Népi lakberendezés a Nyárádmentén a XIX. század végétől napjainkig (10.)

Ebben a helyiségben lakott a család, ott főztek, fűtöttek. Itt volt a kanapé, konyhaasztal hat hokkedlivel, az asztalon három terítővel. Ezeken azonban nem étkeztek, hanem levették, s étkezőabroszra terítettek. Az öregek ma is megszólják azokat a fiatalasszonyokat, akik állandó használatra viaszosvásznat terítenek az asztalra kényelemből, s azon étkezik a család.

A hátulsó ház

Ebben a helyiségben lakott a család, ott főztek, fűtöttek. Itt volt a kanapé, konyhaasztal hat hokkedlivel, az asztalon három terítővel. Ezeken azonban nem étkeztek, hanem levették, s étkezőabroszra terítettek. Az öregek ma is megszólják azokat a fiatalasszonyokat, akik állandó használatra viaszosvásznat terítenek az asztalra kényelemből, s azon étkezik a család. A hátulsó házban van két ágy, benne surgyé, azon derékalj, lepedő, pokrócok, s gyapjú háziszőttes szőnyeg (takaró) borítja. Az ágyak fejénél egy-egy nagypárna áll, háziszőttes huzattal. A porcelánedényeket tálasban tartották, a pléhedényeket kredencben, itt is volt almárium, s a falon nagy, barna keretben üveg alá téve sok kicsi fénykép az egész rokonsággal. Az egyik ágy felett a „Szentföld” falvaiban kereszt állott, a másik felett feliratos falvédő. A Bekecsalja katolikus falvaiban néhány háznál még őrzik az öregek a szekrényben a betlehemi istállót, agyagból és papírból megformálva, állatokkal, figurákkal, bölcsővel. Ezt adventkor előveszik, s csakis a hátulsó házban, a melegben állítják fel, hogy „a kicsi Jézus meg ne fázzék”.

A csikókemence mellett van a mosdó, a vizesvedrek, a kicsiszék, a fásláda. Keresztszemes vagy száröltéses hímzésű feliratos falvédőt az 1927–1960-as években a használati ágy mellé is tettek, s a főzőkemence fölé, a konyhába. 1960 után elterjedt szokás lett, hogy a konyhába, a kályha fölé könnyen lemosható, gyári festett pléh falvédő került, s az ágy mellé műperzsa vagy gyapjúszőttes.

Az ajtón belül szegen lógnak a szőttes törülközők. Ez ma akkor is így van, ha fürdőszobás a lakás, mert kézmosásra mosdótálat tartanak a kályha mellett vagy a pitarban.

A kendők s a kalándörgölők, a zsákok, a surgyé kenderfonalból, csepű leverővel készült.

Egy-egy télen a háziasszony általában 8 véggel szőtt párnahajat, abroszt, lepedőt, surgyét, kalán-dörgölőnek valót, zsákokat. Mikor pakk gyapottakat lehetett kapni, abból ingeket, gatyát szőttek kenderrel. A kenderfonalat szövés előtt megmosták, felmotollálták, s hamuval, mésszel szép sárgára szapulták, kenyérsütés után egy zsákba dugva a sütőkemencébe tették, hogy szépen megsárguljon. Szövés után is megszapulták a kész vásznat, s a kútnál cseberből kisulykolták a mosópadon három léből is.

1960-tól nem termesztenek kendert, de a gyapjúszőnyegeket (ágytakarókat) és a csíkos pokrócokat most is szövögetik házi gyapjúból.

A főzőkályha mellé akasztják a kalántartó kosárt és a puliszkakeverő-tartót.

A Nyárádmentén tányérokat nem akasztottak a falra egyik szobában sem.

csepű – a kender durvább része

pakk gyapot – szövésre alkalmas gyapotszálak, csomagolva