Nagysármás

Kacsalábon forgó bölcsőde 

Sok elkezdett munka, szervezés, építkezés szerepelt legutóbbi találkozásunkkor a Nagysármási Polgármesteri Hivatal napirendjén. Április 29-i látogatásunkkor ezek helyzetéről érdeklődtünk. Az utóbbi években sok minden megvalósult a mezőségi kisvárosban, amelynek dombról dombra vezető útjai nehezen voltak járhatók. Most aszfaltburkolat fedi szinte valamennyit, ami jelentős mértékben megkönnyítette a közlekedést a város területén. 

Ezenkívül, ha valaki felteszi a kérdést, hogy mi a helyi vezetés legfontosabb megvalósítása, nos, az újjáépített, kétemeletes, tágas, korszerű, esztétikusan berendezett, minden kényelmet biztosító bölcsődét említhetjük, ahol jó érzés szétnézni, és szemügyre venni a kinti játszóteret is. 

Ha pedig visszaemlékszünk, hogy első látogatásainkkor – nagy megrökönyödésünkre  – a korábban óvodaként használt épületben csikorgó tél idején nejlonnal helyettesítették az ablaküveget, és az óvónők minősíthetetlen körülmények között voltak kénytelenek dolgozni, most szinte hihetetlen a változás. Botezan Valer polgármester (fotó) szerint az átvétel már megtörtént, és a szükséges engedélyek kibocsátását követően szeptemberből indulhat a tevékenység. A körülmények pedig akármelyik nagyvároséval vetekednek, ami megnyugtató érzés lehet a babát váró családoknak, ahol az anyuka szeretné megtartani a munkahelyét. Az előzetes felmérés szerint két 15 tagú csoportnyi kisgyermek gyűl össze szeptemberre. 

A polgármester hozzátette, hogy a tanintézményekről sem feledkeztek meg. Az osztálytermek (88 a városban és a hozzá tartozó településeken) bútorzatát minden szinten, az óvodától a líceumon át egészen a szakoktatásig, korszerűsítették, az illemhelyeket hasonlóképpen. A tantermeket okostáblával, számítógépekkel, táblagépekkel látták el, és szeptemberig beszerzik a szükséges szemléltető eszközöket, valamint a tanműhelyeknek is a gyakorlati tevékenységhez (szabó-varró, szerszámlakatos) szükséges anyagokat, eszközöket. 

Ami a sármásiak egyik legnagyobb problémáját illeti, az utóbbi két évben a környező mezőségi községekkel kötött megegyezés és program alapján az ivóvízellátásban nem voltak nagyobb fennakadások. Jó hír, hogy versenytárgyalást írtak ki a fővezeték cseréjére a Marosvásárhely és Mezőszabad közötti 7 kilométer hosszúságú szakaszon, ami, ha megvalósul, hozzájárul az ivóvíz mennyiségének a növeléséhez.

Jó hír, hogy az önkormányzanak nincsen tartozása, a kifizetésekkel napirenden vannak. 

A polgármester hozzátette, hogy folytatják a munkálatokat a már megkezdett beruházásoknál, az orvosoknak és tanároknak készülő energiatakarékos két tömbháznál a település egy csendes övezetében, a szabadidőközpontnál, amelyet jövő májusra kell befejezni, valamint a művelődési háznál. Korszerűsítik a közvilágítást az Anghel Saligny program keretében, befejezik a Kolozsvárra vezető utat megrövidítő szakaszt, ami elősegítheti az ingázást Kolozsvárra. Folyamatban van a licit  a kanalizálásra a  településfejlesztési program keretében, és a szennyvíztisztító állomás bővítésére is két cég jelentkezett. 

Nagysármási lány a díjazottak között 

Pávai-Marossy Kinga és Burján Johanna marosvásárhelyi, valamint a nagysármási Porkoláb Csenge-Mikolt (középen), a Bolyai Farkas Elméleti Líceum X. A osztályos tanulói Budapesten átvették a Természet Világa folyóirat diákpályázatának második díját, amellyel lehetőséget nyertek pályamunkájuk közlésére az ismert tudományos folyóiratban. Tudományos cikkük címe: Titokzatos metszetek nyomában, amelyben az iskola szertárában lévő szövettani metszetgyűjtemény történetét és tartalmát dolgozták fel. Igazi kincseket találtak – tudósított József Éva biológiatanárnő. 

Hagyományt teremtettek

Elismeréssel szoktuk emlegetni azokat a falvakat, amelyek életében fontos szerepet tölt be a hagyományok őrzése. Néhány mezőségi település különösen híres hajdani nótafáiról, táncrendjéről, amelyet messze földön is megtanulnak és jókedvvel táncolnak. Nagysármáson, ebben a várossá kinevezett mezőségi nagyközségben, amelyet hajdan messze vidékekről származó telepesekkel népesítettek be, a fordított folyamat játszódott le, mondhatni a szemünk előtt. 

Mivel nem volt igazi hagyomány, teremteni kellett. A kezdeményezés felkérésre a jelenleg alpolgármesteri tisztséget betöltő Trombitás Jolán pedagógustól származik. Mondhatni, hogy ő hozta létre és vezeti ma is a Sárma hagyományőrző csoportot, amely annak a sárga virágnak a nevét vette fel, amelyből a település neve is származik. A néhány évvel ezelőtti szerény csoport, amely, ha kell, táncol, ha kell, énekel, a mezőségi néptánctalálkozókon kívül kedvelt meghívottja lett a székelyföldi településeknek is.

