Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2023-10-22 15:00:00
Az utolsó régivágású újságíró is távozott a nyomdafestékszagú világunkból. Zsebkésével tűhegyesre faragott ceruzái katonás rendben árválkodnak. Nem használt riportermagnót.
Irtózott az okostelefontól, de a csonkig használt ceruzáival lejegyzett adatai soha nem kényszerültek a hibaigazítás pellengérjére.
Ő volt a szerkesztőségben a két lábon járó adatbázis, aki különös lelkesedéssel osztotta meg munkatársaival műszaki lexikális ismereteit. Gyomlálta az elkorcsosodott, idegen kifejezésektől fertőzött szövegeket. Nyomdai szolgálatai idején tisztafejként műszaki-esztétikai kíváncsisággal figyelte az ólomba öntött szavak látványát. Az újságoldalnak számára vizuálisan is tükröznie kellett a leírt gondolatokat.
Nem szerette a mellébeszélést, a simulékony megalkuvást. A kézzelfoghatót képtelen volt a virtuális valóságra cserélni. Gépfegyverként csattogó írógépét nem hagyta el a nesztelen számítógép billentyűzetéért. Talán csak így érezte gondolatainak súlyát. A digitális kütyük világa idegen volt tőle. A számtalan változást megélt iparos-polgári léte képtelen volt egy újabb változásra. Ennek ellenére újságírói énjéhez az utolsó percig hű maradt. Még alig néhány honapja is ötletekkel bombázva toppant be a szerkesztőségbe. Bosszantotta, és nem akarta elfogadni a bürokrácia, az aktatologató hivatalnokok packázását a kisemberrel.
Végsőkig hitt az újság erejében. A nyomtatott szó hatalmában.
Laci, mi, hátramaradott, sokszor elbizonytalanodott pályatársaid számítunk rá, hogy onnan fentről is követed lapunk sorsát. Ha szükségét érzed, jóindulatú dorgálásaiddal visszaterelsz majd a helyes útra.