2024. november 27., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Kiss István iskolapszichológus


Másfél hét után lejár az idei nyár, s következik szeptember a családok számára az év egyik legfontosabb eseményével, az iskolakezdéssel. Nem jó ezt csupán nyűgnek tekinteni, ezért a szakemberek szerint úgy kell felkészülni rá, gyermeknek és szülőnek egyaránt, hogy az első napot ünnepnek érezze az egész család, egy különleges napnak, ami tele van új benyomásokkal, élményekkel. Az előkészületekbe belefér egy ünnepélyesebb ebéd vagy vacsora a gyermek(ek) kedvenc ételével, s a az alkalomhoz illő (esetleg közösen) díszített süteménnyel. 
A különböző ciklusokra jellemző fontosabb tudnivalókról Kiss István iskolapszichológust kérdeztem, tudva azt, hogy két tanintézményt, egy általános és egy középiskolát lát el, így az elmúlt évek során a kis- és nagyobb gyermekek lelkivilágába is betekintést nyert. Ezenkívül az idén is részt vett a hatodik évüket betöltött óvodások iskolaérettségét felmérő egyik szakcsoportban. (Zárójelben jegyezném meg, hogy a romániai viszonylatban átlagosan 800 gyermekre jut egy iskolapszichológus.) Mivel a szülőkre háruló teendők ciklusonként változnak, a beszélgetés során ezt a felosztást követtük. 
– Az óvodából iskolába, pontosabban az előkészítő osztályba megy a gyermek. Hogyan kell felkészíteni erre a váltásra, ami az óvodához képest más követelményekkel jár? Szeretném, ha arról is tájékoztatna, hogy a felmérésen részt vett óvodások hány százalékát nyilvánította iskolaérettnek a szakemberekből álló bizottság?
– Először is tisztázni szeretném, hogy minden körzetben más a helyzet, de elmondhatom, hogy a miénkben a gyermekek 95 százaléka megfelelt a felmérés során támasztott követelményeknek. 
Visszatérve a becsengetésre, nagyon fontos, hogyan készíti fel erre az eseményre a kisgyermeket a szülő, hogyan élik meg közösen az iskolakezdést, milyen emlékek maradnak meg a gyermekben. Ez a nap mindenképpen pozitív élményként kellene rögzüljön, felnőttként ma is szívesen nézek arra a fényképre, amely az első iskolai napomon készült. 
– A legtöbb tanintézményben megadják ennek a módját. Ha közel van az óvoda, onnan kísérik át, s virágfolyosón lépnek be az iskola udvarára a legkisebbek. Gondolom, hogy ott, ahol előkészítő osztályos gyermekek is részt vesznek az évnyitó ünnepségen, rövidebbre kell fogni a beszédeket, hogy a hosszú, unalmas ácsorgás ne árnyékolja be az első benyomásokat.
– Az iskolában, ahol dolgozom, odafigyelnek arra, hogy a legkisebbeket hamarabb bekísérjék az osztályokba. A kisgyermekkorból a kisiskolás korba lépés napja előtt el lehet mondani, hogy melyik iskolában fog tanulni, ki lesz a tanítója, s hogy fog lezajlani az első nap. Ezt megelőzően közösen kell beszerezni – természetesen, amennyiben lehet, a gyermek óhaját, elképzelését is figyelembe véve – a hátitáskát és az alapvető iskolaszereket. Nem szabad az iskolával ijeszteni a kisgyermeket olyan kijelentésekkel például, hogy ha nem fogad szót, ott majd megtanítják viselkedni stb. Fontos, hogy az utolsó időszakban a gyermek napirendje fokozatosan átalakuljon, legalább két héttel a kezdés előtt rá kell szoktatni, hogy korábban feküdjön le, s reggel korábban tudjon fölkelni. 
– Tapasztalatból tudom: ha egyből térnek rá, a nyári lustálkodás után a korai felkelésre a gyermek fáradt és ideges lesz az első napokban. A felsoroltakon kívül mire kell még figyelnie a szülőnek, ha az előkészítő osztályba megy a gyermeke?
– Hasznosnak érzem, hogy az iskolakezdés előtti napokban felvegye a kapcsolatot a tanítónővel, és mutassa be néhány szóban a gyermekét. Az évnyitót követően pedig a többi szülővel is találkozzon, beszélgessenek, ismerjék meg egymást. Az első délután a gyermekkel együtt nézzék át a tankönyveket, s beszéljék meg, hogy mennyi sok érdekes, hasznos dolgot fog azokból megtanulni. 
– Régi jó tanács, hogy az először iskolába induló gyermeket meg kell tanítani arra, hogy hol lakik, hogy hívják a szüleit, hozzátartozóját, akit értesíteni lehet, ha valami probléma adódik. Természetesen akkor, ha mindez óvodáskorban még nem történt meg. Visszatérve az iskolára, ha nem változik a tanítónő, gondolom, hogy az első osztályban már nem okoz gondot a kezdés.
– Valóban, a tanítók gondoskodnak arról, hogy zökkenőmentes legyen az átmenet egyik osztályból a másikba. Tudni kell még, hogy hétéves kor után egyre fontosabbá válik a gyermekközösség, amit a szülőnek figyelembe kell vennie a nevelés során. 
– Egy újabb ciklus kezdődik az ötödik osztálytól, amikor változnak a körülmények, s a gyermek is a következő fejlődési szakaszba, a prepubertás korszakába lép át. Gyakran szófogadatlan, érzékeny, sértődékeny lesz. Hogyan kell ezt hatástalanítani?
