Megszámolni sem könnyű, hányszor veselkedtek már neki
a mindenkori kormányosok az oktatási rendszer „fejlesztésének”. Ám mivel a munka sosem ment olyan jól nekik, mint az ígérgetés, még mindig ott tartunk, hogy az Úr 2019. esztendejében az Európai Unió soros elnök országában kormányszintű probléma az iskolaépületek közművesítése, pontosabban az udvarszéli pottyantós illemhelyek felszámolása.
A tegnapi, illetékes miniszteri nyilatkozat szerint az oktatási intézményhálózat harmadát érintő nagy dolog megoldására van 65 millió lej, jövő héten a kormány elé kerül a vonatkozó rendelet tervezete, aztán mehet a pénz az iskolaingatlanokat birtokló önkormányzatoknak a korszakos fejlesztés kivitelezésére. Egy rendesen működő országban egy tetszőleges probléma rendezésére ez egy működőképes eljárás lenne. Csakhogy nálunk, alig három hónappal korábban, ugyanez a tárcavezető, aki már nem először gyámkodik az oktatásügyek felett karriere során, még 70 milliót ígért meg, pontosan ugyanennek a problémának a megoldására. És most egy szóval nem említette, hogy miért lenne elég a nagy célra kevesebb pénz is.
Mivel a lej nem izmosodott ez idő alatt, a naivak azt gondolhatnák, hogy közben egy sor településen már sikerült önerőből is felnőni eme modernizációs kihíváshoz. Vagy esetleg időközben valamilyen számolni jobban tudó szaki került a gépezetbe, aki tud olcsóbban anyagot meg kivitelezőt a nemes célra. Netán ahol a polgármesternek nem megfelelő színű a pártkönyve, ott maradhat a pottyantós, legfeljebb a kampányra való tekintettel az idei és a jövő esztendőben papírra cserélik a kukoricacsutkát.
A kevésbé naivak inkább arra hajlanak, hogy itt nem az ügyre szánt pénzkeret kicentizése vagy valamilyen egyéb komoly szakmai tényező van a háttérben, hanem az az egyszerű magyarázata a dolognak, hogy a hajmeresztő nyilatkozatairól már rég elhíresült szakminiszter nem emlékezett rá, hogy mit ígért februárban, aztán mikor nekiszegezték ugyanazt a kérdést, mondott kapásból egy összeget. Még az is meglehet, hogy tényleg lesz kormányhatározat a dologok megoldására, csak majd a pénz kiutalására pottyantanak rá. Aztán jövőre is lesz kampány, majd akkor is megígérik a nagydolog megoldását. Amely közben sok helyen magától is enyhül, nem közművesítés, hanem elvándorlás útján, ahol a hasonló üres ígéretekkel évtizedek óta etetett emberek vagy városba költöznek el, vagy még távolabb kényszerülnek menni, olyan helyre, ahol a választottak az ígérgetés mellett jobban dolgoznak az adófizetőik életszínvonalának javításán.
