Mecénásként elhíresült

• 2012-03-06 17:15:48

• Joó Kristóf

Nemigen tudtam, melyik lábamra álljak, amikor azt olvastam Hidegvári Olivérről, hogy napjaink egyik mecénásként elhíresült személyisége.

Nemigen tudtam, melyik lábamra álljak, amikor azt olvastam Hidegvári Olivérről, hogy napjaink egyik mecénásként elhíresült személyisége. Azt ugyan tudtam, hogy a mecénás ilyen-olyan nagyszerű célok beteljesülésének elősegítésére rendszerint pénzt osztogat, de valami afféléről is tudomással bírok, hogy az elhíresült igenév nem egyértelműen pozitív, sőt egyenesen pejoratív tartalmak hordozója. Átnevezték magukat az elhíresült, hamis Apple-boltok; Felszámolják az elhíresült esztergomi garázsépítőt; Fémdetektorral nyomoztak a termálvíz-lopás néven elhíresült ügyben – ezek csak hírlapi cikkek címei, de minden kétséget kizáróan igazolják, hogy ami elhíresült, az nem jó, erkölcsös, példamutató, helyes volta miatt válik híressé.

Az tehát, hogy Hidegvári Olivér a bőkezűségéről lett nevezetes, az rendben. De hogy erről elhíresült volna, az nyilván csak azért fordulhatott elő a sajtóban, mert a szó használója nem érzi a különbséget a híressé válás és az elhíresülés között. Épp olyan ez, mint ha nem különböztetnénk meg a hírest és a hírhedtet – pedig a viszony szintúgy ellentétes. Bár ez utóbbiak tévesztését is lehetne mentegetni, mégpedig nyelvtörténeti hivatkozással. A hírhedt ugyanis régebben tényleg egyenlő volt a híressel. Ha nem így lenne, alkalmasint görbén nézhetnénk Vörösmartyra, aki nevezetes ódájában így szólította meg az Európa-szerte „sztárolt” Lisztet: „Hírhedett zenésze a világnak, / bárhová juss, mindig hű rokon! / Van-e hangod e beteg hazának / A velőket rázó húrokon?” (No persze azon is elmélázhatnánk, vajon „velőtrázó” zenére áhítoztak-e a szalonok dámái és kifent, gáláns urai – vagy netán ez a szó is jelentésváltozáson ment át?! Ma legalábbis egy Agatha Christie-regény délutáni csendjébe hasító sikolyt tartunk velőtrázónak.)

De térjünk vissza a hírhez! Van még egypár kifejezésünk, amelyben a hír szó színeváltozását tapasztalhatjuk. Ha ma azt halljuk: híre nélkül, azt értjük rajta: ’a róla szóló tájékoztatás híján’. Másfél-két évszázaddal ezelőtt azonban azt jelentette: ’tudta nélkül’. Fazekas Mihály Lúdas Matyijában például egyértelműen erre vall, hogy „Bécsbe ugyan hírem nélkül szöke pőre gatyában / és boglyas fővel…”

Nem kevésbé beszédes a hirtelen szavunk. Az i hangzó megrövidülése miatt többen talán nem is feltételezik a hírrel való atyafiságát. Pedig megvan. Ami hirtelen(ül) történik, annak nincs előjele, arról nem szól előre hír. Úgy következik be, hogy nincs előismeretünk róla.

Vagy ott a híre-hamva (nincs/sincs) kifejezésünk, amely természetesen arra mutat, hogy valakinek, valaminek az emléke teljességgel törlődött, hiszen nemcsak a róla szóló tudás, tudomás
(„hír”) enyészett el, de még fizikai
„maradékai”, azaz hamvai is.

Szófejtési szempontból nézve a hír szavunk szókincsünk igen régi eleme – származékainak nagy száma is erre vall –, bár eredete ismeretlen. A híresztel, hírnök, hírlik, hírhedt szavak mind a nyelvújítás korában, a 18-19. század fordulója táján vertek gyökeret nyelvünkben.