Mindig összefogásról tanúskodott a marosszentgyörgyi magyarság
Ilyenkor, márciusban sokunkban megfogalmazódik a kérdés, hova tart magyar nemzetünk, milyen jövőt élhetnek és érhetnek meg gyerekeink, unokáink. Jómagam egy időben aggodalmat és hálát érzek, Marosszentgyörgy ugyanis sok szempontból sajátos helyzetben van, ami a magyarság jelenét és jövőjét illeti.
Ilyenkor, márciusban sokunkban megfogalmazódik a kérdés, hova tart magyar nemzetünk, milyen jövőt élhetnek és érhetnek meg gyerekeink, unokáink. Jómagam egy időben aggodalmat és hálát érzek, Marosszentgyörgy ugyanis sok szempontból sajátos helyzetben van, ami a magyarság jelenét és jövőjét illeti.
Aggodalom van bennem amiatt, hogy alig 9 év alatt községünkben több mint ezer személlyel nőtt a román nemzetiségűek száma, így az egykor túlnyomó többségben magyarok által lakott településen mára kiegyenlítődött a magyar és román nemzetiségűek számaránya. Maros megye legnagyobb községe tehát, közel tízezer lakosával, már nem mondhatja magáról, hogy a magyarság erős bástyája. És ami fura, hogy a beköltözött román nemzetiségűek többsége nem Marosvásárhelyről vagy a megye más településeiről, hanem az ország jóval távolabbi részeiről költözött be Marosszentgyörgyre. És sajnos, az eddigi tények nem azt bizonyítják, hogy az említett személyek „beilleszkedőfélék” lennének vagy hogy érdekelné őket a település történelme, kultúrája vagy a jelenlegi életvitele.
Hálát érzek viszont azért, mert a történelem során és a közelmúltban is a marosszentgyörgyi magyarság erős összefogásról tudott tanúságot tenni, akár a világháborúk közötti időszakra, akár a ’90-es márciusi véres eseményekre, akár a 4 évvel ezelőtti polgármester-választásokra gondolok. Tudta azt, hogy csak az összefogás mentheti meg az elnyomástól, az igazságtalanságtól, a szétmorzsolástól.
És, hála Istennek, napjainkban is, amikor számos, magyarok által lakott településen a széthúzás, az egymásra mutogatás, a kölcsönös vádaskodás szelei fújnak, Marosszentgyörgyön a józan gondolkodás, az összefogásra buzdító hangok, a reményteli jövőkép hangulata a domináns. Teljes mértékben egyetértek, sőt, tiszta szívből köszönöm a sok marosszentgyörgyinek azon érvelését, amelyet hozzám is eljuttattak és amelyben nyíltan kimondják, hogy azokon a településeken, ahol fele arányban vagy kisebbségben vagyunk mi, magyarok, ott nem engedhetjük meg magunknak azt a „gyilkos luxust”, hogy több magyar pártban vagy több magyar jelöltben gondolkodjunk. Mert akkor azt is elveszítjük, amit nehéz munka és verejték árán szereztünk meg. Akár a magyar polgármestert és a többségi magyar, RMDSZ-es helyi tanácsot is. És négy évvel ezelőtt is bebizonyosodott, hogy más alternatíva nem vezet sikerhez. Vagy minket, magyarokat nem. Nem áldozhatjuk fel a vak ambíciók vagy a csak azért is féle elvek oltárán a magyarságunk sorsát, a gyerekeink jövőjét.
Ahol hatvan százalék vagy efölötti a magyarság aránya, ott kiabálhatnak, szórólapozhatnak a gombaként szaporodó új magyar pártok, legtöbb esetben ott is sikertelenül, de ahol 10 magyar szavazaton múlhat egy település jövője, ami a magyarokat illeti, ott arra kérjük, kíméljenek meg a túlzott, képmutató magyarkodásoktól, mert nagyobb rosszat csinálnak, és épp a magyarságnak! Bőven elég a mi harcunk a minket támadó vagy hallgatásra bírni akaró más nemzetiségűekkel, nincs szükségünk még ilyen jellegű, szakadár bajkeverőkre. Eléggé nyilvánvaló Marosszentgyörgyön is, hogy miért fogtak össze a máskor egymás ellen kiabáló román pártok, és idén júniusban csak egy román polgármesterjelöltet indítanak. Sőt, magyar jelöltet is képesek lefizetni, csakhogy megosszák a magyarságot. Nem először tennék ezt. És durva támadásokat, perbehívásokat, személyes és magyarságunk ellen irányuló lejáratási akciókat ígérnek. Hát akkor kell nekünk a széthúzás?
Köszönöm a maros-szentgyörgyieknek, hogy erre a kérdésre már számtalan alkalommal megadták a választ és a megyebeli más településeknek is követendő példát mutattak!
Ilyenkor, márciusban oda kell figyelnünk erre, talán jobban, mint máskor! Mert életünk végén el kell számolnunk Istennek a talentumokkal. Ki mit fog felmutatni? Isten, áldd meg a magyart és adj neki nyitott szívet és bölcs elmét!
Sófalvi Szabolcs
