A Mathias Corvinus Collegium Alapítvány Középiskolás programjának keretében 12 erdélyi diák vett részt a szeptember 18–21. között megszervezésre kerülő brüsszeli tanulmányúton. Ez volt az első olyan, az alapítvány által szervezett tanulmányút, amikor az erdélyi diákoknak megadatott a lehetőség, hogy Brüsszelben töltsenek pár napot, megismerve az ottani MCC működését, az Európai Unió szerepét, annak intézményeit és különböző csoportjait. A brüsszeli MCC a tavaly ősszel nyitotta meg kapuit. Marosvásárhelyről négy diák vett részt ezen a pár napon, én is a felvételt nyert szerencsés diákok közé tartoztam.
Szeptember végén az MCC erdélyi csoportjában hirdették meg ezt a lehetőséget, amellyel élni szerettem volna, így gondolkodás nélkül jelentkeztem, mivel nagyon érdekel az EU munkája, döntéshozóinak álláspontja és a törvényhozás útja. Az sem titok, hogy régi vágyam volt eljutni az Európai Parlamentbe, az utunk során erre is sor került.
Szeptember 17-én, vasárnap találkozott a kis csapatunk a kolozsvári szálláson. Két koordinátorunkkal – Pataki Hannával és Bálint Tekla Kincsővel – vágtunk neki ennek az érdekfeszítő és agytágító útnak. Pár óránk jutott az alvásra, de az izgatottság miatt szemhunyásnyit sem aludtunk. Mégis hajnalban új erővel indultunk a reptérre. Két és fél órás út várt ránk, amely borzasztóan lassan telt, mivel minél előbb szerettünk volna megérkezni. Türelmetlenségünket a felhőtömeg és a felkelő nap szépsége oszlatta el. A belga fővárosba érve azt hittük, hogy az utazás izgalma szűnni fog, de egyre csak erősödött, és persze a kíváncsiság is úrrá lett rajtunk.
Miután megérkeztünk, megismerkedtünk két MCC-s kollégával, Benkó Hajnalkával és Orémusz Dominika Hajnalkával, akik az ottani központot vezetik, és akik a programjainkat megszervezték. Ők és az erdélyi kísérőink segítettek nekünk tájékozódni a városban, bemutatták a nevezetességeket, és a belga gasztronómia rejtelmeibe is bevezettek minket. Hétfő délelőtt egy workshopon vettünk részt, amelyet Gát Ákos Bence, a brüsszeli MCC alkalmazottja tartott az EU intézményeiről, azok szerepéről és a csoportosulások álláspontjáról. Ez volt az első program, amely megalapozta, illetve kiegészítette ez irányú tudásunkat. Finom ebéd követte az említett programpontot, amely után elfoglaltuk szobáinkat, és a szűk egyórás szabadidőnkben meglátogattuk a közeli parkot. Este részt vettünk egy nyílt eseményen, amelynek témái a múzeumok szerepe, azok lehetséges politikai hátterei és Európa történelme a krízis alatt voltak. A beszélgetésen részt vett dr. Katalin Deme, a dániai Aarhus Egyetem tanára, Jon Eirik Lundberg, a Laesoe Art Hall kurátora és Didier Rykner művésztörténész, újságíró, a La Tribune de l’Art alapítója. A beszélgetés végén a jelenlevők is szabadon kifejthették véleményüket, vagy kérdezhettek a szakemberektől.
