Rozália
2011-11-01 15:16:31
- Joó Kristóf
Ezúttal egy utónév (keresztényiesebb szinonimájával: keresztnév) helytelen és ekként elharapózó formájával kapcsolatban szeretnék szót emelni. A Rozáliáról van szó, amelyet újabban – elsősorban a Székelyföldön – egyre gyakrabban írnak és mondanak rosszul.
Ezúttal egy utónév (keresztényiesebb szinonimájával: keresztnév) helytelen és ekként elharapózó formájával kapcsolatban szeretnék szót emelni. A Rozáliáról van szó, amelyet újabban – elsősorban a Székelyföldön – egyre gyakrabban írnak és mondanak rosszul.
A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete által anyakönyvi bejegyzésre alkalmasnak minősített utónevek jegyzéke (annak 2011. október 1-jei aktualizálása!) szerint a következő, Roz-/Róz(s)- betűkapcsolattal kezdődő női nevek anyakönyvezhetőek: Róza, Rozál, Rozália, Rozalinda, Rózamari, Rozamunda, Rozanna, Rozi, Rozina, Rozita, Rozmarin, Rozmaring, Rozvita, Rózsa, Rózsi. Érdemes megjegyezni, hogy eredetük szerint e nevek nagyjából három csoportba oszthatók. Az első természetesen a ’rózsa’ szó jelentésmezején bontakozott ki (Róza, Rozál/Rozália, Rózamári, Rozanna, Rozi, Rozina, Rozita, Rózsa, Rózsi); a második csoportba azok a nevek tartoznak, amelyek a germán/német gyökerekből sarjadt, ’dicsőség, hírnév’, esetleg ’paripa + hársfából készült pajzs’ jelentésű gyökre mutatnak vissza (Rozalinda, Rozamunda, Rozvita). A harmadikba pedig azok tartoznak, amelyek a rozmarin(g) növénynév személynevesülései.
Mint a fentiekből kitetszik, nincs olyan női utónév, hogy Rózália. Hogy kelet-erdélyi vidékeinken mégis lépten-nyomon találkozni ezzel a helytelen névváltozattal, annak vélhetőleg a következő okai vannak:
A fentebb első csoportba sorolt – vagyis a ’rózsa’ jelentés köré koncentrálható – nevek közül a Róza(mári), Rózsa, Rózsi női neveket írjuk hosszú ó-val. Ezek közül a Róza korábban csupán a Rozália becéző alakja volt, a Rózsi meg a Rózsáé (a Rózamári a német Rosemarie meghonosulása). Alapvetően tehát csupán egyetlen hosszú ó-s név marad fenn „ősiként”: a Rózsa, az is olykor férfinévként (lásd Arany János: Rózsa és Ibolya). A helytelen Rózália kialakulására valószínűleg hatással volt a Róza és a Rózsa alakhasonlóság. Ha valakit úgy becéznek, hogy Róza vagy Rózsi(ka), hiszen ezek a leggyakrabban előforduló becealakok, akkor valószínűleg „úgy van helyesen”, hogy Rózália – így hangzana az imaginárius népetimológia. Holott ez tévedés.
De van a székely nyelvjárásokban egy elharapózó hangrendi tendencia, amely ugyancsak e helytelen névváltozat felé mutathat: bizonyos szavak első, rövid magánhangzójú szótagját székely régiókban előszeretettel nyújtják. Így lesz a biztosból bíztos, a tükörből tűkör, a füzetből fűzet, a dicsőségből dícsőség, az igéből íge – és még hosszasan sorolhatnók. Ezek a „babonás” helytelenségek hovatovább annyira általánosak lettek, hogy nemigen szokás szót emelni ellenükben. (És különben is: sajnos Erdélyben nemigen szokás nyelvművelést végezni, legalábbis nem a széles szórású médiában, bezzeg a gyakorlati helytelenségek megteszik a magukét – valódi, masszív nyelvi környezetpusztításnak lehetünk tanúi!)
Visszatérve a Rózáliára: nagyon nem ártana valamit kitalálni, hogy jó magyarjaink (székelyeink, csángóink) megtudják „valahonnan” (?), el kellene kerülni azt a fonák helyzetet, hogy egy csomó lány és asszony a saját nevét is rosszul írja le.
