Novellák a régi Vásárhelyről

• 2012-06-06 16:44:32

• K.N.B.

Zsúfolásig telt a Bernády Ház földszinti terme kedd délután: Vári Attila Súrlott Grádics című, a Mentor kiadó gondozásában megjelent kötetének bemutatóján szinte tűt sem lehetett leejteni, a résztvevőket a szerző társaságában Gálfalvi Ágnes és Káli Király István fogadta.

Zsúfolásig telt a Bernády Ház földszinti terme kedd délután: Vári Attila Súrlott Grádics című, a Mentor kiadó gondozásában megjelent kötetének bemutatóján szinte tűt sem lehetett leejteni, a résztvevőket a szerző társaságában Gálfalvi Ágnes és Káli Király István fogadta. Az egykori, legendás marosvásárhelyi kocsma nevét címként viselő, annak törzsvendégeit megelevenítő kötet jó hangulatú, régi vásárhelyi történetekben, adomákban gazdag bemutatóján a felszólalók közül Káli Király István elmondta: nem tudja kívülállóként szemlélni sem Vári Attilát, sem a novelláskötetben szereplő történeteit. – Marosvásárhelynek kiemelkedő figurája, nem kell őt bemutatnunk. Régóta nem találkoztunk, de amint telt az idő, rádöbbentem: ő örökké Vári Attila marad. Mert, ha fizikailag nem is volt jelen, soha nem ment el innen.

A szerző hozzátette: 1964 végén tűnt el Marosvásárhelyről. – Kolozsvár, Brassó, Bukarest, majd Budapest következett, mégsem szakadtam el Vásárhelytől. Mindegy volt, hogy Bukarestben vagy Budapesten élek, azokat az embereket írtam le, akiket nagyon szerettem. 1967-ben jelent meg az első Súrlott Grádics-történetem, a benne szereplő figurák megérték Albánia születését. Csodálatosan fennköltek, összesen nyolcszáz évesek. Bennük van a monarchia bukása és a '89-es fordulat is. Nem bölcs emberek, a körülöttük zajló események teszik őket azzá. Ez az én világom, amiben éltem itt, Vásárhelyen. És útközben érzem jól magam. Hiszen mi a különbség aközött, hogy Budapesten, avagy a Klastrom utcában írom a Súrlott Grádics történeteit? Egy baj van csak: azok a kislányok, akiknek ötven évvel ezelőtt udvaroltam, már nem udvarlásképesek – mondta a szerző a Káli Király Istvánnal folytatott, vásárhelyi adomákban gazdag beszélgetés során („A kurva elköltözött, itt most suszter lakik, kérem nem zavarni!”), és elárulta: ember hit nélkül nincsen. Belső hit mindenkiben lakozik.

– Nem voltam túlságosan bátor ember, de nem is féltem soha. Nem nagyon szerettem volna börtönbe kerülni, mert tudtam, hogy akkor nem járhatok esténként sörözni a Maros-partra. De nagyon rossz érzést ébresztett bennem mindig a tudat, hogy netán valaki csak azért jelent fel, mert elmondok neki egy történetet, és ő fél ettől – mondta a szerző, aki részletesen beszámolt a cementlapos időkről, a szekuritátén történt kihallgatásáról, marosvásárhelyi éveiről egyaránt.