Kedden álmosan, de annál motiváltabban találkozott a csapat a reggelinél, majd gyors készülődés után indultunk is az MCC előadótermébe, ahol James Illingworth EU-s irányelvi elemzővel közösen térképeztük fel a különféle csoportosulások ideológiáját, azok fontosságát és főbb döntéshozatalaikat. A déli órákban a tanulmányutunk egyik fénypontja következett: betekintést nyerhettünk az Európai Unió parlamentjébe, ahol Winkler Gyula RMDSZ-es parlamenti képviselővel találkoztunk. A parlamenti képviselő ismertette velünk fő feladatait, fiatalokkal kapcsolatos céljait, az új generációk bevezetését a politika világába. Rövidnek tűnő beszélgetésünk alatt egyértelművé vált, hogy Winkler Gyula nagyon szeret a fiatalsággal foglalkozni, és egyre több ifjúsági csoport jut el hozzá a tárgyalóterembe, akiket mindig szeretettel fogad, ahogy minket is. Mint kiderült, az elmúlt két hétben különböző programok keretén belül több erdélyi diák is megfordult a környezetében. A napi rutinjáról is megkérdeztük, ő pedig azt nyilatkozta a csapatunknak, hogy nincs két egyforma napja. Azért érzi különlegesnek a hivatását, mert az év minden napján más-más emberekkel találkozik, és különböző elintéznivalók várnak rá, akár képviseleti szempontból is. Megemlítette, hogy az is egy fő szempont a számára, hogy különböző korosztályokat sikerül megszólítania. Minden hete két részre oszlik: a hétköznapjait Belgium fővárosában, a kisebb városhoz hasonlító Európai Parlamentben tölti, hétvégente pedig hazatér Romániába, mivel szülővárosában, Vajdahunyadon RMDSZ-képviselő, így eseményekre járva, fesztiválokon megjelenve tölti a „pihenőnapokat”. Saját bevallása szerint nagy motivációt ad neki az otthoni környezet, péntekenként ugyanis úgy várják őt az ismerősei, rokonai, mint a „rugó, ami fel van húzva”. A gyakornokai mindig a segítségére vannak, jól együtt tudnak működni a hatékonyabb döntések meghozatala érdekében. A beszélgetés utolsó perceiben azt is megosztotta velünk, hogy folyamatosan terveket sző, és felajánlásokat tesz az itthoni egyesületeknek és alapítványoknak annak érdekében, hogy az elkövetkezendő időszakban minél több erdélyi diák jusson el az Európai Unió parlamentjébe.
A délutáni órákban meglátogattuk a Parlamentáriumot, amely közvetlenül a parlament mellett helyezkedik el. Ez egy olyan múzeum, ahol az Európai Unió történelmét mesélik el hagyományos és interaktív módon egyaránt. Este egy olyan welcome dinneren (üdvözlő vacsorán) vettünk részt, ahol az MCC ügyvezető igazgatója, dr. Frank Füredi professzor mellett sok más kiemelkedő személyiséggel tudtunk kötetlenül, nyíltan beszélgetni. A szállásra visszatérve csapatunk egyetértett abban, hogy jó lenne időben nyugovóra térni, mivel másnap újabb izgalmas, élménydús nap elé nézünk.
Ott-tartózkodásunk harmadik napján Waterlooba kirándultunk, ahol az Oroszlános-dombon kívül sok más érdekességgel találkoztunk, és tömérdek ismeretanyagra tettünk szert. A látogatást a múzeummal kezdtük, ahol a katonák fegyverein kívül az öltözetüket, személyes tárgyaikat és gyógyszerészeti eszközöket is szemügyre vehettünk. Felfedező utunk a Panoramánál folytatódott, ahol megcsodálhattuk a csatáról készült panorámás festményt. Ez volt a nap egyik legmegrázóbb, legérzelemtelibb pillanata. A fegyverek közül két típusú puska működését élőben nézhettük meg a lövészeti bemutatón. A nap végére a dombra felvezető 226 lépcsőfokkal megküzdve tárult elénk a csata teljes színtere. Szabadidőnkben a Szent Hubertus Királyi Galérián végigsétálva bámészkodtunk csapattársainkkal, így jutottunk ki a Grand Place-ra. A pisilő kisfiú szobra is egy volt a kihagyhatatlan látnivalók közül.
Sajnos az utolsó napi programunk rövid volt, mivel a hazautazás is a programpontok között szerepelt. Kárpótlásként Schenk Richárd még a reggeli órákban tartott egy előadást a földművelés terén történt előrelépésekről az EU-n belül. Nem szívesen tértünk vissza a reptérre, a Brüsszelben töltött négy nap ugyanis olyan gyorsan eltelt, mintha fénysebességre váltottunk volna. Tengernyi új információval és élménnyel tértünk vissza az iskolapadba. Az MCC erdélyi csapatának nevében büszkén kijelenthetem, hogy ez a tanulmányút nemcsak iránymutató volt számunkra, hanem – az alapokon túl – egy teljesen más szemléletmódot is adott.
Miclea Andrea Szidónia
