Alighanem a kiszivárgások esztendejeként marad meg emlékezetünkben ez a néhány nap múlva búcsúzó esztendő. Noha a Dâmboviţa-parti Snowden kilétére, aki a liberális pártelnök koalíciós pártvezér kollégáját becsmérlő szavait tartalmazó hangfelvételt a nyilvánosságra testálta, aligha derül fény. Megy is az adok-kapok a foszladozó szövetség két vezéralakja között arról, hogy ki hazudott (nagyobbat). 

A játszma tétje nagy valószínűséggel az, hogy hogyan tudja Liliomfi a csapatát úgy kirúgatni a kormányszövetségből, hogy abból nyertesen kerüljön ki. Hiszen múlt hét óta ő is pont úgy tudhatja, mint bárki más, hogy a plagizátor sleppje már a liberálisok nélkül is kormányképes, annak köszönhetően, hogy a bulvártelevíziós pártvezér embereiből a parlamentben már elegendően ültek át a szociáldemokrata padsorokba. Így szocdem szemszögből az amnesztia és a honatyák törvény előli védettségét a földi halandóké fölé helyező szándék ellen tiltakozó liberálisok már koloncnak számítanak. A törvénytisztelő adófizető szempontjából persze a plagizátor a kolonc az ország és a jogállamiság nyakában. Méghozzá a súlyos fajtából.

Most kiváló lenne a pillanat a hatalomból győztesként való távozásra a liberálisok számára. Hiszen a nagyobbik koalíciós partner nemcsak a legutóbbi botrányt kiváltó törvények, hanem már a jövőre vonatkozó adószabályok kapcsán olyan törvényhozási ámokfutásba kezdett, aminek nincsen ahogy jó vége legyen. Az előző, demokrata irányítású kormányzat sírját is az utcai tiltakozások kezdték megásni, akkor az elnök egy arrogáns nyilatkozata robbantotta ki a demonstrációs hullámot. A mostani kormányzat, miközben ígéreteinek a morzsáját sem váltotta be, halmozza a múltkori szikránál súlyosabb ügyeket, kezdve Verespataktól a palagázfúrások ellen tiltakozókkal szembeni csendőrségi fellépésen át a valamennyiünket kizsebelő új adólavináig, és a ma egy heti fekete kedden előterjesztett törvényekig. Úgy tűnik, ismét elérte az elégedetlenség azt a forrpontot, amikor az utca is szerepet kap a közéleti események alakításában. Az utóbbi másfél évet elnézve ez nem is csoda, már akkor is kicsi esélye volt annak, hogy ez a szövetség törvényhozási választások formájában beálló végelgyengülésben múljon ki.

Tegnap este már a szakítás kérdése is nyíltan felvetődött a két pártvezér között. A liliomkertész már menne, a kolléga, úgy tűnik, inkább visszahúzná a kabátujjánál fogva, csak ne távozzék, de ő nem akar szakítani. Gyűl a vaj a fejeken, forró tél elé nézünk...