Páratlan páros irodalmi játék a G. Caféban
„Szeretem a nagy dolgokat kicsivé s a kis dolgokat naggyá tenni” – hangzott el a Nyári Irodalmi Játékok legutóbbi kiadásán, s ez akár a rendezvény mottója is lehetett volna.
„Szeretem a nagy dolgokat kicsivé s a kis dolgokat naggyá tenni” – hangzott el a Nyári Irodalmi Játékok legutóbbi kiadásán, s ez akár a rendezvény mottója is lehetett volna. Mi kell ugyanis ahhoz, hogy egy hétköznapi estéből rendkívüli élmény legyen?! Két humorérzékkel megáldott szerző, hasonló kaliberű moderátor, a nyári melegben irodalmat népszerűsíteni kívánó szervezők és persze, irodalmat kedvelő közönség. Mindez pedig adott volt a G. Caféban, ahol a Látó folyóirat jóvoltából, Garaczi László és Nagy Ildikó Noémi magyarországi írókkal Demény Péter, a Látó szerkesztője beszélgetett.
Hogy ki a két szerző, és miért lettek írók, az ki is derült mindjárt az elején az általuk felolvasott Flávia, avagy hogyan lettem író, illetve az Akartam én ezt? című írásokból. A szép számban összegyűlt közönség megtudhatta, hogy Garaczi László irodalmi tevékenységének a kalandokkal teli kérdezőbiztosi állás szolgáltatta az alapot, hogy a kérdőíveken szereplő „kemény adatokat” – életkor, iskola, családi állapot – gyakran ő ruházta fel emberi sorssal, hogy Fláviának sorsfordító szerepet szánt az élet, hisz neki vallotta be először, hogy író lesz, és hogy a találkozás után a kérdőíveket felcserélte azzal a füzettel, amelyben már nemcsak a válaszokat, hanem a kérdéseket is neki kellett kitalálni.
Nem kevésbé volt színes Nagy Ildikó Noémi önvallomása sem. Ebből derült fény a szerző könyvekhez való viszonyára, a magyar nyelv elsajátításának fortélyaira, valamint a magyar amerikai, illetve az amerikai magyar lét örömeire és viszontagságaira. A zenei pályára készülő Nagy Ildikó Noémi ugyanis Vancouverben született, de erdélyi származású apja révén keményfedelű, poros meséskönyvekből megtanulta a magyar nyelvet. Olvasni inkább angolul szeretett, mert, elmondása szerint, azok a könyvek kézhez simulóak s barátságosabbak voltak, az élménynek pedig sem a könyv, sem a nyelv nem állt ellen. Aztán Magyarországra költözött, felfedezte a kortárs irodalmat, és hálás annak, hogy az befogadta és hogy magyarul írhat.
„Írni jó. Írni egy jó érzés. Amit én az írásban szeretek, az az, hogy ki lehet csipegetni az életből azokat a pici helyzeteket, szavakat, történéseket, amik foglalkoztatnak. Olyan az írás, mint sötét szobában tapogatózni, körülbelül tudod, hogy mit keresel – azt, amit egy másodpercig a fénynél megmutattak – de, közben másra is rálelsz, és ez nagyon izgalmas szerintem” – mondta Nagy Ildikó Noémi.
Habár Garaczi László is izgalmas utazásnak tekinti az írást, szerinte a tollforgatásnak megvan a szép oldala mellett a kevésbé szép oldala is: „Biztos, hogy az egyik nagy vonzereje, hogy egy kalandba kerülsz, te adod meg az első impulzust, te kezdesz el valamit, aztán jó esetben ez valahogy önálló életre kel, illetve elkezd energiát sugározni, és akkor az visz magával olyan helyekre, amikről nem is tudtál, miközben tudod, hogy az egész folyamatot te generálod.”
Az író azonban azt is hozzátette, hogy nem csak kaland az írás, fegyelem és ambíció kell egy könyv megírásához, a fáradtság, a kudarc lehetőségének érzése pedig hajtóerő is lehet egyben. A szerző arról is mesélt, hogy a műfajok közti különbség is meghatározza, hogy milyen élményt nyújt az alkotás. „Egy regény megírásánál nagyon sok fázisa van egy munkának. Könyvtárazást, rengeteg jegyzetelést, töprengést, szerkesztést igényel, sok, nem kifejezetten kreatív mozzanatot, de rákényszerítem magam, hogy az előzetes munkát is megcsináljam, ahhoz hogy a kreatív rész sokkal izgalmasabb legyen. Egy színdarab sem felhőtlen mulatság, nagyobb koncentrációt igényel. Az ilyen nagy munkákban állandóan benne kell lenned, mindenre emlékezned kell, az összes szereplőre, mindenre, amit már leírtál, amit le akarsz írni. Jobban szeretek rövidebb szövegeket írni, az belátható és jobban élvezhető a kreatív folyamat.”
A szövegalkotás velejárója a magány – hangzott el az irodalmi esten –, ezen túl pedig a munka azonnali eredményének hiánya sokszor rányomja bélyegét az alkotó hangulatára. A nehéz periódusok túlélésére az elkönyvelt sikerek sem nyújtanak segítséget, mondja az író, sőt: „A CV inkább nyomasztó, az van ilyenkor, hogy na most lebuksz, most kiderül, hogy eddig amit csináltál, az véletlen volt, félreértették a kritikusok, az olvasók, most kiderül, hogy tehetségtelen vagy, amit eddig írtál, borzalmas, jobb, ha abbahagyod. Annyiban segít, hogy emlékszem, hogy a megírt könyveknél mindig voltak ilyen fázisok és én túl tudtam lendülni ezeken.”
Nagy Ildikó Noémi saját tapasztalataiból merítve inkább a nyelvhasználatban lát buktatót, de mint mondja, sokat tanul férjétől; Garaczi László, aki, habár ellátja jó tanáccsal, nem próbálja ráerőltetni saját stílusát. És, ha már a beszélgetésen a stílusról esett szó, Demény Péter rákérdezett Nagy Ildikó Noémi első kötete – Eggyétörve – címének jelentőségére és sajátos távirati stílusban megírt önéletrajzára is, amelyben évszámokba, kisbetűs címszavakba, vesszőkbe és zárójelekbe sűrítette életútját.
„Arra utalnak, hogy számomra minden ugyanolyan fontosságú. Szeretem a nagy dolgokat kicsivé tenni s a kis dolgokat naggyá, s emiatt minden egyenlő szintre kerül, eggyé török mindent.” Nagy Ildikó Noémi azt is elárulta, hogy írásaira nagy hatással van a zene, életvitelére pedig az amerikai múltja: „Nem vagyok hajlandó rosszul érezni magam. Nagyon szeretek élni. Ha valaki elolvassa a könyvemet, nem erre jön rá, de nem az vagyok, amit olvasnak. Az életben nagyon vidám vagyok.”
Az elhangzottakból kiderült, nem mindig mulatságos mesterség a tollforgatás, épp ezért fontos szerepe van a humornak, amiből jutott bőven az írásokba és a beszélgetésbe is. „Az irónia a világ sajátossága, a világ tekint így rám, legalábbis én így érzékelem. És én erre affinis vagyok. A világ számomra így megközelíthetőbb, elviselhetőbb, leírhatóbb, mint más eljárással, gondolkodásmóddal” – mondta Garaczi László.
Hogy mennyire ígérkezik humorosnak a következő Nyári Irodalmi Játékok, egyelőre a jövő titka, azt viszont tudni lehet, hogy szeptember 13-án kerül rá sor, a meghívottak pedig Závada Péter, Simon Márton és Pion István lesznek.
Toth Ibolya
