Megmondta az exkapitány még az első elnökválasztási kampánya idején, hogy ő majd játékos elnöke lészen az országnak.
Megmondta az exkapitány még az első elnökválasztási kampánya idején, hogy ő majd játékos elnöke lészen az országnak. Jelenleg, a választások előtti évben eme önjelölt hatáskörét éli ki maximálisan. Vitákat gerjeszthető témákat tálal fel, amelyekre a közéleti szereplők menetrendszerűen rá is harapnak. Így az ősi recept szerint a cirkuszt folyamatosan szolgáltatják a népnek. Arról persze már nem beszélnek, hogy a kenyér hova tűnt, mert pont ez az elnöki játékosság alapszabálya, hogy elterelje a választói figyelmet a hétköznapok egyre súlyosabb gondjairól.
Mélyebben a játék arra megy ki, hogy az elnökké többé nem választható exkapitány minél magasabbra tornázza fel a népszerűségét. Mert a jövőre esedékes választásokon húzóemberként még jó szolgálatot tehet udvari pártjának.
Most is tesz azzal, hogy gyakorlatilag mindenki az ország régiósításáról beszél az elnök udvaroncainak csapnivaló kormányzati munkája helyett, aminek eredményeképpen a válságból papíron tán kilábaltunk volna, de életszínvonalban egyre távolabb kerülünk nyugatabbra született uniós polgártársainktól. Miután a román pártoknak nincs épkézláb elképzelése a fejlesztési régiók vagy a megyék átszervezéséről, borítékolni lehetett, hogy a régiósítás vitájában a magyar veszély lesz a domináns elem, mert ehhez csak demagóg készségek kellenek, amiből a román politikum háza táján túlkínálat van. Azért a cirkusz valamely szereplője az elnöktől legalább a komolyság látszata kedvéért megkérdezhette volna, hogy milyen hatáskörből felhatalmazva tesz külön engedményt két megye megtartására a nyolc régió mellett, hiszen ő is csak egy választott közszereplő. Nem teljhatalmú uralkodó, bármennyire is akként viselkedik.
A régiókérdés jó eséllyel a koalíción belüli vitákban is lehet ütőkártya, de ezenkívül az elnök az ellenzéknek más témát is adott a királyi ház elleni kirohanással. Ez is az erős ember nimbuszának építésére szolgáló eszköz volt. Az imázsépítés oltárán nem sokat számít, hogy az elnök annak a tanulmánynak is ellent mondott, mely alapján öt éve maga is elítélte a romániai kommunizmust, mert a dokumentumot biztosan kevesebben ismerik, mint ahányan felkapják a fejüket a nemzeti érdek emlegetésére. Főleg miután a közhangulatot a régiókérdés kapcsán már sikerült a magyar kártyával kellő hőfokra melegíteni. Annyira játékos kedvében van az exkapitány, hogy játszótérnek tekinti az egész országot, de ez attól lesz igazi probléma, hogy ebben partnere az egész politikum. Ha volna játéktudás az ellenzéki oldalon, most lenne ideje egy felfüggesztési eljárás kezdeményezésének.
