Nem élhetek muzsikaszó nélkül
2011-10-20 11:32:28
- Kaáli Nagy Botond
Holnap este ez évadi első bemutatójával jelentkezik a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. A premier kapcsán sajtótájékoztatót tartott a társulat, amelynek kezdetén, igen stílszerűen élőzenés bevonulással lepték meg a jelenlevőket a próbára készülő, jelmezbe öltözött színművészek.
Holnap este ez évadi első bemutatójával jelentkezik a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. A premier – Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című darabja – kapcsán sajtótájékoztatót tartott a társulat, amelynek kezdetén, igen stílszerűen élőzenés bevonulással lepték meg a jelenlevőket a próbára készülő, jelmezbe öltözött színművészek.
A beszélgetésen, amelyen részt vett Parászka Miklós, az előadás rendezője, Budaházi Attila dramaturg, Orza Călin koreográfus, Kövesdy István művészeti vezető és Kiss Éva Evelyn irodalmi titkár, először Gáspárik Attila színházigazgató szólt, aki elmondta: a 67. évadot kezdi péntek este a társulat. – Egészséges feszültség jellemzi a hangulatot, hiszen a múlttal kapcsolatosan nehéz helyzetben vagyunk: ezt a darabot 1973-ban is bemutatta a társulat, akkor Csorba András, Erdős Irma, Ferenczi István és Mózes Erzsébet játszott benne, a dupla szereposztásos produkció négyszáz előadást, nagy sikert ért meg, az összehasonlítást nem fogjuk megúszni. Öröm számunkra, hogy újra nagyon sokan vagyunk a színpadon, szinte a teljes társulat szerepel az előadásban, ezt a teret ilyen produkciókra is kitalálták, végre be lehetett lakni a színpadot. Áll a díszlet, a világítást beállítottuk, most már csak zsírozni kell mindent a bemutatóig, hiszen az előadást mindig a közönség fejezi be. A bérleteladásunk nagyon jól működik, a mecénás bérletek nem várt sikerrel fogynak, húsz fölött van az eladott bérletek száma. Marosvásárhely jól áll ebből a szempontból, a bizalom megvan a színház iránt, most már csak mi kell teljesítsük a feladatainkat. Megpróbáltuk a műsorfüzet lényegét visszahozni, bőséges információ található rajta az előadásról, amelyet Hunyadi András és Hunyadi László emlékének szentelünk. A '73-as produkciót András rendezte, László pedig tíz éve távozott közülünk, most lenne 60 éves. Díszvendégként pedig meghívjuk azokat, akik a ’73-as siker résztvevői voltak: Szabó Ducit, Mózes Erzsébetet, Székely M. Évát, Zongor Istvánt, Debreczeni Gabriellát és Csorba Mártát, Kárp György pedig akkor is fellépett és most is játszik az előadásban. A bemutatót követően két vendégelőadásra várjuk a közönséget, egy operett-musical-estre, Dolhai Attila és Peller Anna fellépésével november 13-án, illetve Berecz András Kossuth-díjas ének- és mesemondó Testet öltött szavak című előadására október 28-án. Hétfőn Szélyes Ferenc kezdi a próbákat a Hugenották című előadással, utána pedig a szilveszteri, nagy, zenés produkciónkra készülünk. A román társulat előadásain pedig elkezdtük a magyar nyelvű feliratozások vetítését.
Parászka Miklós hozzátette, több szempontból is különleges lesz a bemutató. – Számomra is sokat jelent Hunyadi András és László emléke, ez mind ebben a térben összegeződik, ahol utoljára Molière Fösvényén dolgoztunk tizenkét évvel ezelőtt. Akkor indult a Csíki Játékszín, amelynek máig az igazgatója vagyok és ajándék számomra, hogy egyrészt tizenkét év után visszatérhettem ide, másrészt, hogy ismét találkozhattam Móriczcal. Alakja, művei megkerülhetetlenek a magyar kultúra, közélet szempontjából. Éleslátása, világképe jelentős, ő a nagy ködoszlató egy olyan században, amelyben a ködök rátelepedtek a magyar társadalomra. Neve Ady és Bartók mellett jegyezhető, darabjait színre vinni kulturális tett. Nagy ismerője az emberi természetnek, indulatoknak. Szokás ezt a művét kedélyes szalonvígjátékként emlegetni, a mi törekvésünk, hogy ebből egy kicsit kiemeljük. Számomra az a fontos, hogy Móricz világa hiteles képe egy korszak magyar közállapotainak, amelyek ma is aktuálisak. Ő ezt nagyon finom rajzolattal szövi bele ebbe az operettszerű alapképletbe: ki a magyar, mit akar a magyar? Akkor lehetünk aktuálisak, ha hűek maradunk Móriczhoz, nem törekedtünk külsődleges aktualizálásra, a szöveg lényegét próbáltuk megérinteni. Örömteli volt a találkozás a társulat tagjaival is, jó volt látni, hogy egyszerre van jelen a hagyomány és a tehetséges új generáció, a társulatnak nagy tartalékai vannak, jó csapatmunka folyt. Ugyanakkor a tájolás lehetősége az előadás feltétele volt, a produkció technikai világa megengedi a többhelyszínes játékot: az előadás szállítható és megközelítőleg ugyanazon értékben tud szinte bárhol megjelenni. Gáspárik Attila hozzátette, a színház régi adóssága ez. – A Maros Megyei Tanácstól megkaptuk az összes, Maros megyei kultúrház alaprajzát, infrastruktúráját. Amelyik önkormányzat tesz azért, hogy a kultúrházában felléphessünk, oda elmegyünk. Az első kiszállásunk például Dicsőszentmártonba esedékes.
Orza Călin elmondta, azért is különleges az előadás, mert itt nem csak alkalmazni kellett a néptáncot, hanem helyzetbe is kellett hozni, e köré szerveződik az egész darab, Kiss Éva Evelyntől pedig megtudtuk: a színház a fogyatékkal élők kedvében is szeretne járni, számukra jelképes, egylejes belépők válthatók. – A gyengén, vagy nem látóknak a felolvasószínházi előadásainkat ajánlottuk, a mozgássérülteknek pedig olyan produkciókat szervezünk, amelyek megközelítését speciális felszerelésekkel tesszük lehetővé.
A Nem élhetek muzsikaszó nélkül című előadás bemutatójára pénteken este 7 órakor kerül sor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében.
