Vicces helyzetekhez is vezethet az épp ebben a fél évben érvényes román EU-elnökség. Ebből eredően szép hazánk nem szakértelméről híres főpénzügyére vezeti a tagállamok gazdasági és pénzügyminisztereiből összetevődő Ecofin tanácsot, amelynek ülésén most volt alkalma bebizonyítani, hogy diplomáciai érzékből sem szorult bele bár egy borsószemnyi.
Emberünk egy valós problémára próbált értelmes választ megfogalmazni, amikor azt fejtegette, hogy intézkedni kéne azért, hogy a keleti tagállamokból nyugatra történő munkaerő-elvándorlás ne legyen a most tapasztalható mértékben hátrányos a keleti blokk országaira nézve. Nem tudni, az ülés résztvevőit milyen érzések kerülgették, amikor a regáti szaki agresszív intézkedéscsomagot kezdett emlegetni e probléma orvoslására, de az átlaghoz legalább közelítő humorérzékkel megáldottakat nevetőgörcs kerülgethette. Főleg a helyzet haszonélvezőinek számító erős gazdaságú nyugati országokból érkezett döntéshozókat, akiknek eszerint agresszíven kéne ártaniuk a saját országaik érdekeinek. Meg is nézhetnék magukat otthon, ha megpróbálnák.
Az ilyen papírhuszár-keménykedés helyett bőven elég lett volna annyit mondani, hogy a keleti tagállamok számára hátrányos helyzeten érdemben változtatni kellene. Nem agresszív, inkább okos intézkedésekkel. A keménykedés két okból sem helytálló. Egyrészt, mert ezt az államalakulatot az alapítói elvileg nem azért hozták létre, hogy bárki is ajtót berúgó, asztalcsapkodó stílusban játszadozzon benne, még ha látunk is ilyen megnyilvánulásokat, nem is ritkán. Másrészt, a gazdasági intézkedések terén is elég valószerűtlen, hogy a gyengébbek keménykedjenek az erősekkel. Viszont adott esetben a gyengébbeknek is lehetnek olyan ötleteik, amik kölcsönösen hasznosak mindenki számára, de a kicsik jobban profitálnak belőle. Csakhogy alanyunkban sem a kellő alázat nincs meg, hogy a helyzetét reálisan értékelje, sem a szakértelem és a diplomáciai érzék, hogy okos és hasznos ötleteket tehessen le az asztalra. Így aztán mond egy nagyot a rá meredő tévékameráknak, ami legfeljebb olyan viccnek jó, aminek kapcsán itt, keleten a mosoly nem lehet őszinte.
A felvetett probléma megérdemelné, hogy érdemben törődjenek vele, ráadásul minél gyorsabban, mert a nyugati tagállamokba elvándorló munkaerő kérdésköre egyre több gondot fog okozni a keleti blokk országainak. Egyelőre gazdasági, de időben szociális viszonylatban is, mert azon túl, hogy ez a munkaerő a nyugati cégeknek termel hasznot, ott is adózik, és ott fizet nyugdíjbiztosítást is. De az anyagi megfontolásokon túl, a nyugaton kenyeret keresni kényszerülő embereknek joguk lenne a szülőföldjükön való boldoguláshoz is. Annyi biztos, hogy nem a román EU-elnökség idején kerül közelebb ez a probléma a megoldáshoz.
