Magyar zsoltárok visszhangjai

„Magától szóló” orgona a magyarberétei református templomban, hirtelen támadt világosság az erdőtől megszabadított romos pókafalviban – történetek, pillanatok, képek erőről, megmaradásról, megújulásról. Ötvös József Ahol még magyarul szól a zsoltár című könyvének – a kolozsvári Világhírnév Kiadó szórványsorsokat feltáró Fehér holló sorozata legújabb kiadványának – főhőse a számos helyszínen és formában testet öltő, önmagával mégis mindig azonos erdélyi csoda.

„Magától szóló” orgona a magyarberétei református templomban, hirtelen támadt világosság az erdőtől megszabadított romos pókafalviban – történetek, pillanatok, képek erőről, megmaradásról, megújulásról. Ötvös József Ahol még magyarul szól a zsoltár című könyvének – a kolozsvári Világhírnév Kiadó szórványsorsokat feltáró Fehér holló sorozata legújabb kiadványának – főhőse a számos helyszínen és formában testet öltő, önmagával mégis mindig azonos erdélyi csoda.

A könyvet a sorozat előző kötete, a Táltos erő szerzője, lapunk munkatársa, Bodolai Gyöngyi mutatta be a csütörtöki Súrlott Grádics publikumának. A Bernády Házban egybegyűlt „grádicsnépet” Bölöni Domokos köszöntötte, majd a könyv szerkesztője vette át a szót.

– Ezt a könyvet senki más nem írhatta volna meg Ötvös Józsefen kívül, aki a marosvásárhelyi Vártemplom lelkésze, a Marosi Egyházmegye esperese, és az Erdélyi Református Egyházkerület missziói előadója egyszemélyben. A Mezőség kapujában fekvő szép református faluból, Pókából indult, a Bolyai Farkas középiskolában érettségizett, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben végezte egyetemi tanulmányait, lelkészként a szórványnak számító Görgényszentimrei Református Egyházkerületben szolgált, majd egy marosvásárhelyi tömbháznegyed református közösségét fogta példásan össze, mielőtt a Vártemplom lelkészévé választották volna. A különböző helyszíneken és gyülekezetekben szerzett tapasztalatok mind fontosak voltak ahhoz, hogy vizitációs riportjaival sajátos műfajt teremtsen. Egyházi riportjai a történelmi és egyháztörténeti múltban való jártasság mellett kiváló egyéni íráskészségéről tanúskodnak. De nemcsak „jó toll”, ész, szív és lélek, a református egyház jelene és jövője miatt érzett aggodalom, az emberi tartás és kitartás iránti érzékenység is kellett ahhoz, hogy írásai megszülethessenek – mondta elöljáróban Bodolai Gyöngyi a három részre tagolódó mű szerzőjéről, aki „az egyházkerületi és egyházmegyei tisztségviselők könnyű terhe és gyönyörűséges igája” hordozójaként, a püspöki vizitációk során Erdély legkülönbözőbb vidékeit bejárta, látott „virágzó és elvirágzó közösségeket főutak mentén és ott is, ahol véget ér az út.” Ötvös József könyvének első részében a Görgényi Református Egyházmegye 18 közössége ismerhető meg, azok a gyülekezetek, amelyekben „még magyarul szól a zsoltár.”

– Templomok rejtett szépsége és titka, főúri családok bőkezű adományai, a magyar élni akarás jelei, s a nagy kérdés a gyönyörű kazettás mennyezetéről híres tancsi református templomban, ahol már csak roma gyerekek töltik meg a szentélyt – foglalta össze az utoljára született első rész mondanivalóját a méltató.

A második részben a nyárádmenti és marosszéki példaadó református gyülekezetek élete körvonalazódik – itt olvashatunk a magyarberétei csodáról, az istentiszteletre érkező számára első pillanatban észrevehetetlen, 13 éves kántorról, a templomépítő szabédiakról, és a pókafalvi, erdővel benőtt romtemplomról is –, végül a székely városok iparosítás során felduzzasztott gyülekezeteivel, „a reménység fejezetével” zárul a kép.

– Mennyire lépett túl az egyházi vonalon, mennyire világi ez a könyv, és hogy lehet hitet oltani a maroknyi közösségekbe? – tett fel a méltatás után mindjárt kettős kérdést a szerzőnek Bölöni Domokos.

– Azt hiszem, a keresztény egyházaknak van annyi mondanivalójuk, hogy azt a világ számára is feltárhatják. 1989 előtt is lehetett vallásos lenni, de csak a templomban, ez az, ami a rendszerváltás után megváltozott. Ez a könyv egy kilépési lehetőség számomra a világ felé – mondta a lelkipásztor, aki saját bevallása szerint az alkotás folyamatában egyre inkább a riporter szemével közelítette meg a jelenségeket. Ami pedig a közösségek erejét, hitét illeti, Ötvös József így fogalmazott:

– Az elmúlt harminc-negyven évben az erdélyi magyar értelmiség pozitívan állt hozzá az egyházhoz. Számtalanszor megtapasztaltam, hogy az erdélyi református egyház a közösség megtartó szolgálatában példaadó tud lenni. A világ távoli részein ért benyomások is megerősítettek abban, hogy nekünk nem kell szégyenkeznünk.