Sebestyén Aba méltatása

A tanítvány dicsérete

Jelentős alkotói tevékenységéért Erdélyi Magyar Kortárs Díjjal tüntették ki Sebestyén Aba színészt, rendezőt. Az eseményről beszámolt a Népújság a január 27-i Múzsa mellékletben. Most közöljük dr. Kovács Levente rendező, a Marosvásárhelyi Művészetim Egyetem professor emeritusának laudációját. 

Sebestyén Aba értékteremtő színészi, rendezői, művészetoktatói és intézményszervezői tevékenységének ismertetése és méltatása

Az adatok mennyiségét tekintve természetesen kénytelenek vagyunk a legfontosabb teljesítmények fejezetenkénti összefoglalására, remélhetőleg azért sikerül érzékeltetni e páratlanul kivételes életmű terjedelmén túlmutató jelentőségű értékeit.

Előrebocsátom, hogy az igen gazdag adag lexikális adattár mögött felfedezhető emberi és művészértékek felmutatását fontosabbnak ítélem, vagyis az embert, a művészt bemutatni tartom e laudáció fő feladatának.

Első találkozásom Abával meghatározó élményt jelentett számomra. Amikor egy nyurga, élénk tekintetű fiatalember a lakásomon felkeresett azon okból kifolyólag, hogy szeretne tanácsot, útbaigazítást kapni a színművészeti egyetemre tervezett felvételijével kapcsolatban, néhány mondat után már éreztem, hogy tehetséges, elkötelezett ifjúval van dolgom. Azt tanácsoltam, hogy ne hallgasson a tanácsaimra, sem mások okoskodásaira. Hallgasson a belőle fakadó gondolatokra, érzésekre. Mutassa meg bátran önmagát, ne a mások utasításait kövesse. Engem nagyon megfogott az a céltudatosság, mely előremutatott egy jövendő színészegyéniség kibontakozására. Mellesleg nem minden esetben érzek így, vannak más utak is, de ez esetben csalhatatlannak tudtam az Aba értékelésében.

Azt, hogy ebben nem csalódtam, a következő harmincéves pályafutás messzemenően igazolta.

Aba természetesen simán bejutott. Szenvedéllyel vetette magát a tanulásra, hamar kibontakoztak rendezői képességei is, és a vágya arra, hogy mindkét területen kifejezhesse belső lényének üzeneteit. Elvégezte a színművész szakot, majd rendezői képesítést is szerzett. 

A Köpecbányáról induló, és Sepsiszentgyörgyön kibontakozó nyurga ifjú hamarosan ismertté és keresetté vált a „szakmában”.

Pályájának első szakaszában az egyetemi vizsgaelőadásokban játszott szerepeivel hívta fel magára a figyelmet. A Művészeti Egyetemen indult pedagógusi pályája is. Jelenleg egyetemi docens. Közben doktori diplomát szerzett a bukaresti Ion Luca Caragiale Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A témája ugyancsak ritka és rendhagyó, a „gag” vizsgálata terén végzett jóformán úttörő kutatásokat.

Színészként a Szatmárnémeti Északi Színház, a Debreceni Csokonai Színház, a Kolozsvári Magyar Állami Opera, a Nagyváradi Állami Színház színpadain vendégművészként játszott szerepei arattak sikert. 

2004-ben megalapította (és mindmáig elnöke, rendezője) a marosvásárhelyi vár egyik bástyájában működő Yorick Stúdiót, melyben sikeres pályázatok révén országos és nemzetközi visszhangot keltő kísérleti előadásokat rendezett. Azóta is színésze a Marosvásárhelyi Nemzeti Színháznak és docense osztályvezető tanárként a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemnek (rendező szak). Gazdag rendezői pályafutása során jelentős elképzeléseit vitte sikerre. A kortárs színházművészet elkötelezett képviselőjeként sajátos tervet valósított meg: kezdetben a Yorick Stúdióban, majd más színházi terekben sorban színpadra vitte a romániai kortárs drámaírás újonnan kibontakozó alkotásait: Gianina Cărbunariu román, Elise Wilk német és Székely Csaba marosvásárhelyi magyar szerző darabjait. Ezekkel körbejárta és feltérképezte az országunkban létező problémákat. A darabok a közönség körében nagy érdeklődésre és elismerésre tettek szert. Gianina Cărbunariu 20/20-as, a marosvásárhelyi fekete március eseményeit feldolgozó darabja Londonban is sikert aratott. Elise Wilk megrázó műve az erdélyi németség megrázó sorskérdéseit, a menni vagy maradni dilemmáját dolgozta fel, Székely Csaba bányatrilógiája és más művei a román–magyar viszonyt, az elsorvadó falusi életformát tragikomikus hangvételű, sajátos dramaturgiával dolgozzák fel. A fent említett szerzők művei Sebestyén Aba igyekezetéből fakadó színpadra juttatása révén a multikulturalitás értékteremtő modelljét teremtették meg.

Sebestyén Aba híre elterjedt a Kárpát-medencében, a különböző fesztiválok és vendégszereplések révén, és így „elkerülhetetlenül” rendeznie kellett Magyarországon, a Felvidéken és a Délvidéken. Sokfelé ágazó vendégeskedéseinek sorából kiemelném a legjelentősebbet. A Yorick Stúdióban bemutatott, Lázadni veletek akartam című előadást (melyben Aba rendezőként és színészként is részt vett) a budapesti színházak között kiemelt jelentőségű Radnóti Színház átvette, és a repertoárjába állandó jelleggel beiktatta. Ehhez hasonló megtiszteltetés nemigen ért még erdélyi magyar színházat.

Engedtessék meg nekem, hogy néhány személyes jellegű eseményre is kitérjek.

Megbocsátható, hogy egy tanár az általa felfedezett tehetséghez egész életében vonzódik. Eredményeit személyes büszkeséggel éli meg, és kivételes alkalomnak tartja, ha vele dolgozhat. Több ilyenben is volt részem, de az Abával való együttműködéseink csúcsa Nádas Péter Találkozás című darabjához fűződik, mellyel a brassói Kortárs színházi fesztiválon négy díjat nyertünk, s ezt követően Aba megkapta a legjobb pályakezdő ifjú színésznek megítélt UNITER-díjat. 

Most sorban idézhetném az Aba kitüntetéseit, fesztiválszerepléseit, de helyette engedjék meg, hogy inkább a laudáció műfajának egy sommás összefoglalásával fejezzem be szerény és a tökéletességre számot nem tartható művecskémet.

Sebestyén Aba példaadó és meghatározó egyénisége színházművészetünknek. Számára a színház nem letudandó feladat, hanem felvállalt életforma, hivatás, mely életének minden percét áthatja, érzi a kultúránk iránti felelősséget, állandóan kutat, keres, hogy minél jobban segítsen elmélyíteni az önmagunkról és a világról szóló ismereteinket. Mindezek forrását a drámák soraiból táplálkozva fő munkatársaival karöltve vetíti elénk. A rendező kifejezőeszköze a színész (hiába próbálják manapság ezt háttérbe szorítani). Rendező, színész, színház – íme az Aba által szentségként művelt színházművészet három pillére. Egyben záloga a színház további létezésének, mely szerintünk örök. Igaz, drága Aba barátom!