Hogyan is kezdődött? – tekintünk vissza a nem is olyan távoli múltba, és a beszélgetéshez a mára már „a mindenessé” vált csoport néhány tagja is csatlakozik.

– 1995-ben magyartanárként dolgoztam, és amikor Sármás meghívást kapott Mezőbándra, egy Gyöngykoszorú néptánctalálkozóra, az akkori RMDSZ-elnöktől, mint fiatal pedagógus, azt az utasítást kaptam, hogy el kell menni. Az ismerőseim közül fiatal lányokat, fiúkat szólítottam meg, egy hónap alatt négy párból álló tánccsoportot alakítottunk, és Sălăgean Éva  néni segítségével összeállítottunk egy táncot. Ezzel jelentünk meg a mezőbándi találkozón, ahol felismertem, hogy a mi tudásunk kevés ahhoz, hogy néptáncot oktassunk. Amikor látták, hogy Sármáson van tánccsoport, más találkozókra is meghívtak. Erre már komolyabban fel kellett készülni, ezért felkértem Böjthe Zoltánt, az akkori mezőbándi néptáncoktatót, hogy segítsen.  Az ő segítségével alakítottunk egy sármási táncrendet, amit a sajtóban belső-mezőségi táncrendként emlegettek. A mai napig is ezt valljuk a magunkénak, öt pár táncolja, és a 29 tagú csoportban, ahol három generáció tagjai vannak jelen, énekelünk is, én vállaltam a csoport vezetését.  

Egyetemi tanulmányai után a mezőgazdaságot választotta 

A kolozsvári egyetemen végzett Kis Ferenc Ferdinánd agrármérnök 24 évesen az elismert nagysármási gazdák közé tartozik. A mesteri képzésre is járt egy fél évig, de abbahagyta, mert nem maradt ideje, hogy az otthoni gazdaságban minden munkát elvégezzen, amire állandó odafigyelés szükséges. 

– Ebben nőttünk fel testvéreimmel együtt – válaszolja a kérdésre, hogy miért választotta a mezőgazdaságot. Jelenleg jobbára nagykultúrával foglalkoznak, kilencven hektárt művelnek, és elkezdtek állatokat is tartani. Búzát, árpát, törökbúzát, napraforgót, szóját, néhány éve csemegekukoricát termesztenek. A múlt évtől tököt is, hogy a magjából olajat préseljenek. 17 hektáron napraforgót, 40 hektáron törökbúzát, 53 hektáron csemegekukoricát, 25 hektáron szalmásgabonát, a többi, körülbelül hét hektáron pedig lucernát. Az öccsével végzik a mezei munkát, édesapjuk besegít a gépek otthoni karbantartásába. 

– Gondolom, minden gépet beszereztek, ami szükséges – jegyzem meg. A válasz szerint valóban úgy igaz, de az innovációnak mindig helye van. Fontosabb, hogy pihenjenek vagy egyébbel foglalkozzanak, és ne a gépek javításával töltsék az időt. A gépekkel különböző szolgáltatásokat, aratást, bálázást, kaszálást is vállalnak. 

– Mit érdemes Sármás környékén termeszteni, miből származik a legtöbb nyereség?

– A kukoricából származik a legtöbb nyereség, de nem a szezonban, hanem például most van ára. Ilyenkor kis tételben szoktuk eladni. Nem ezer hektárokban, kis mennyiségben gazdálkodunk, és arra törekszünk elsősorban, hogy feldolgozzuk a terméket. A napraforgó egy részéből olajat préselünk, azzal édesapám foglalkozik, mi besegítünk. Télen kiváló munka, nyáron kevésbé. A tökmagnak viszont más gép kellene. 

A nagykultúrában van a fő nyereség, utána a szántásban, kaszálásban, bálázásban, és az olajpréselésből is származik egy kis jövedelem. Szeretnék teheneket tartani, eleinte 15 egyedet, régen húsz is volt, de akkor még kicsi voltam, hiányzott a segítség. Most vásároltam borjakat, inkább pirostarkát (tejnek), egy pár Holsteint is, hadd lássuk, hogy mi válik be jobban – vezet végig a gyarapodó gazdaságon, ahol a különböző gépek „állomásoznak”, köztük az első traktor is, amit vezetett. 

Érdeklődésünkre elmondja: azt szeretné, hogy a tehenekből legyen egy havi fix jövedelem, a tej ára ugyanis 2-2,50 lej között van. Ehhez azonban segítségre lenne szükségük, viszont nehéz „embert” találni. A beszélgetés során elhangzik, hogy a fiútestvér is agronómiára készül, és ottlétünkkor a bátyját felváltva kaszált. Az is lehet, hogy az öccsének más szakot kellene választania – merül fel a kétség a nagy testvérben. Munka van bőven, csak az a baj, hogy túl rövid a nap. Amióta befejezte az egyetemet, és otthon dolgozik, megnövekedtek a területek, két és fél hektárosra egy-egy táblában. Már minden ki van bújva, figyelik, hogy mikor mire van szükség, várják, hogy lehessen gyomot irtani.