S akkor mit is csinál a városi tanács?
A tanácsosi munka presztízzsel és felelősséggel jár. Míg a presztízs egyre inkább kopik, és lassan nem is létezik, a felelősség annál inkább színesebb, gazdagabb formát ölt.
(Folytatás előző lapszámunkból)
A tanácsosok politikai, társadalmi, gazdasági és jogi felelőssége
A tanácsosi munka presztízzsel és felelősséggel jár. Míg a presztízs egyre inkább kopik, és lassan nem is létezik, a felelősség annál inkább színesebb, gazdagabb formát ölt. Ez rendben is van, hiszen ha valaki közfeladatra, közszereplésre vágyik, értelemszerűen vállalni kell az ezzel járó felelősséget is. A baj akkor kezdődik, ha egy adott szereplő nincs tisztában azzal, amivel ez a szerepkör jár. De lássuk a főbb felelősségformákat:
A politikai felelősség
A politikai felelősség elsősorban annak a politikai alakulatnak a programjának, ideológiájának való megfelelést jelenti, amelynek színeiben az adott jelölt a választásokon indult. Pontosabban jelentené, ha nem lenne ezen a téren teljes fejetlenség, és nem kellene számolni a hazai viszonyokban a politikai kultúra teljes hiányával. Így történhetett meg, hogy a kormányra került szociáldemokraták inkább vállalkozóbarát politikát folytattak, míg a liberálisok nekik ellentmondva olyan szociális intézkedéseket hoztak, hogy a szocialisták is túlzásnak vélhetnék. Így lehet az is, hogy RMDSZ-t baloldalinak tituláló és önmagukat jobboldalinak nevező politikai formációk hangosan aggódnak a szegényekért, a nyugdíjasokért és egyetlen gazdaságélénkítő koncepciót sem mutattak fel, szemben az RMDSZ talán vérszegény, de mégiscsak gazdaságélénkítő és vállalkozóbarát javaslataival. Nem kívánunk ideológiai és politikai vitába szállni senkivel, a szerző inkább szakmai alapon kívánja bemutatni a városi tanáccsal kapcsolatos kérdéseket. Tény, hogy amennyiben valaki politikai választások során egy politikai szervezet listáján kerül be egy döntéshozó testületbe, nem csak erkölcsi, hanem újabban törvény által is szabályozott kötelessége annak az alakulatnak az irányvonalát követni. Ennek az elvárásnak való megfelelés nem könnyű feladat, hiszen sok esetben az, ami Bukarestből okos dolognak látszik, lehet a Poklos-patak partján nagy butaság. És a fordítottja is igaz. Nagyon is tud ártani egy rossz helyi döntés, akár egyéni tanácsosi magatartás egy politikai szervezet országos megítélésének. Felesleges feleleveníteni a marosvásárhelyi Guşă-szobor ügyét. Egyre erősödő tendencia – és ez a médiának is kedvez –, a helyi viszonyok túlpolitizálása, bár sokkal inkább egészségesebb lenne a lakosság számára, ha a városatyák nem politikai, hanem szakmai alapon döntenének. Persze, ehhez az is kellene, hogy értelmes szakemberek kerüljenek be a testületbe. A mára kialakult viszonyokban hiába jelzi egy adott politikai alakulat színeiben levő szakember, legyen az például orvos vagy jogász, hogy egy adott kérdés szakmailag megalapozatlan és káros a közösség számára, egy félanalfabéta politikai többség simán mindent megszavazhat. A fontos, hogy pártvonalon legyen minden rendben… hiszen lehet, hogy valamelyik szintén inkompetens pártvezér épp ezt várja tőle.
A gazdasági felelősség
Munkájuk során a városi tanácsosok határozatokat hoznak a város vagyonára vonatkozóan. Marosvásárhely éves költségvetése 100 millió euró körüli. A város vagyonának felértékelése még becslések szintjén sem létezik, bár a törvények kötelezik a helyhatóságokat leltár készítésére. A jelenlegi ingatlan-bejegyzési és telek-nyilvántartási rendszer és a még folyamatban levő visszaszolgáltatási perek mellett ez ma szinte lehetetlen. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy jelentős pénzösszegek kezelésére és igen jelentős vagyon gazdálkodására választunk személyeket. A közvagyonnal történő gazdálkodást, a közpénzek felhasználását szakmai szervezetek felügyelik. Ezek közül talán legfontosabb a Számvevőszék (románul Curtea de Conturi), amely minden évben, hosszú heteken át tartó, alapos kivizsgálás alá veszi az összes pénzügyi folyamatot. Amennyiben úgy értékeli, hogy a város vezetése valamely kérdésben nem kezelte megfelelően a rendelkezésre álló pénzügyi erőforrásokat, vagy a város vagyonával nem gazdálkodott megfelelően, akkor az okozott kárért, de az elmulasztott haszonért is felelősöket állapít meg. A felelősök közt gyakran találunk tanácsosokat is. Rendszerint valamely bizottsági munkában „elkövetett” hiba, rendszerint egyszerű pontatlanság miatt kerülhet kivizsgálás alá a tanácsos, de ilyenkor a neve mellett többmilliós károkozás is szerepelhet. Ez a saját vagyonukhoz képest, s pláne a tanácsosi minőségben szerzett juttatásokhoz képest, aránytalanul nagy összeg. A kisebb összegért, a peres ügyekkel járó hercehurca miatt, senki nem szokott vitázni, és kifizeti saját zsebéből az „okozott kárt”. Ezt tették nemrég a magyar tanácsosok a Somostetőn levő játszótér kapcsán, amikor fejenként féléves gyűléspénzükkel „lakoltak”. Más esetekben azonban hosszú peres eljárás zajlik a Számvevőszék és a tanácsosok közt. Ismert példa egy 1998-as eset, amely még nem zárult le, és amelyben egy telek használati jogának átadása kapcsán minden akkori tanácsos ellen eljárás van folyamatban. A tíz évvel korábban – egyébként jóhiszeműen meghozott – határozat után a kérdésben felmerülő felelősség fejenként több ezer eurós nagyságrendű.
