Musical- és slágercsemege a Nemzetiben

Lassan megszokjuk azt, hogy a budapesti Operettszínház neves előadóművészei külön-külön vagy duettprodukciókkal mutatkoznak be az erdélyi, marosvásárhelyi közönségnek.

Fotó: Vajda György

Lassan megszokjuk azt, hogy a budapesti Operettszínház neves előadóművészei külön-külön vagy duettprodukciókkal mutatkoznak be az erdélyi, marosvásárhelyi közönségnek. S hogy csak az utóbbiakat említsem: volt már nálunk Szinetár Dóra és Bereczki Zoltán, akik nemsokára visszatérnek, Dolhai Attila, s vasárnap este – erdélyi turnéjuk egyik állomásaként – Miller Zoltán és Mahó Andrea is egy kis ízelítőt adott a magyarországi színházak műsorán szereplő musicalekből, ugyanakkor néhány Kormorán-, Máté Péter-slágert is megosztottak a közönséggel, akit a sármos előadóművész és bájos társának nem volt nehéz meghódítania. Bár a haknikra jellemzően volt néhány technikai baki, ez elenyésző hibának számított a produkcióban, hiszen mindkét nagynevű előadó, igazán – a szerepek diktálta színházi előadások kötöttsége alól – felszabadultan kommunikált a közönséggel, ami nagyon jó hangulatot teremtett a mintegy 80%-ban megtelt nagyteremben. S ezt is azért hangsúlyozom, mert jelzés lehet a műsorszervezők számára. Hiszen tudnivaló, hogy bár nem olcsó a belépő, mégis az ilyen jellegű, duettsztárokkal fűszerezett fél playback produkciókat lehet a leggazdaságosabban kivitelezni. Lehet, hogy már telítődik a piac, vagy talán elkelne több is? Mert igény lenne, akár a fiatalabb színházkedvelők részéről is, hogy lássanak teljes musical- vagy rockopera-előadást élőben, legyen az bármely magyarországi vagy erdélyi színház előadása. A szakemberek azt mondják, ezek a legnehezebben színpadra állítható művek. Megfelelő felkészültségű – énekes, táncos és prózai – színészt igényel a műfaj. Ezenkívül sokba kerül a hang- és fénytechnika, a szerzői jogdíjakért is esetenként több ezer eurót kell fizetni, s ha netán turnéról lenne szó, akkor hozzáadódnak a kiszállási költségek, amelyek nem kevesek. De azt is megkockáztatom, hogy a három (négy) produkció költségeivel el lehetett volna hozni egy igazán világsikerű musicalt – amelyeket így lassan részleteiben megismerünk –, és akkor valahogy teljesebb lett volna a színházi élmény. Ez persze semmit sem ront az előadás színvonalán. S az is örvendetes, hogy a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata nemsokára bemutatja a My Fair Ladyt, ami jó nyitás, jelzés lehet a műfajkedvelők felé. A mércét a duettsztárok magasra emelték, most már van összehasonlítási alap.