Őrizni kell a tüzet!

 13. alkalommal szervezte meg Jobbágytelkén a marosvásárhelyi Folk Center Alapítvány a Marosszéki népzene- és néptánctábort.

Fotó: Vajda György

Július 10. és 17. között a 13. alkalommal szervezte meg Jobbágytelkén a marosvásárhelyi Folk Center Alapítvány a Marosszéki népzene- és néptánctábort, amelyen az idén 230-an vettek részt Erdélyből és Magyarországról, de voltak vendégek Amerikából, Németországból és Spanyolországból is. Amint az előző táborokban, az idén is a táncoktatás mellett a résztvevők különböző néprajzi, történelmi jellegű előadásokat hallhattak, esténként pedig hagyományőrző együttesek léptek fel, és természetesen táncház volt hajnalig.

Czerán Csaba, a szervezők egyike a Népújságnak elmondta, örömmel tapasztalták, hogy generációváltás történt, mivel az első évek táborozói már megjelentek a gyerekeikkel. Tulajdonképpen ez is a célja a tábornak, hogy a jövő nemzedéket tanítsák meg saját, erdélyi és azon belül a marosszéki táncokra. Jó jelnek tartják azt, hogy külföldiek érdeklődnek rendezvényük iránt, hiszen ez jó alkalom arra, hogy tisztázzák a kevésbé értőkkel, a „székelyföldi” táncokon belül vannak sajátos zenei világgal és elemekkel rendelkező vajdaszentiványi, sárpataki, magyarói, nyárádselyei, nyá-rádmagyarósi táncok is, amelyeket itt megtanulhatnak.

Ferencz Zsolt szerint tizenhárom év után is a felső-nyárád-menti táncok szépségében és gazdagságában rejlik a tábor vonzereje. Ezért sikerül évente több mint 200 néptánc- és népzenekedvelőt idecsalogatni. S bár az idén mind résztvevők érdeklődésére, mind pedig a fellépő együttesek jelenlétére rányomta bélyegét a válság, azért töretlenül hiszik, hogy sikerül ápolni, megmenteni a népi kultúrát, amely megerősít identitásunkban.

Ezért van az – mondta Ferencz Zsolt –, hogy a néptánctanulás minden évben kiegészült történelmi, néprajzi, régészeti stb. előadásokkal.

A Folk Center Alapítvány tagjai megpróbálták összegyűjteni állandó zenész vendégük, Csiszár Aladár repertoárjában szereplő nóták szövegeit. Tőle tudták meg, hogy míg az előző évtizedben gyakran hívták meg a zenészeket esküvőkre, táncmulatságokra, most már egyre kevesebb igény van autentikus zenére.

Többnyire a tánctáborokat, táncházakat működtetők hívják meg őket, de az a közeg, amely az évszázadok során „kitermelte”, már egyre kevésbé igényli saját népzenéjét, táncát.

S mindezek ellenére a Folk Center Alapítvány gazdag programmal igyekezett mindenki kedvében járni. A jobbágytelkiekről Tófalvi Zoltán értekezett, majd a helybéli hagyományőrző tánccsoport is bemutatta műsorát. Gagyi József, a Sapientia EMTE tanára a tündérhiedelmek világába vezette be az érdeklődőket. Felléptek a nyárád-magyarósiak, a mezőmadarasiak is. Szerdán a táborozók a Kocsis Hobo László emlékére szervezett kiránduláson barangoltak a környéken.

Aztán igen érdekes és időszerű előadást tartott Csortán Ferenc az erdélyi közigazgatás történelmi földrajzáról, vagyis arról, hogy miként változtak a megyék, régiók tartományok határai. Az Üsztürü együttes és Kásler Magda igazi zenei körutazáson vezettek végig Erdélyben. Kádár Elemér pedig nemcsak gyakorlatban, hanem elméletben is beszélt a magyar néptánc dialektusairól.

Az idén is néprajzi filmek vetítése, a gyerekeknek szervezett kézművesfoglalkozás egészítette ki a tábori programot. S a szervezők azt is megígérték, hogy a pesszimista kilátások ellenére jövőre is lesz tánctábor, hiszen valakinek őriznie kell a tábortüzet.