Megvalósult piaci kétnyelvűség

• 2014-01-09 16:50:36

• Menyhárt Borbála

Az RMDSZ városi szervezetének nyomására sikerült jobb belátásra bírni a marosvásárhelyi piacigazgatóság képviselőit, így végre megvalósulni látszik a kétnyelvűség a városi piacokon.

Fotó: Nagy Tibor

Az RMDSZ városi szervezetének nyomására sikerült jobb belátásra bírni a marosvásárhelyi piacigazgatóság képviselőit, így végre megvalósulni látszik a kétnyelvűség a városi piacokon. Van, ahol már kikerültek a magyar és román termékmegnevezést tartalmazó feliratok, másutt pedig rövid időn belül eljuttatják az ezt igénylő árusokhoz az egységes árcímkéket. Így hivatalos, törvényes, senki nem köthet bele. Azaz, gondolnánk, hogy nem, hiszen tegnap délben máris érkezett a magát a kétnyelvűség érdekében harcolónak nevező szervezet, a Civil Elkötelezettség Mozgalom állásfoglalása az ügyben, amelyben törvénytelennek minősítik a piaci árcímkéket.

Lapunk megkeresésére PetiAndrás, Marosvásárhely alpolgármestere elégedetten nyugtázta, a városi szervezetnek kitartó és következetes munkával sikerült megtalálnia a jogi lehetőségeket és meggyőznie a polgármesteri hivatal, illetve a piacigazgatóság illetékeseit, hogy egy interkulturális városban, ahol magyarok és románok együtt élnek, a lakosság részéről természetes az igény, hogy minden téren használhassa az anyanyelvét.

Peti András elmondta, személyesen látogatott el a piacokra, beszélgetett az árusokkal, és mind a magyar, mind a román eladók egyetértettek a kétnyelvű árcímkék létjogosultságával. Mivel az egyik közösségi oldalon egyesek azt kezdték kifogásolni, hogy az új, kétnyelvű árcédulákat az árusok darabonként 70 baniért vásárolhatják meg, Peti András hangsúlyozta, a piacok területe köztulajdon, a piacigazgatóság kft., amely százszázalékban a város tulajdonában áll, viszont közintézmény, a polgármesteri hivatal nem finanszírozhat magánszemélyt, azaz a piaci árusokat, nem is kötelezheti őket, hogy kitegyék a kétnyelvű árcímkéket, mint ahogyan arra sem, hogy pluszkiadásba verjék magukat, így az egyetlen járható út, hogy előzetesen megkérdezték az eladókat, igénylik-e ezeket, és amennyiben igennel válaszoltak, a piacigazgatóság megrendelte, majd eladja nekik a kétnyelvű árcédulákat. Mindenben a törvényes utat tiszteletben tartva, az érvényben lévő szabályok alapján jártunk el – nyugtázta Peti András. Az egységes árcímkék olyan anyagból készültek, amelyre filctollal lehet írni, tehát az ár bármikor törölhető és újraírható. Lapunk kérdésére, hogy ha egy termelő egy lapra kézzel felírja mindkét nyelven a termék nevét, elfogadható-e, az alpolgármester azt mondta, elméletileg megteheti, ám a piacigazgatósággal megegyeztek, és az árusok is jó ötletnek tartották, hogy egységes nyomtatott termékfeliratok legyenek.

Ha nincs, miért nincs? Ha van, nem jó!

Tegnap alig látott napvilágot az egyes hírportálokon Peti András kétnyelvű árcímkékkel kapcsolatos nyilatkozata, és jóformán el sem jutottak mindenik piacra a magyar és román nyelvű termékfeliratok, amelyekért hónapokig folyt a harc, a CEMO, amely magát a kétnyelvűségért kardoskodó szervezetnek nevezi, máris talált ezekben kivetnivalót, törvénytelennek minősítve „az alpolgármester kétnyelvű feliratait”.

„Érdekességként fogható fel, hogy az Itthon vagyunk csoport kétnyelvű feliratait törvénytelennek találta a piacigazgatóság igazgatója, de a Peti Andrással közösen elkészített, a törvénykezés tükrében szintén törvénytelen feliratok már nem számítanak törvénytelennek. Tehát az elöljárók szemében a törvényesség attól függ, hogy ki alkalmazza azt. A jelenlegi EU-s törvények értelmében (ezek minden tagország számára kötelező érvényűek) az élelmiszer- (zöldség, gyümölcs) feliratoknak tartalmazniuk kell a termék származási helyét, megnevezését és az árát. Ezeket az információkat kötelező módon fel kell tüntetni. Az alpolgármester »kétnyelvű piaci feliratait« a Fogyasztóvédelem az első ellenőrzés során tiltólistára helyezte volna. Reméljük, hogy nem kell átélnünk ezt a szégyenteljes eseményt.

A 2002/106-os kormányhatározat módszertani normái (5-ös cikkely) szerint az élelmiszerek címkéinek tartalmazniuk kell az élelmiszerek megnevezését és származási helyét is. Szervezetünk szerint sajnálatos és végtelenül veszélyes a magyar közösségre nézve, hogy az RMDSZ jogász végzettségű alpolgármestere törvénytelen lépéseket foganatosít, valótlanságokat állít” – áll a CEMO által kibocsátott közleményben.

A termelői igazolvány a mérvadó a fogyasztóvédők szemében

Ha emlékezetünk nem csal, a portékájukat kínáló vidéki termelők eddig sem biggyesztették oda a termék megnevezése és ára mellé, hogy például csíkfalvi vagy fintaházi murok. Az asztalon ugyanis kötelező módon szerepelnie kell a termelő és a település nevének, tehát mindig is egyértelműnek tűnt a vásárló számára, hogy a fintaházi termelő nem csíkfalvi murkot kínál. A helyzet tisztázása végett lapunk dr. Csomóss Miklóshoz, a Maros Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal felügyelőjéhez fordult, aki közölte, a piacokon áruló termelők termelői igazolvánnyal rendelkeznek, amelyben világosan szerepel, mely zöldséget, gyümölcsöt árulhatnak, és azok honnan származnak. A termelők az általuk megtermelt zöldségeket kínálhatják. Az asztalokon ki van függesztve a táblácska, amelyen szerepel a termelő neve és a település, ahonnan érkezett, tehát a vásárlók ebből tudják, honnan az áru. Az árcímkén ezért nem kell ismét feltüntetni a termék származási helyét, a fogyasztóvédők ellenőrzéskor a termelői igazolványt vizsgálják.

Ha azonban, tegyük fel, az ákosfalvi néni banánt árul, az már más helyzet, akkor valóban ki kell függeszteni, honnan származik. Úgy, ahogyan az a nagyáruházakban történik, ott tényleg kell szerepeljen az árcímkén a származási ország.