Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2024-10-14 16:00:00
– angolosan: „Breaking news”. Megszakítom a pénzről szóló cikksorozatomat, mert a minap velős témára bukkantam. A Népújság okt. 8-i számában arról olvastam, hogy az RMDSZ a december elsejei parlamenti választások során befutó helyet biztosít az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ), valamint a Magyar Polgári Erő (MPE) egy-egy jelöltjének és a szórványt képviselő Markó Attilának is. Mindenféle közösségi konzultáció nélkül sikerült megoldaniuk ezt a fontos kérdést; mi ez, ha nem a duzzadó polgári erő megnyilvánulása… A mostanihoz hasonló mozzanatokból tizenkettő fér egy tucatba, ezért tovább akartam lapozni, de megálltam. Hoppá: Magyar Polgári Erő! Ki ez, mi ez? Honnan sündörgött elő egy újabb ’mellényzsebpártocska’? Már azt hittem, hogy a Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) 2022-es egyesülésével (MPP + EMNP = Erdélyi Magyar Szövetség) sikerült eggyel csökkenteni a Semmit Meg Nem Oldó Pártocskák számát, de lám, a széthúzás továbbra is megmarad nemzeti sajátosságnak. Szétnéztem az interneten, mert ott minden pletykát bőséges szósszal körítenek. Az egész onnan indult, hogy a Forradalom Szikrája túl balosnak tartotta a Domokos Géza-féle RMDSZ-t, és szívvel-lélekkel támogatta a szövetség belső ellenzékét. Az akkor létrehozott Reform Tömörülés tagjai már megőszültek és belefáradtak a tollfosztásba meg seprűbütüzésbe, felnőtt az új generáció is, kezdtek hangosabban csipogni. Hadd adjunk nekik egy teniszpályányi játszóteret, ahol kedvükre kergetőzhetnek, de labdát nem kapnak. Manapság már gyorsan össze lehet csapni egy efféle asztaltársaságot, három alapító mellé majd kerül egy negyedik is, hogy megkezdődhessék a tarokkparti (elvégre jobboldali körökben nem alsóznak, a bridzshez viszont ész is kellene). „A Bukaresti Törvényszék 2023. márc. 15-én hagyta jóvá a Magyar Polgári Erő bejegyzését. A döntés márc. 28-án jogerőssé vált, és ezzel bekerült a politikai pártok jegyzékébe. A Magyar Polgári Erő nem nevezi meg az alapító tagjait, a bukaresti törvényszék honlapján olvasható adatok szerint viszont Mezei László György, Kurtuly István és Incze Lajos András hozták létre. Kiderül az is, hogy a párt központi székhelye Szatmárnémetiben van, jele pedig egy stilizált láng.” (transtelex, 2023. ápr. 18.)
Az imént idézett cikk azt is közli a kedves olvasókkal, hogy „a Magyar Polgári Erő konzervatív, jobboldali, és célja az autonómia elérése”, tehát a Tőkés László Baráti Társaság nyomában járnak ők is. Nincs ezzel semmi baj, ha léggömbhámozásból is meg tudnak élni, az is megoldható, csak tartsák be a törvényeket és játékszabályokat… A vágyaikról is szó esett, csak erősen suta a fogalmazás: „»Szeretnék megszólítani a fiatalságot, nagy szükség van meg tudjuk szólítani őket, és be tudjuk vonni a közéletbe« – mondta Kulcsár-Terza József, aki továbbra is az RMDSZ képviselője marad a parlamentben.” Nevezett személy az asztaltársaság negyedik embere, aki pár hónap után már a pártocska elnökeként szerepelt a hírekben. Ámde! A háttér is megvilágosodik, csak meg kell keresni azt a személyt, aki tudja, hogy kik keverik a lapokat. Az EMSZ „egyik vezető politikusa a Transtelex kérdésére elmondta: az új formáció Kulcsár-Terza József (KTJ) egyéni ambícióit szolgálhatja ki mindössze, illetve az RMDSZ-nek kedvez”. A bennfentes úgy vélte, hogy KTJ „ily módon kizsarolhat még egy parlamenti mandátumot magának az RMDSZ listáján” (decemberben kezdődne a harmadik képviselői mandátuma, melynek során negyedik alkalommal adhatná majd be a parlamentnek a Székelyföld autonómiastatútumát). Mindenki a maga módja szerint próbál a húsosfazék mellé kerülni, s tekintve, hogy ez a ’segítsetek bejutnom’-trükk már bevált Tőkésnél (ő háromszor jutott be az Európai Parlamentbe), semmi akadálya, hogy KTJ is ezt alkalmazza, elvégre ő két évig (2007–09 között) volt a hajdani ref. püspök székelyföldi irodavezetője (= az üdvözülés legrövidebb útja).
A júniusi helyhatósági választásokon a Polgári Erő néhány bátor embere is megméretkezett Székelyudvarhelyen, az eredményről viszont nem találtam híreket. Hadd lám, milyen maszlaggal etették a megyei jogú város polgárait. Helyszűke miatt csak egyetlen szuper ötlet, a párt választási reklámjából: „A Városi Uszoda megkésett projektje és rossz elhelyezése a Budvár negyed szomszédságában több bosszúságot, mint örömet okozna a létesítményt igénybe vevőknek, mert körülményes, időigényes és környezetszennyező is lesz a megközelítése. Egy uszoda nemcsak egy sportlétesítmény, hanem közösségi találkozóhely is, amelyik az egészséges életmód és az általános életminőség növeléséhez vezet. Nem Székelyudvarhely mindentől távol eső részén, nem az emberektől távol, hanem az emberekhez közel kell megépíteni.”
Furmányos Ábel – a hirdetést olvasván – ekként szólt élete kincséhez: „Mi lenne, ha a hozzám legközelebbi fürdési lehetőség – a blokklakásunk fürdőszobája – lenne ennek a nagy polgári uszodának az egyik sejtje, s egy virtuális egyesítés eredményeként megalkothatnánk a Polgári Erő uszodáját: minden a sajátom lenne: papucs, gatya, köpeny, körömgomba, ki se kellene mennem a házból, s mégis egy autonóm székely párt büszke tagjaként fürdenék meg a napi munka végeztével. Mit szólsz, Anyukám? Kizárnánk a körülményes, időigényes és környezetszennyező megközelítést, az igazi örömöt pedig az jelentené, ha megcsutakolnád a hátam, mint házasságunk kezdetén. Előbb te nekem, aztán én neked, te kicsi drága…”