2024. november 22., Friday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Öröm, ének, megmaradás

Múlt szombaton tizenhetedik alkalommal rendeztek nemzetközi kórustalálkozót a nyárádmenti kisvárosban, ahol idén 156 éves a kórusmozgalom.

Fontosak számukra az ilyen találkozások, mert elősegítik a szakmai fejlődésüket, másrészt így lehet ápolni a hosszú múltra visszanyúló barátságokat – vallották be a megnyitón a szervező Bocskai István Dalkör tagjai. Kodály Zoltán szerint az ének szebbé teszi az életet, az éneklők pedig a másokét is, ezért ezek a találkozók alkalmat adnak arra, hogy énekeik által is örülhessenek egymásnak a dalosok.

A nyárádszeredai önkormányzat nevében Veress Tünde képviselő köszöntötte a résztvevőket, rámutatva, hogy ezek a találkozók hidakat építenek, amelyek összekötik a közösségeket. A zene nemesíti és Istenhez emeli a lelkeket, illetve Kodály szavaival élve „a zene lelki táplálék, és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal”.


A felvidéki kórus templomi énekszolgálatot is tartott vasárnap
Fotók: Gligor Róbert László



Szívből éneklő kórusok

A találkozón hét együttes lépett fel, elhangzottak népdalok és népdalfeldolgozások, egyházi énekek, spirtuálék, gyermekdalok, vokális és hangszeres kíséretű dalok, megzenésített versek, operarészletek, Petőfi-dalok egyaránt. Bő két órán át egymásnak adták át a színpadot a kórusok: a nyárádszeredai Deák Farkas Általános Iskola Kicsinyek kórusa (karvezető Bocskay Eszter Gizella) és diákkórusa (Ferencz Örs Csaba), a helyi Bocskai István Dalkör női kara (Ferencz Sándor Csaba), a felvidéki Berzétéről érkezett Berkő népdalkör (Écsi Gyöngyi), a jobbágyfalvi Nagy Ferenc férfikar (Ferencz Sándor Csaba), az anyaországi Simontornyáról a Krammer Ferenc kórus (Máté Imréné Klára) és a marosvásárhelyi Cantuale énekegyüttes (Nyilas Szabolcs).

A találkozó után Ferencz Sándor Csaba főszervező, karnagy lapunknak elmondta: Nagy Ferenc kezdeményezésére indították el a kórustalálkozókat 1991-ben, amikor Erdély-szerte kórusok alakultak, és egy kórustalálkozón akár 20-30 együttes is jelen volt. Az első nemzetközi kórustalálkozót 1993-ban rendezték, azóta rendszeres időközönként megszervezik Nyárádszeredában. Ha meghívtak egy határon túli kórust, az igyekezett viszonozni a fogadtatást, így több testvérkórusi kapcsolat alakult ki. A legkorábbi a Simontornyával való, őket a nyárádszeredai kórusmozgalom 140. évfordulója alkalmából, 2008-ban hívták meg, a két város is nem sokkal azelőtt kötötte meg a testvértelepülési szerződést.

Ami a hétvégi kórustalálkozót illeti, az énekegyüttesek mind jól teljesítettek, közülük három kiemelkedően. A rendezvény elérte a célját, mert a határon túli vendégeknek olyan élményekben volt részük, amilyenben otthon kevésbé.

A rendezvényt megelőzően, péntek este zenés előadással egybekötött kiállítást nyitotak meg, amely a Ferencz Sándor Csaba által összeállított 35 év, harmincöt kórusmű című kötet grafikai anyagát mutatja be az érdeklődőknek. 

A rendezvényt követően, vasárnap a főtéri református templomban a Berkő népdalkör tartott énekszolgálatot, Écsi Gyöngyi pedig istentiszteletet. A hétvégi esemény a magyar kormány és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a nyárádszeredai önkormányzat, a szeredai-demeterfalvi református egyházközség és a Nyárádi panzió támogatásával valósult meg.

A megmaradás eszköze

Egy évtizeddel ezelőtt énekelt már Nyárászeredában a Berkő népdalkör, amely gyakran jár Erdélybe. Écsi Gyöngyi hetényi-nagykomáromi lelkésznő úgy érzi, számukra ez lelki forrás, ez egy más világ, és erre szükségük van. A felvidéki és erdélyi magyarok helyzetét hasonlóvá tette a sors, de benne van a megmaradás akaratának az illata, a küzdelem és szenvedés kesernyés illata, ami közös. Amikor ide érkeznek, azt a népet látják, aki erősebben küzd, nekik pedig szükségük van arra, hogy lássák az itteniek bátorságát, kitartását. Gyönyörű dolgokat láttak itt, és feltöltődés volt számukra részt venni ezen a találkozón, ő pedig büszke a kórusára, szereti az összefogásukat, az akarásukat. A magyar országhatár és a szlovák nyelvi határ között elszigetelt Berzéte és Kőrös közös kórusa számára az éneklés a megmaradás, az élni akarás, a kapaszkodás eszköze is, Isten nagysága hangot adott, amellyel örvendezhetnek és szépen énekelhetnek – fejtegette lapunknak a kórusvezető lelkész.


Hét énekegyüttes lépett fel, ebből kettő a határainkon túlról érkezett






Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató