A repkény

A cukorral elegyített gyógyszerformák csoportjába tartoznak a conserva elnevezésű, gyógynövényekből készült, ma már nem használatos gyógyszertári készítmények is. Az elnevezés a latin conservare (tartósítani) szóból ered. Friss növényi részekből való, lágy konzisztenciájú (állagú) készítmények. Üveg-, illetve mázas edényben egy évig is eltarthatók, hideg helyen tárolandók. A XVII–XVIII. században nagy jelentőségűek voltak, a XIX. század közepétől fokozatosan csökkent fontosságuk, majd az elnevezés a mindenki által jól ismert gyűjtőfogalommá vált.

A Confecta és Condita néven nevezett gyógyszerek is a fentebb említett gyógyszerforma csoportjába tartoztak, és cukorral bevont, szilárd készítmények voltak. Gyógyszeres cukorkák a morzsulák (latinul morsuli), amelyek a XIX. század közepétől cukrászati készítményekké váltak, ízesítőanyagokkal (mandula, dió, mogyoró, gyümölcsök, kakaópor) is készültek.

A segesvári múzeumban csak egy olyan edény van, amely conserva elnevezésű készítményt tartalmazott, címkéjén a Conserva Hederae Terrestrae felirat olvasható. Egykori tartalma közönséges földi (terrestris) repkény, más néven kerek repkény vagy folyófű, macskatök, macskagödölye, katonapetrezselyem, nádorfű, pokolvarfű föld feletti részeiből készült. A növény latin neve Glechomahederacea vagy Hedera terrestris. Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában honos, tájainkon is jól ismert. Legelőkön, parlagokon, szántókon, erdőkben, cserjésekben, kaszálókon, kertekben is megtalálható. Évelő, indás, messzire kúszó szárai legyökereznek, ezért gyorsan terjed. Szárazabb kertekben a gyepet pótolják vele, de ha megtelepszik a kertben, nehéz visszaszorítani. Általában halvány ibolyaszínű, ritkábban rózsaszínű vagy fehér virágai a vese alakú levelek hónaljában csoportosulnak. Kellemesen illatos, az ánizs és a citrom keverékéhez hasonlatos aromája van. Virágzó hajtását gyűjtik, amely keserűanyagokat, cseranyagot, illóolajat, gyantát, viaszt tartalmaz. Erős hatású gyógynövény. Állatokra (ló, szarvasmarha) mérgező hatású, emberekre veszélytelen, mégis önmagában ritkán és rövid ideig ajánlatos a használata.

A kerek repkényt már az ókorban használták lázas betegek, légúti és emésztési betegségek gyógyítására. A középkorban a légzőszervi betegségeken kívül epe-, vese-, gyomormegbetegedések gyógyítására is alkalmazták. A XVI. századig a sör készítésénél a kerek repkénnyel a komlót helyettesítették. Finom ízt kölcsönzött a világos söröknek és tartósította is. Napjainkban leginkább teakeverékekben alkalmazzák gyógyászati célokra. Finom, zamatos tea készíthető belőle, amely csillapítja a köhögést, légcsőhurutokban, emésztési zavarok ellen, epe-, vese-, gyomormegbetegedések ellen javallott. Enyhe nyugtató hatása is igazolt. Külsőleg alkalmazva teája számos betegségre jó: bőrbántalmakra, sebek lemosására, nemi szervi betegségek (például kankó) gyógyítására is alkalmas, kiegészítő gyógyító anyagként.

A repkény szó ismeretlen eredetű, erdélyi tájszó. A közönséges vagy erdei borostyánt is gyakran repkénynek nevezzük. Latin neve Hedera helix. Nyirkos erdőkben tömegesen élő, talajon kúszó vagy léggyökerekkel fákra, támasztékra felkúszó örökzöld cserje. Díszváltozatait parkokba, kertekbe, kerítésekre telepítik. Kivonata gyógyszerek alkotórésze, teáját légcsőhurutokban, köhögés kezelésére használják. Ha magasabb helyre felkapaszkodik, elegendő napfényt kap, virágzik és gyümölcsöt hoz. Fekete vagy sötétbíbor színű bogyógyümölcsei tél végén érnek, az ember számára mérgezőek, de sok madárnak életmentő táplálék lehet.

Veress László