Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Időről időre különleges, szokatlan ritmusok, érzelmes dallamok csendülnek fel Budapest latin hangulatú táncos szórakozóhelyein. Felcsillan néhány szempár, párok szoros ölelésbe fonódnak, majd lassú, semmihez sem hasonlítható, már-már intim táncba kezdenek: ők már tudják, mi az a kizomba.
Bár egyre többen kapják fel a fejüket az afrikai-karibi ütemekre és egyre több tanfolyam indul az új mozgáskultúra megismertetésére, még a „táncos társadalom” tagjai közül is sokan teszik fel a kérdést: mi is ez a tánc?
Ha csak annyit mondunk, hogy a kizomba szó jelentése ünnep, baráti találkozó, buli, és hogy egy alig húszéves, a dél-afrikai Angolából hódító útjára indult zenéről illetve táncról van szó, még nem árultunk el semmit a magával ragadó táncról.
Megöleled, mert tiszteled
– Ez egy szó szerint ölelésben történő tánc, amelyben a legfontosabb a partner iránti tisztelet és bizalom. Európában sokan úgy tekintenek a kizombára, mint speciális mozgásformára, amelyet az ember csak a hozzá közelállóval, a szerelmével táncol. Afrikában más a kultúra. Ott az emberek számára az egymás iránti szeretet sokkal szabadabb, mint nálunk. Bátran megölelik egymást, és bensőséges, európai szem számára akár túl intimnek is ható táncot lejtenek, pusztán barátságból – magyarázta Nagy Tamás, a Magyarországon partnerével egyedüliként kizombaoktatással foglalkozó tánctanár az MTI-Pressnek.
A kizomba tulajdonképpen különböző, részben angolai gyökerű, részben a Francia Antillákról eredő ritmus fúziója. Az afro lépéstechnikát az argentin tangót idéző vezetéstechnikával és figurarendszerrel ötvözi. Alapvetően egyszerű lépésekről, szinte sétáról van szó. A párok szoros felsőtestkontaktusban, többnyire fejüket is összeérintve, lassú lépésekkel követik a zene határozott, mégis lágy ritmusát. Mint minden páros táncban, itt is a férfi irányít, aki felsőtestével, csípőjével, valamint a közeli tartásnak köszönhetően comb-, illetve lábmozgással is vezeti partnerét.
Elbillenteni az embereket valami szokatlan felé
Mindez azonban csak a szikár technikai leírása annak a táncnak, amelynél szavak és akár begyakorolt mozdulatok nélkül kommunikálnak egymással a táncosok. Természetesen itt is léteznek megtanulható figurák, amelyek kivitelezését mindkét partner a tökéletességig fejlesztheti, ennek a táncnak azonban más a lényege: a másikra való teljes odafigyelés. A férfi egész testével, ugyanakkor apró mozdulatokkal, határozott gyengédséggel irányítja partnerét. A nők pedig – mint ahogy a társas táncoknál általában – visszakapják „klasszikus” női szerepüket. A legapróbb rezdülést is érzékelve fogadják az irányítást, túldíszítettség nélkül követik a vezető felet.
Ennek alapján sokan gondolhatják úgy – miként Nagy Tamás szerint a távolságtartáshoz szokott európaiak és magyarok egy része is –, hogy ilyen közel nem szívesen táncolnának akárkivel. Mégis, a kizombaórákat mintha valóban átjárná az egymás iránti tisztelet és szeretet a szó legtisztább értelmében. Az új kultúra megismerése iránti vágy, az ismeretlen táncforma iránti kíváncsiság tartja össze a kis csapatokat, amelyek hétről hétre összegyűlnek, hogy a tagjaik egy merőben új technikát és stílust tanítsanak salsához, bachatához vagy reggaetonhoz szokott táncizmaiknak.
A táncórákon Nagy Tamás és partnere, Farkas Veronika igyekeznek a bemelegítések alkalmával kikapcsolni a tanulókat, átállítani őket a napi rohanásból valami teljesen másra.
– Fontos, hogy elbillentsük az embereket valami szokatlan felé, ami elfordítja fókuszukat az életüktől, a munkájuktól, attól, ami eddig foglalkoztatta őket, vagy attól, amit eddig táncoltak. Összetörjük kicsit az eddig bennük élt képet, hogy újat építhessenek – fejtette ki a tánctanár.
Nincs szükség „előképzettségre”
Az órák végeztével a külső szemlélő számára is egyértelmű lehet, hogy a tánc eléri célját. A kizombát tanulók valóban átérzik az afrikai-karibi lüktetést, a stílust, a kultúrát. Nincsenek sikertelenség miatt csüggedt arcok, és csak lassan csitulnak el a jellegzetesen hullámzó csípőmozgások.
A kizomba tanulásához nincs szükség „előképzettségre”, más táncok előzetes ismeretére. – Az a jó benne, hogy az ember viszonylag rövid idő alatt, akár két-három hét múltán átélheti a táncolás élményét. Több tánccal, például az argentin tangóval szemben hamar sikerélményük lehet a tanulóknak – húzta alá Nagy Tamás.
Felkerülni a térképre
Bár Budapestre csak kevesebb mint egy éve gyűrűzött be a „kizombaláz”, számos európai és Európán kívüli országban már hagyománya van az ezzel a táncfajtával foglalkozó kongresszusoknak, fesztiváloknak és egyéb eseményeknek. Magyarország – Szerbia, Spanyolország, Lengyelország, Franciaország, Tunézia, Puerto Rico, Portugália és több más ország mellé – igyekszik felkerülni a kizomba térképére: február első hétvégéjén Budapesten kétnapos konferenciát rendeztek a kizomba hazai nagykövetei.
A yes Kizomba (hungarY afrodancE congresS) szervezésében Budapestre érkeztek és órákat tartottak a portugál Afrolatin Connection művészeti vezetői és koreográfus táncosai, Ricardo Sousa és Paula Loreiro. Többszörösen díjazott oktatók és koreográfusok ők, az Africadancar hivatalos nemzetközi kizombaverseny zsűrijének tagjai.
A workshopon bárki, akár kezdők is részt vehettek. A két nap alatt nemcsak a kizomba alapjait sajátíthatták el, hanem néhány igazán elismert profitól elleshették ennek a remek táncnak a technikáját, a stílusát.
Ennél azonban többet is adhat maga a kizomba – mondják az egy ideje már ezzel ismerkedő tanítványok –, méghozzá nyitottságot, felszabadultságot, a hétköznapokból való kilépés lehetőségét.
Ám egyre figyelmeztetnek: akit egyszer magával ragad ez a különleges, lüktető tánc, többé nem szabadul tőle. Hirtelen tánctérré válik minden, a becsukódó szemek mögötti világban pedig csak a ritmusnak, az érzéseknek és táncpartnernek marad helye.