Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Németország, Franciaország és Magyarország után Románia Európa negyedik méztermelője. Az idei év sokkal jobb, mint a tavalyi, becslések szerint 20.000 tonna méz „termett”. Maros megyében is idén 50 százalékkal nagyobb volt a méztermelés, mint az előző évben – jelentette ki a Cristina Cojocaru, a megyei Apicola méhészeti társulás igazgatója.
30 kilogramm is „termett” akácon és napraforgón
– Megyénkben hozzávetőleg ezren foglalkoznak méhészkedéssel. Vannak kisebb, 40-50 méhcsaládos vállalkozások, de vannak olyan profi méhészek, akik 300-400 családdal gazdálkodnak. Ez az ágazat általában jövedelmező, a méz, mint természetes és jótékony hatású táplálék, mindig keresett volt. Miután az utóbbi években a hazai méz háttérbe szorult, mert a nagyáruházak polcairól a gyengébb minőségű kínai dömpingméz szorította ki, mostanra változott a helyzet. Egyre nagyobb a kereslet a hazai méz iránt. Ami a termelést illeti, elmondhatom, hogy az idei időjárási viszonyok kedvezőek voltak. A repcén 3-6 kilogrammos családonkénti termelést könyvelhetnek el, míg akácmézből 15-30 kilogrammot is megtermelt egy-egy méhcsalád. A legnagyobb mennyiséget azok a méhészek érték el, akik a Duna Calafat környékére, majd Vâlcea megyébe vitték el méheiket. Hársmézből Snagov környékén 5-10 kilogrammos átlaggal számoltak családonként. Napraforgón 20-30 kilogrammos volt a termelés. Környékünkön a vegyes méz átlaghozama körülbelül 10 kilogramm – mondta Cristina Cojocaru igazgató.
Az Apicolánál egy kilogramm vegyes méz jelenleg 19 lejbe, míg az akácméz 22 lejbe kerül. A marosvásárhelyi napipiacokon azonban egy kiló akácmé-zért 30 lejt is elkérnek. Ezért érdemes a termelőktől és nem a viszonteladóktól – esetleg kétes eredetű – mézet vásárolni.
Hobbiból is megéri méhészkedni
Marosbogáton nemrégiben a Szekeres családnál jártunk, ahol hobbi szinten űzik a méhészkedést. A nyugdíjas házaspár Medgyesen él, ahol az üvegiparban dolgoztak. Nyugdíjazásuk óta a szülői házba mennek haza minden tavasszal. Ekkor kezdődik a „méhészeti idény”. – Megéri foglalkozni vele, legalább tudjuk, hogy a családnak egészséges táplálékot biztosítunk. A lányunk Németországban él, oda is visznek mézet, annyit, hogy egész télire kitartson. A méhkaptárak a kertben vannak egész évben, nem visszük őket sehová. A környéken van elegendő virág – mondotta Szekeres Sándor, és a világ legcsodálatosabb teremtményeinek tartják a méheket. – Ahogy a méhcsaládok élnek, amilyen szervezettek, tanulhatnának tőlük az emberek fegyelmet, kitartást, szorgalmat, szolidaritást, hatékonyságot! – fejtette ki a méhész házaspár. De ez már egy másik téma.