Mi is szórvánnyá leszünk?
2011-06-24 19:46:48
- Nagy Miklós Kund
Mármint mi, marosvásárhelyi, Nyárád, Maros, Küküllő menti, székely mezőségi magyarok. Jogos aggodalommal nagyon sokan teszik fel ezt a kérdést ezekben a napokban.
Mármint mi, marosvásárhelyi, Nyárád, Maros, Küküllő menti, székely mezőségi magyarok. Jogos aggodalommal nagyon sokan teszik fel ezt a kérdést ezekben a napokban. Persze másutt is, ahol ugyancsak tömbben, önkormányzati jogosultságot biztosító arányban él a magyarság ebben a szidalmakkal, hazugságáriákkal, gyűlöletkeltőkkel teli, mindenlehetséges országban. Mert a számunkra kedvező megoldás vagy megoldások elfogadtatására nem látunk hajlandóságot azokban, akik az egész közigazgatási átrendezősdit kitalálták, és ilyen hirtelen véghez is akarnák vinni. Az elnök, aki már tengerészként igyekezett megtanulni a szirének énekét, azt annyira hamisan fújja, hogy még a zenei „hallássérülteket” sem tudja megtéveszteni. Legutóbbi engedménye, miszerint meghagyná külön-külön Hargita és Kovászna megyét, szintén elfogadhatatlan. Igaz, a minap már valamelyest puhulni látszott, sértődötten azt is kijelentette, hogy hagyja a csudába a szinte mindenki által ellenzett régiósítást, és más formában kezdi el a decentralizációt, de hát mindenki folyton mondja a magáét, a médiája meg hatványozottan rájátszik, hinni semmiben, senkiben sem lehet! Illetve abban sajnos igen, hogy a lakosság nagyobbik része kedvezően fogadná, ha egy ilyen körmönfontan kiagyalt intézkedéssel elérnék, hogy úgy szétosszák Erdély őshonos magyarságát, hogy a sokszorosukra duzzasztott közigazgatási területeken el ne érje a törvények szabta húsz százalékot, s ily módon egyből veszítse el azokat a jogokat, nemzetiségi vívmányokat, amikért érdekvédelmi szervezetünk az eltelt két évtizedben annyit csatározott, egyezkedett, egyeztetett. Érthető, hogy a közvélemény fokozott érdeklődéssel övezi az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának mai marosvásárhelyi megbeszéléseit, amelyek nyomán az ígéretek szerint a szövetség hivatalosan is állást foglal ebben a sorsdöntő kérdésben. Roppant nehéz jól dönteni, vagy egyáltalán dönteni, pláne, hogy nem csak a régiósításról van szó. A hatalom, sőt az ellenzék is ilyen-olyan kompromisszumokat sürget, s mint hírlik, a nagyobbik kormánypárt „árukapcsolással” is manipulálna, vagyis a kisebbségi törvény elfogadtatását is az országtérkép területi átrajzolásához kötné, meg még ki tudja, milyen mézesmadzagot rángatnak elő bűvész módra. Ezúttal nem kellene engedni a negyvennyolcból semmiképp! Marosvásárhely hosszabb ideje folyamatban levő erőltetett térvesztése amúgy is olyan érvágás a magyarságon, amelynek hosszabb távú káros következményeit eléggé nem is tudatosítjuk magunkban. Nem szabad hagynunk, hogy ilyesmi tágabb, mondjuk, megyei szinten is bekövetkezzék. Bízunk benne, hogy politikusaink is úgy gondolkoznak, mérlegelnek ebben a kényes helyzetben, mint mi, aggodalmaskodó laikusok.
