Szükségtelen befizetni méregdrága utazásra, (még buszjegyet sem kell váltani, ha marosvásárhelyi a kedves vágyakozó), elég kiballagni a Színház térre, (nemrég) letűnt idők maradványaiból ott is akad egy kevés.
Akit rejtélyes vagy nagyon is érthető módon vonzanak a romok – anyagi háttere viszont nem hever romokban –, nagy valószínűséggel Pompejit sem hagyja ki a vakációs színhelyek közül. De akkor sincs miért elszontyolódni, ha a nyári költségvetés nem bír meg efféle kalandokat. Szükségtelen befizetni méregdrága utazásra, (még buszjegyet sem kell váltani, ha marosvásárhelyi a kedves vágyakozó), elég kiballagni a Színház térre, (nemrég) letűnt idők maradványaiból ott is akad egy kevés. Bár a látvány alapján nem könnyű elhinni, a polgármesteri hivatal három éve látott neki a város arculatát meghatározó tér felújításához. „Holvoltholnemvolt” munkagépek tünedeztek itt fel időnként, jelezve, hogy, ha lassított filmek ritmusában is, de valóra válik a városgazda ígérete. Közben elbúcsúztunk a szökőkúttól, kürtőskalácsot majszolva csodáltuk a feltúrt térre első alkalommal telepített műjégpálya táncosait, (a következő esztendőben már kevesebb lelkesedéssel kerülgettük a fényben csúszó pályát), néha meg – színházi előadások és az őszi könyvünnep alkalmával – körtáncot lejtettünk, hogy bejuthassunk valahogy a Nemzetibe. A legutóbbi városnapok alkalmával pedig elfordítottuk a fejünket, ha erre jártunk. Időnként a kivitelező céget hibáztattuk, máskor a válság számlájára írtuk, hogy a szerződésben meghatározott két év alatt semmi sem lett a Színház térből. Nemrég pedig egy egészen másfajta – de cseppet sem meglepő – feltételezés is megfogalmazódott, miszerint nem naplopás vagy pénzhiány miatt, hanem a megrendelő szándékának megfelelően haladnak csigatempóban a munkálatok. Minél közelebb esik ugyanis az ünnepélyes szalagvágás a jövő évi helyhatósági választásokhoz, annál nagyobb haszna lesz belőle a polgárkákat újra szépen kézen – vagy inkább orron? – fogni kívánó polgármesternek. Biztos, hogy lesz majd zene és ingyenmosoly, egyszóval megadódik majd a módja annak, hogy a jelenlevők ezúttal is úgy érezhessék, a többesztendős landaris csakis az ő érdeküket szolgálta. Ettől a felismeréstől pedig már csak egy lépés a képzeletbeli szavazófülke, amelyből aztán könnyű áttessékelődni az igaziba. Egyelőre azonban mindenki csak bosszankodik. Bizonyára a nyárára idesodródó, békés turisták sem tesznek majd másként, ha a Nemzeti árnyékában sziesztázó munkások térkerülő kalandozásra küldik őket. Bár az is meglehet, hogy szívesen körbebarangolják a vásárhelyi Pompejit. Még akkor is, ha itt nem vulkáni erők állították meg az időt.