Jogi felelősség
A jogi felelősség szempontjából leggyakrabban az egész testület ellen szokott eljárás indulni. Ez azonban mindenki számára személyes szintű felelősséget jelent, a legjobb esetben a polgári törvénykönyv eljárásai szerint. A tanácsosi munkával kapcsolatosan a legilletékesebb és a leggyakrabban eljáró igazságügyi hatóság a Közigazgatási Bíróság (hivatalos neve románul a mi megyénkben Tribunalul Mureş, Secţia Contencios Administrativ). A jogi felelősségi formák közül a legsúlyosabb felelősségi forma a büntetőjogi felelősség. A tanácsosok munkájuk során leggyakrabban olyan bűncselekményekkel vádolhatók meg, mint a befolyással való visszaélés (románul trafic de influenţă), a korrupció, illetve ritkábban a közokirat-hamisítás (fals în acte publice) és csalás (fraudă). Szerencsére Marosvásárhelyen még nem volt példa egyetlen bűnesetre sem, bár bűnvádi kivizsgálásra, illetve a korrupcióellenes hatósághoz beidézésre szinte minden tanácsos esetében volt példa az elmúlt években. Tegyük rögtön hozzá, hogy a legtöbb esetben komolytalan feljelentés állt a kivizsgálás mögött. Egyre divatosabb egyes feltörekvő, teljesen meggondolatlan politikusjelöltek részéről a feljelentgetés. Az ilyen jellegű politikai csatározás, különösen helyi szinten, nem csak erkölcstelen, gusztustalan dolog, hanem kifejezetten veszélyes is. A helyi ügyekben tevékenykedő közszereplők nem rendelkeznek azzal a törvény által biztosított védelemmel, mint az országos szinten tevékenykedő politikusok. Az igazságszolgáltatás bonyolult procedúrái könnyebben beindulnak a helyi képviselők esetében, és ez elég sok kellemetlenséggel jár. Eddig minden esetben alaptalanul, hiszen a tanácsosok alig kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy lehetőségük legyen törvénytelen cselekedetekre. Persze, más városokban, határon innen és túl akad azért szép számban ezt cáfoló példa…
Társadalmi felelősség
Ez a legkevésbé számszerűsíthető, a legkevésbé felvállalt, de talán legfontosabb felelősség. Jelentősége talán egyre inkább csökken a jelöltek és a tisztséget betöltők számára. Túl a gazdasági, a politikai és a jogi felelősségen, a tanácsosok felelőséggel tartoznak annak a közösségnek, ahol kifejtik tevékenységüket. Túl az egyéni politikai ambíciókon, a politikai vezetők akaratának való megfelelésen, túl az anyagi felelősségtől való félelmen, a legfontosabb motor a tanácsosi tevékenységben mégiscsak a józan ész kell(ene) legyen. Az a józan ész, amely elsősorban a közérdeket szolgálja, túl az egyéni vagy a politikai érdeken. Jogos lenne az elvárás, ha már tanácsosi munkát vállal fel valaki, hogy legjobb tudása szerint szolgálja a közérdeket.
Marosvásárhelyen a magyar tanácsosok mindegyikének – kinek ritkábban, kinek gyakrabban – van a saját szakterületén belül olyan hozzászólása/hozzáállása a város problémáihoz, amelyben határozott kiállása van, akár a saját frakciójának többségével szemben is. Ez persze nem jelenti, hogy nem szavaz „jól”, ha ezt kérik tőle. Ezzel szemben a román tanácsosok között több olyan van, aki négy év alatt szinte soha, évente maximum egyszer-kétszer nyilvánított valamiről véleményt. Ezen ritka esetekben is valószínűleg pártfeladatot oldott meg. Az ilyen ember hogy fog majd elszámolni a mandátuma végén… elsősorban saját magával? Hogyan ad majd választ arra a kérdésre, hogy mit tettem én a városért az elmúlt 4 évben? Az, hogy jó pártkatona voltam, valljuk be, nagyon kevés…
Dr. Bakos Levente közgazdász, városi tanácsos
