Neutrínó-áriák
2017-11-22 13:01:36
- Szilágyi Mihály
A cím hallatán elnevette magát egy diák, mert arra gondolt, hogy a zenetanár beleszédült a földönkívüliek témakörébe. Meg is kérdezte, hogy a hírekben megjelent távoli üzenetekről akarok-e beszélni.
A cím hallatán elnevette magát egy diák, mert arra gondolt, hogy a zenetanár beleszédült a földönkívüliek témakörébe. Meg is kérdezte, hogy a hírekben megjelent távoli üzenetekről akarok-e beszélni. Végül tisztáztuk, hogy a cím egy fizikai jelenségre és zenére utal.
A neutrínók – amint a kifejezés is jelzi – semleges elemi részecskék, melyeknek nincs elektromos töltésük, és az anyaggal való kölcsönhatásuk során is meglehetősen közömbösen viselkednek. Egy szemléltető példa szerint ezek a részecskék akár az egy fényévnyi vastag ólomfalon is képesek áthatolni. E fura tulajdonságuk rendkívül megnehezíti az észlelésüket.
A neutrínókat sokan kutatták, többek között Frederick Reines is, akit ezúttal a zenei tevékenységével kapcsolatban mutatok be.
Frederick Reines 1918. március 16-án született Patersonban, New Jersey államban. Szülei ugyanabból az oroszországi kisvárosból származtak, de érdekes módon az Egyesült Államokban ismerték meg egymást. Véletlen vagy eleve elrendelés – ki hogy gondolja...
Frederick gyerekkorának legélénkebb emlékei közé tartozott a függetlenség napjának (július 4-e) a megünneplése, mert olyankor tűzijátékkal és hazafias zenebonával emlékeztek az 1776-os eseményre (ekkor hirdették ki a függetlenségi nyilatkozatot). A gyerek figyelme minden ilyen alkalommal a muzsikára irányult. Csillogó szemében ilyenkor derűs fény lángolt.
Amikor a kisfiú iskolába járt, egy számára unalmas órán kezével távcsövet formált, és betekintett a végtelenbe. A napfény valami különös megnyilvánulását figyelte meg – mikor önéletrajzát írta, akkor árulta el, mit látott: a diffrakció jelenségét figyelte meg. A zene mellett megszállottja lett az optikai jelenségeknek.
A családi könyvtár bőséges lehetőségeket kínált számára. Természettudományok, irodalom, dráma, zene és tánc – mindent, amire egy embernek szüksége van, megkapott. Az iskolai együttesben kitűnt szép énekhangjával. Egyik tanára, felfedezve tudományos érdeklődését, átnyújtotta neki az iskola laboratóriumának a kulcsát, hogy bármikor kedvére kísérletezhessen. Irodalmi képességeit az iskola évkönyvében mutatta be.
Dráma- és tánccsoportban is aktív szerepet vállalt. Egyszer aztán válaszút elé érkezett. Az éneket is ugyanúgy szerette, mint a természettudományokat. Nem tudta eldönteni, hogy mi legyen: hivatásos énekes vagy fizikus. A pályaválasztást végül az a tanára döntötte el, aki a laboratórium kulcsát adta neki. Az ő ajánlatára mérnöki főiskolára iratkozott. Egy véletlen találkozás folytán professzionális szintű színjátszó csoportba, tánccsoportba és kórusba is belépett. A tudományok mellett művészeti téren is tovább fejlődött.
Énekhangjára fölfigyelt a társulat, és megkapta Händel Messiásának egyik szólószerepét. A kórusvezető azon sajnálkozott, hogy egy ilyen tehetséget kár lenne képzés nélkül hagyni, ezért arra biztatta Frederick Reinest, hogy vegyen énekórákat. Az egyetemista fiúnak nem volt erre anyagi lehetősége, de a kórusvezető elintézte, hogy a Metropolitan Opera énektanára díjmentesen tanítsa.
Évekkel később, amikor Los Alamosban dolgozott, beállt a városi kórusba és a színjátszó társulatba is, ahol több főszerepet is kapott.
Énekesi karrierjének csúcspontját a Cleveland Szimfonikus Zenekar kórusa jelentette. Itt Széll György zongoraművész-karmesterrel és fő zenei igazgatóval dolgozott együtt. Frederick Reines énekesi nagyságát csak akkor érthetjük meg, ha ismerjük Széll György hírét. A Budapesten született művész Európa leghíresebb muzsikusaitól tanult, aztán később számos híres zenekart vezényelt. Dolgozott az NBC Szimfonikus Zenekarával, a New York-i Metropolitan Operával, amely a világ egyik legrangosabb társulata volt, valamint Philadelphia, Boston, Chicago, New York és Hága filharmonikusaival. Clevelandbe érkezve saját elképzelése szerinti zenekart nevelt ki, és hamarosan világhírűvé tette az együttest. E siker után Széllt a New York-i Filharmonikusok zenei tanácsadójává választották. Frederick Reines tehetségét leginkább a karmester nagysága jelzi. Egy ilyen rangos zenei vezetővel együtt dolgozni kihívást, hírnevet és nagy elismerést is jelentett.
1951-től Frederick Reines kereste a lehetőséget arra, hogy megfigyelhesse a neutrínókat. Munkatársával, Clyde Covannal 1956-ban sikerült bizonyítaniuk a láthatatlant, vagyis akkortól már tényként beszélhettek a neutrínók létéről. A felfedezés díjaként 1985-ben Reines személyesen vette át Ronald Reagan elnöktől a Nemzeti Tudományos Érmet, 1995-ben pedig Nobel-díjjal jutalmazták a neutrínók felfedezéséért.
Frederick Reines több találmánya között szerepel az ultrahangos agyfelfedezés kidolgozása is. Eredményei elismeréséért számos ország kitüntetéssel jutalmazta.
Ha a tudós nem énekelt volna, talán több mindent sikerült volna felfedeznie? Talán véletlen, hogy a nagy tudósok gyakran jó zenészek is? Mégiscsak úgy tűnik, a zene a siker kulcsa.
1998. augusztus 26-án véget ért egy különleges ária. A mindenséget dirigáló Karmester csendre intette a szólistát – elérkezett a nagy pihenés ideje. A tudós áriái elnémultak ugyan, de visszhangjuk mindörökké tanítja azokat, akik értik ezt a nyelvet.