Bizonyára akadnak majd, akik lerágott csontnak nevezik a témát, de ami ebben az országban történik, sajnálatos módon nagyon is aktuálissá teszi, rengeteg embert érint, és súlyos következményekkel jár az egyre mélyebb szegénységbe süllyedő milliókra nézve.
Bizonyára akadnak majd, akik lerágott csontnak nevezik a témát, de ami ebben az országban történik, sajnálatos módon nagyon is aktuálissá teszi, rengeteg embert érint, és súlyos következményekkel jár az egyre mélyebb szegénységbe süllyedő milliókra nézve.
Tegnap az egyébként a magyar grófokkal való hadakozás okán elhíresült volt prefektus, jelenlegi szenátor, Marius Paşcan nem az unalomig ismert vesszőparipáját lovagolta meg, hanem adatokkal és argumentumokkal alátámasztva rajzolt meg egy inkompetens, a választási ígéretekre fittyet hányó, a sok millió választópolgár érdekeit semmibe vevő, saját egyéni, illetve a politikai klientúra érdekeit maximálisan kiszolgáló kormányzatot.
Legyinthetnénk: egy ellenzéki politikusnak az a dolga, hogy a hatalmat kritizálja. Természetesen az, csakhogy ez alkalommal egyet kell értenünk az oly sokszor kritizált politikussal, hiszen, sajnos, minden bírálatának van valóságalapja.
Igaza van, amikor azt mondja, hogy nagy baj van, ha az Alkotmánybíróság az alkotmánymódosító tervezet 128 cikkelye közül 111-ben talál alkotmányossági kifogást, 26 esetben alkotmányellenesnek nevezi a módosításokat és 85 esetben más módosítást javasol. A szenátor szerint nem is lehet igazán csodálkozni, hiszen az alkotmánymódosító bizottságot olyan személy vezette, akinek gőze sincs az alkotmányjoghoz, és ami még súlyosabb, nem is érdekli. Legnagyobb gondja, hogy, ha összedől is a világ, ő legyen a Szociálliberális Unió (USL) államelnökjelöltje. Attól viszont nem fáj a feje, hogy az országban minden egyre rosszabbul megy, hogy az idén több mint harmincféle adót sóztak az amúgy is szegény emberek nyakába, de még az sem, hogy mindezek, illetve a melldöngetéssel bejelentett 3,5%-os gazdasági növekedés ellenére az állami bevétel 10 milliárd lejjel volt kevesebb, mint a kormány által „előre jelzett”.
Az sem hamis vád, hogy a minden porcikájában nyikorgó-nyekergő kormányszövetség parlamenti képviselői, egyes ellenzéki politikusok lelkes támogatásával, mindent megtesznek, hogy kijátsszák az igazságszolgáltatást és a bűnüldöző szerveket. Korrupciógyanús politikusok ellen azért nem indítanak sok esetben eljárást, mert a parlament nem szavazza meg a mentelmi joguk megvonását. Illetve ravaszul kiagyalt törvényeket gyártanak, pl. az amnesztiatörvény, vagy a szuperimmunitást biztosító szabályzó, hogy megússzák a felelősségre vonást. Ugye egyetérthetünk a bírálatokat megfogalmazó politikussal? Hiszen a kormánykoalíció vezetői mást sem tesznek, mint hogy az egész világ szeme láttára acsarkodnak egymásra, és marakodnak a koncon. Erre megy rá minden idejük és energiájuk.
Ám valamire mégis jó. Elrettentő példaképnek. Megmutatja, hogyan nem szabad kormányozni. Remélhetőleg tanulnak belőle azok, akiknek tanulniuk kell.