– A prepubertáskorról sokat írtak, beszélnek. V-VI. osztályban már nem kisiskolás, de még nem is serdulő. Egyre jobban megnyílik számára a világ, kíváncsi mindenre, szeret gyűjteni, lemásol mintákat főleg a kamaszokról, de az otthoni mintákra/modellekre is fokozottan kell figyelni. E korra jellemző dologra térnék ki: a megváltozott körülmények között gyakran előfordul, hogy a tanuló figyelme dekoncentrált, nehezen tud egyvalamire összpontosítani, s az elvárt dolgok helyett egészen másra figyel, ábrándozik. Ezt az állapotot nem szabad összetéveszteni azzal, amikor magába fordul, „befele néz” a gyermek. Ez utóbbi valamilyen otthoni gondot jelezhet: válás, gyakori viták, veszekedés a szülők között, ilyen esetekben tájékoztatni kell őket, hogy változtatásra van szükség. 
A másik természetesnek tekinthető folyamattal, a fantáziálással, ábrándozással a tanároknak is kell számolniuk, s olyan módszereket kell bevezetni az oktatásba, amivel sikerül lekötni a prepubertáskorban levő 10 – 11 éves gyermekek érdeklődését. Néha annyira furcsán viselkednek, hogy az iskolapszichológushoz fordulnak a szülők, de a legtöbbször arra a következtetésre jutunk, hogy a korral járó változásokon kívül nincsen semmi komoly probléma.
– A hetedik, nyolcadik osztály a serdülőkor időszaka, ezt sem könnyű átvészelni sem a fiatalnak, sem a szülőnek, sem a pedagógusnak. A kamasz begubózik, nem tűr beleszólást a dolgaiba, meg nem értéssel vádolja a környezetét, holott ekkor kell eldöntenie, hogy hol szeretné folytatni a tanulmányait. Mi a teendő a családban?
– Nagyon fontos odafigyelni arra, hogy milyen pályát szeretne választani a gyermek. Számba kell venni a képességeit, szükségleteit, s azt is, hogy az elképzelése, a szülők által megfogalmazott elvárások megfelelnek-e az adottságainak. Nem azért kell egy bizonyos iskolát választani, mert éppen az a divatos, közel van a lakhelyhez, esetleg oda készül a legjobb barát is. Egy korábbi években végzett átfogó tanulmány alapján, amelyet kolléganőmmel készítettünk, arra a következtetésre jutottunk, hogy a diákok túlnyomó többsége helyesen dönt. Ennek ellenére találkoztam olyan diákokkal, aki nem érezték jól, nem találták fel magukat a választott iskolában, nem tudtak megfelelni a követelményeknek, illetve kényszerként élték meg a tanulást. 
– A pályaválasztásban milyen szerep hárul az iskolapszichológusra?
– Elkészítjük minden végzős diák személyiségprofilját, a képességteszt, az érdeklődésvizsgálati kérdőív, az intelligenciateszt, a tanulási stílus és egyéb szempontok alapján. Ezt követően elmondja, hogy mit választott, én pedig felhívom a figyelmét arra, hogy mit mutat a felmérés. Ha szükséges, személyiségfejlesztő gyakorlatokat végzünk, s mára elmaradt ugyan, de korábban nagyon hasznosnak éreztem, amikor meghívtuk a különböző iskolák képviselőit, akikkel tanulságos beszélgetések folytak. Tiszteletben kell tartani a gyermek döntését, s bár figyelembe kell venni a szülők véleményét, nem jó az, ha ők döntenek a gyermek helyett. Ha kilencedik osztálytól olyan környezetbe kerül, ahol jól érzi magát, az a teljesítményén is meglátszik. Ha például autószerelőnek készült, de egy humán osztályban találja magát, előfordul, hogy kirekesztődik, nem tud az átlag szintjén teljesíteni.
A középiskola, a szakképzés éveiben a szülőnek nem arra kell összpontosítania, hogy miben nem jó a gyermeke, s nem ez kellene a fő téma legyen a családban. El kell fogadni a serdülőt olyannak, amilyen, be kell vonni a családi feladatok elvégzésébe, hogy érezze fontosnak magát. Ha az elfogadás nem sikerült, akkor tanácsos a szülőnek segítséget kérni. Nem minden fiatal tud megfelelni a szülői elvárásoknak, ilyenkor szembe kell nézni azzal is, hogy nem állították-e túl magasra a mércét. Ahol ez fennáll, azokból a gyermekekből lesznek a kudarckerülő felnőttek, akik mindent a kudarcok elkerülése érdekében s nem a siker reményében tesznek. A középiskolás fiatal számára olyan körülményeket kell teremteni, hogy jól érezze magát, s pozitív hatást jelentsen az otthon látott minta. 
– A középiskolás évek az érettségibe torkollnak. Hogyan lehet erre jól felkészülni?
– Mivel az utóbbi időben azt tapasztalom, hogy a végzős diákok egy része csak a vizsgára összpontosít, azt szoktam tanácsolni, hogy tűzzenek ki távlati célokat, próbálják meg elképzelni, hogy mit szeretnének tenni az érettségi után, s alternatívákat, járható utakat dolgozzanak ki erre az időszakra. Ebben a korban lényeges a felelősségérzet kialakítása, s az is, hogy ne csupán az iskoláról szóljon az élete. Otthon olyan hangulatot kell teremteni, hogy folyamatosan érezze a bizalmat, a szeretet biztonságát, még akkor is, ha ebben az időszakban a kortárs csoporttal való együttlét fontosabbá válik a szülőkkel, a családdal töltött időnél. Természetesen nincsenek sémák, helyzet- és személyiségfüggő a nevelés, s ebben a folyamatban az iskolai pszichológus feladata az kell legyen, hogy megnyerje a gyermekek és a szülők bizalmát, hogy a felmerülő problémák esetén hozzá forduljanak tanácsért, segítségért.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató