2024. november 29., Friday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Könyvben, filmen a Mezőség világa

Hajdani ünnepek, arcok, mozdulatok viszontlátása tette lélekemelő időutazássá Mezőkölpény és Szabéd idei pünkösdvárását. 

A Székely Mezőség két, Mezőcsávás községhez tartozó településének református templomaiban június 3-án, péntek délután Barabás László néprajzkutató és Bálint Zsigmond fotóművész Összenéztünk, értettük egymást című, az erdélyi magyarság szokásvilágát körbejáró kötetét mutatták be, majd az említett falvak népszokásairól szóló, több évtizede készült dokumentumfilmeket vetítették le a gyülekezeteknek. 

„Jövel, Szentlélek Úr Isten” – énekelték a kölpényi hívek Koncz László Ferenc helyi lelkipásztor igehirdetése előtt. Az istentisztelet után a tiszteletes úr bemutatta vendégeit.

– Ez a könyv annak a jele, lenyomata, hogy ők már jártak itt, és értékeket rögzítettek – emelte ki a lelkész, majd hozzátette, hogy a pünkösdvárásra időzített rendezvény megszervezéséről már a marosvásárhelyi könyvbemutatón szó esett. Koncz László Ferenc emlékeztette a gyülekezetet arra, hogy a település egyik jellegzetes népszokását, a szép fársángot a világjárvány előtt még megtartotta a helyi fiatalság.

– A mai alkalom arra biztat, hogy erősödjünk meg a folytatásban – hangsúlyozta, majd Barabás Lászlónak adta át a szót.


A közösségépítés sokféle üzenete

– Miközben a világ minden tájáról Csíksomlyóra indulnak a magyarok, jó, hogy mi itt, ebben a templomban is együtt tudunk lenni. Hiszen Csíksomlyón kívül is van még magyar élet Erdélyben – köszöntötte az egybegyűlteket a kötet írója, aki a padsorokban sok ismerős arcot vélt felfedezni az elmúlt évekből, évtizedekből.

– Mezőkölpény kicsi, de jeles faluja Marosszéknek. Évtizedekkel ezelőtt itt olyan szokásokkal, eseményekkel találkoztam, amelyekről úgy gondoltam, hogy fontosak – mondta Barabás László, a kölpényi szép fársáng mellett a Szentlélek kiáradásának ünnepével „összegondolt” virágozást, zöldágazást említve. (A kölpényi, szabédi és más településekhez kötődő pünkösdökről május 27-i Színes Világ című mellékletünkben közöltük Barabás László A zöldágazás, virágozás változatai és változásai a Mezőség falvaiban című írását.)

Az Összenéztünk, értettük egymást című kötet az egyházi ünnepekhez kapcsolódó népszokások mellett olyan világi ünnep rítusait is magába foglalja, mint a farsang. Ennek mélyrétegeiben ugyanúgy a közösségépítés üzenete rejlik, mint az igehirdetésben – jegyezte meg Barabás László.

Fotók: Nagy Tibor


„Világjárás” kincsek nyomában

A néprajzkutató a 70-es évektől járta az erdélyi falvakat Bálint Zsigmond fotóművésszel, hogy szóban, képben megörökítsék az év jeles napjainak megéléséről tanúskodó gazdag szokásvilágot. A 89-es változások után – amint lehetőség nyílt a mozgóképes értékmentésre –, Miholcsa Gyula operatőr, dokumentumfilm-rendező is csatlakozott a kis csapathoz. 

– Manapság gyakran hallani pályázásról, támogatások lehívásáról. Mi önkéntesen, a lelkiismeretünkre hallgatva végeztük ezt a munkát – hangsúlyozta Barabás László, majd a kötet jelzésértékű címére is kitért:

– Az erdélyi magyar emberek értik egymást. Megvan a hitünk, a Bibliánk, hasonló világnézettel, kultúrával éljük meg az ünnepeinket. A ’80-as években talán még inkább értettük egymást, még jobban őriztük, megéltük szokásainkat – mondta a néprajzkutató, végül hozzátette, hogy a könyv a fiataloknak is szól, hogy ők is nézzenek össze, és mondják: „mi is virágozni fogunk”. 

Bálint Zsigmond felidézte a kommunista rendszerrel szembenézni kénytelen, merész hétvégi „összenézéseket”, amikor vállukra vették a hátizsákot, nyakukba a fényképezőgépet és a világot. 

– Ebben a könyvben benne van a munka elégtétele, az, hogy nem volt hiábavaló az egész, hiszen be tudjuk mutatni egy elmúlóban lévő korszak szokásait – összegzett a fotóművész, aztán örömét fejezte ki, hogy a pandémia előtti időszakban feléledt a mezőkölpényi szép fársáng.

Bálint Zsigmond néhány erdélyi természetfotójával is megörvendeztette az egybegyűlteket, jelezve, hogy gyönyörű tájainkra éppen úgy kell vigyáznunk, mint gazdag szellemi örökségünkre. 

Miholcsa Gyula – aki a kommunizmus idején csak a marosvásárhelyi Szakszervezetek Háza fotóklubos igazolványával fényképezhetett – a rendszerváltás utáni izgalmas terepmunkára emlékezett, és elárulta, hogy élvezetesebb volt nézni, mint filmezni a különféle alkalmakhoz fűződő népszokásokat. 

– Remélem, hogy a látvány tükrözni fogja ezeket az érzéseket – jegyezte meg a filmes szakember.


A szív utazása 

A könyv ismertetése után az 1999-es mezőkölpényi pünkösdi virágozást és az 1989-es szép fársángot megörökítő filmeket nézte végig a gyülekezet. Előbbi, rövidebb felvételben a pünkösdre virradó éjszaka viráglopói egyebek mellett azt is elmondják, hogy a szívüknek kedves lánynak feldíszített kaput meg is kell őrizni, mert egy vetélytárs csúfságból száraz kóróra cserélheti a bazsarózsás, labdarózsás, kék liliomos pünkösdi vallomást. Az egyik legény egy temetői virággyűjtés történetét is felidézi, amikor fehér lepedős falubeliek ijesztettek rá. 

A rendszerváltás előtti szép fársáng szimbolikus lakodalma részletesen mutatta be az esemény forgatókönyvét a szereplők öltöztetésétől – amikor még a szalagszínek kiválasztásánál vigyázni kellett, hogy „a régi viselet maradjon meg, de bajt se csináljunk a faluba” – a beköszönő álarcos táncon, bemutatkozáson, kínáláson át a művelődési otthonban már jelmezek nélkül tartott bálig. 

Szívderítő volt látni a kölpényiek örömét, ahogy mindegyre felismerik a közel három és fél évtizede zajlott történések szereplőit, egykori legényeket, leányokat (a kántor asszony éppen „menyasszonyként” járta a falut azon a farsangon.) Időnként olyan arcok is feltűntek, akik azóta felhők mögül őrködnek szülőfalujuk fölött. „Megyek haza, hogy kavarjam az ételt” – mondta egy mosolygós asszony a filmen, és a mellettem ülő kedves hölgy halkan felzokogott. Ezekben a percekben egészen egymáshoz simultak az idősíkok, és mintha a fenti világ leszállt volna a mezőkölpényi templomfalak közé. Nem csoda, hogy a vetítés végén a lelkipásztor megjegyezte: rég nem látott itt ennyi mosolygó arcot. Barabás Lászlótól megtudtuk, hogy ezek a filmek bekerülnek egy, a közép-erdélyi szokásvilágot ismertető gyűjteménybe, amelyet az egész Kárpát-medencében forgalmazni fognak. 


Élmény szülte ígéret

Az estébe nyúló délutánon a szabédi református templomban is bemutatták a kötetet és a kölpényi virágozásról készült filmet. Az egybegyűlt reformátusok és unitáriusok egy 1992-es szabédi farsangi találkozót is megnézhettek, amely egy fonóban játszódott, a helybéliek mellett mezőfeleiek és sámsondiak jeleneteivel. Az egykori találkozót az akkori EMKE megyei alelnökeként Barabás László szervezte, operatőre Fodor Elek helyi lakos volt, akit a néprajzkutató a mostani együttlétre is meghívott. 

Pár órával a kettős rendezvény után Barabás László írásban újságolta el a friss mezőkölpényi és szabédi élményekből született ötletet: „el kellene vigyük a könyveinket és a filmjeinket több olyan helységbe, ahol (vagy ahonnan) készültek, például Nyárádselyébe, Nyárádremetére, Nyárádszeredába, Mezőfelébe, Mezőpanitba, Szászcsávásra, Illyésmezőre”. 

A mostani hallgatóság visszajelzései, a nevető, síró kölpényiek kapcsán a néprajzkutató elárulta: „Én is ezt tettem végig legbelül. Nekem ez nagy nap volt. Pünkösd.”


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató