Mélyrepülésben a közbeszéd. Leáldozott az észérvek ideje, szinte minden politikus arra törekszik, hogy üzenetét minél karcosabb csomagolásban fröcskölje.
Mélyrepülésben a közbeszéd. Leáldozott az észérvek ideje, szinte minden politikus arra törekszik, hogy üzenetét minél karcosabb csomagolásban fröcskölje. Mert vélekedésük szerint ez a nyerő. Lám, az amerikaiaknál is bejött a Twitter-harcos számítása, és a széplelkűek megbotránkozására besétált a Fehér Házba. Kampánymódszereit nagyon sokat próbálják utánozni a mi régiónkban is. Valószínűleg nyerő lesz az ellenségszapulás, és végső soron a hazug ígéretekből összefércelt pártprogramok sem vezetnek ki a gazdasági kátyúból – állítják a megkeseredett szavazópolgárok. Ezért nem csoda, hogy a karaktergyilkos lovagoknak lelkes tábora van a közösségi oldalakon. A szabad véleménynyilvánítás nevében lejáratókampányokat folytatnak, hogy felperzseljék a terepet és janicsárhadként utat vágjanak a hatalom felé. Bosszúálló indulatuknak semmi nem szab gátat. A közvélemény is mintha jobban szeretné a cirkuszt, mint a csodaszarvasok legendáját. Vagy már nincsenek is csodaszarvasok? Gondolataim keserű vándorlását egy minapi történés indította útjára. A marosvásárhelyi önkormányzat hét eleji gyűlését szokatlan hozzászólás indította. Szót kapott egy állampolgár, aki panaszt emelt egyik képviselő ellen, akivel állítólag tettlegelésig fajuló vitába keveredett egy szórakozóhelyen. Válaszában a képviselő a folyamatban lévő bűnügyi vizsgálatra hivatkozva úgy értékelte, hogy a városban vannak ennél az incidensnél fontosabb dolgok is. A választópolgárok is így gondolják. Ami az egykor kultúrszigetnek számító kávézóban történt, ahova az átkosban a forrófejű világmegváltók nem csak a színis lányok bájaiért és török kávé szürcsölgetéséért jártak, egy békítő féldeci mellett megoldható lett volna. Hisz nemrégiben a képviselők felszólalásain még együtt poénkodtak a tanácsterem „vidám szögletében”. Az összeesküvés-pártiak már-már azt állítják, hogy az incidensre azért volt szükség, hogy újabb ürügyet találjanak a magyar érdekképviselet szapulására. Mi tagadás, a fiúk nagy balgán bele is sétáltak ebbe a csapdába. Nosztalgiával emlékezünk vissza a régi tanácsosokra. Ők úriemberek maradtak a leghevesebb vitákban is. Mert volt tudásuk és értékrendjük, amelyhez körömszakadtáig ragaszkodtak. A tanácsüléseken pedig csak azok szólalhattak fel a megválasztott képviselőkön kívül, akik jelentős közérdekű problémát vetettek fel, vagy valamely napirendi ponthoz volt érintettként lényeges hozzáfűznivalójuk. A jelenlegi tanácsos urak és hölgyek, köztük a sértett képviselő párttársa is, másképp gondolják. Így hát ne csodálkozzanak, ha mindenkit elbódít a mocsárgáz.
